A Facebook éppen tíz éve, 2008-ban indította útnak azon funkcióját, ami mára nemcsak a legmegosztóbb, de talán a legijesztőbb fejlesztés is a közösségi oldalon: a People You May Know (Kit ismerhetek?) ajánlót (a későbbiekben PYMK). A cég akkoriban úgy mutatta be, mint az az eszköz, ami segít összekapcsolni egymással az ismerősöket, és csupa jót jelent majd a közösség számára.
Az alábbi esetek résztvevői azonban ezt később már megkérdőjelezték.
- Egy férfi, aki spermadonornak jelentkezett egy párhoz, évekkel később viszontlátta a megszületett gyermekét az ajánlóban. A párt ugyan ismerte a valóságban, de nem voltak egymás ismerősei a Facebookon.
- 2015-ben Kevin Kantor megosztotta, hogy a Facebook algoritmusa két évvel később felajánlotta neki ismerősnek azt a személyt, aki korábban megerőszakolta őt.
- Ugyanabban az évben egy nő egy randiappon keresztül intézett randevút egy férfival, akinek nem árulta el a valódi nevét, ezzel megelőzve a későbbi zaklatásokat. Egy évvel később viszont látta a férfit a Kit ismerhetek? funkciónak köszönhetően, úgy, hogy a randi után nem beszélgettek többet, és nem volt közös ismerősük.
- 2015-ben egy pszichiáter pácienseit kezdte el egymásnak ajánlani az oldal, mivel őt találta az algoritmus az emberek közti összeköttető elemnek, az orvos szerint pedig ezzel súlyosan megsértették a magánszféráját.
Ezekhez hasonló történetekből még a Redditen is szép válogatást találhatunk, de valószínűleg már mindenkinek volt olyan ajánlása, amire rácsodálkozhatott.
A telefonszám értékesebb, mint gondolnánk
A Facebook a funkció elindításakor annyit közölt, hogy a PYMK a már meglévő barátaink ismerősei, tanulmányi hátterünk és munkahelyünk alapján válogat – többek közt. Szerepet játszik az is, ha a két fél tagja egy adott csoportnak, vagy megjelölték valakinek a fotóján. Persze ez nem minden, nagy rá az esély, hogy másféle információkat is felhasznál az algoritmus, legalábbis korábbi történetek erre engednek következtetni.
Az egyik ilyen fontos adathalmaz azok a kontaktok, amiket megosztottunk az oldallal (emailcím, telefonszám). Bruce Schneier biztonsági szakértő szerint a telefonszámok még a személyi igazolványoknál is hasznosabbak az emberek azonosításához, mivel azokat folyamatosan megadjuk, és belekerülnek mások mobiljába is.
Az AdWeek beszámolója szerint van, akinek olyan embereket dob fel a rendszer, akikkel évekkel azelőtt váltott emailt. Ez nem meglepő annak tudatában, hogy 2010-ben, a korai növekedési szakaszban a Facebook számára még rendkívül értékesek voltak a kontaktlisták, és regisztrációkor mindenki számára adott, hogy az emailes névjegyek szerint keressen nekünk az oldal lehetséges ismerősöket kezdésként.
Az viszont már megkérdőjelezhető gyakorlat, hogy a Facebook tárolja és felhasználja a kontaktokat, mondjuk algoritmusokhoz. Ráadásul, ha mi nem is egyeztünk bele a névjegyzék feltöltésébe, de a telefonszámunkat megadtuk, és az benne van egy másik felhasználó kontaktlistájában, már összeköthetővé válik a két fél. Ez alapján az anonim alkoholisták gyűlésén telefonszámot cserélő emberek sem sokáig maradhatnak anonimok, ha fenn vannak a Facebookon – erre is volt már valós életbeli példa.
Erre rátesz egy lapáttal, hogy a cég 2014-ben levédett egy szabadalmat, miszerint az ismerősajánlásokhoz felhasználhatnák azt az információt is, ha két telefon egy időben egy helységben tartózkodik – a meghatározáshoz a mobil giroszkópja és gyorsulásmérője szolgáltatna információkat, és akár azt is meg tudná mondani, hogy adott két személy együtt sétál-e, vagy egymással szemben állnak.
A közösségi óriás ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy a gyakorlatban még nem alkalmazzák a fejlesztést, az csak szabadalom szintjén létezik. A Facebook eddig levédett, jövőbe mutató szabadalmai már magukban is elég ijesztőek, korábban ezekről is írtunk. Egy 2015-ös beadvány például azt részletezi, hogy a cég a fotók metaadataiból és akár a mobilok lencséjének karcolásaiból is kikövetkeztethetné, ha két személy ugyanazzal az eszközzel készített fotót.
„Egy szabály volt: a szeretőt ne ajánlja a feleségnek”
A funkción korai időszakban dolgozó csapat egyik tagja, Chris Kelly elmondása szerint az algoritmus az emberek összekötését szinte művészi szintre emelte, és csak egyetlen aranyszabály volt kikötve: ne ajánlja a szeretőt a feleségnek. Ezt a mérnökök úgy próbálják kikerülni, hogy nem ajánlanak ismerősöket úgy egymásnak, hogy köztük csak két ugrás legyen (egy összekötő ember).
Az ajánló működéséről Lars Backstrom mérnök is megosztott pár tudnivalót. A szakember a Cornellen doktorált, ahol többek közt azt tanulmányozta, hogyan fejlődnek és nőnek a különféle közösségi hálózatok. Amikor 2009-ben csatlakozott a Facebookhoz, az ő feladata volt többek közt az ajánlóalgoritmus mögötti infrastruktúra és gépi tanulásos rendszer kiépítése. A rendszer mögött húzódó számítások működése nem nyilvános, csak pár főbb elvet lehet ismerni.
Például hogy nem csak azt nézi, mennyi a közös ismerős adott személlyel, hanem hogy mikor kapcsolódtak össze az új barátokkal, és azokkal azóta mennyi interakció van, ez ugyanis arra utalhat, hogy az offline térben új közösség szerveződik, ami valószínűleg online is meg fog nyilvánulni.
Ehhez hozzá jön még az is, amire a legtöbben gyanakszanak akkor, ha felbukkan egy arc az ajánlósávban: hogy megnézte a profilunkat, vagy gyakran nézegeti. Bizonyíték persze erre sincs, főleg, hogy a Facebook kényesen őrzi azt az információt, hogy ki mennyiszer kémkedik mások adatlapján.
A legrejtélyesebb, amikor az oldal olyan emberek közt talál összekapcsolódást, akik közt láthatóan szinte semmilyen közös pont nincs. Itt jönnek képbe azok az információk, amikhez kizárólag a közösségi média által lehet hozzájutni. A Facebooknak a kezdeti évek óta mára sokkal több lehetősége van használható adatokat kibányászni: 2012-ben felvásárolták az Instagramot, ami még több infót jelent. Ha valakit ugyan nem ismerünk, de bekövettük és kedveljük a képeit, akkor nem meglepő mód viszontláthatjuk a facebookos ajánlások közt is.
A 2014-ben felvásárolt WhatsApp birtokában pedig elméletileg már arról is hozzájuthatnak információkhoz, hogy ki kivel váltott üzenetet. Ugyan a Facebook elmondása szerint nem használják a whatsAppos adatokat a facebookos ajánlásokhoz, a WhatsApp homályosan fogalmazó adatvédelmi szabályzata azért elméletileg lehetőséget ad erre:
A Facebook felhasználhatja az általunk szolgáltatott információkat annak érdekében, hogy finomítsa más szolgáltatásaiban a felhasználói élményt, például ajánlásokhoz (baráti kapcsolatokhoz), vagy érdekes tartalmakhoz.”
Még a családot is jobban ismeri
A Gizmodo szerzője, Kashmir Hill is megírta a vele történt legijesztőbb történetet, ami a funkcióhoz fűződik. 2017-ben egy olyan távoli rokonát ajánlotta fel neki az oldal, akiről addig tudomása sem volt, a cikk címe is beszédes: „A Facebook felfedte a családi titkomat, de nem árulja el, hogyan”.
Rebecca Porterrel egymás számára sokáig csak két idegen voltak, míg nem az újságíró elkezdte alaposabban vizsgálni a facebookos ismerősajánlásokat, és felfedni a mögöttük húzódó lehetséges mintákat. Porter vezetékneve ismerősen csengett számára, bár nem volt egy közös ismerősük sem. Az újságíró biológiai nagyapjának vezetékneve is ez volt, de vele sosem találkozott, mert még kiskorában elhagyta édesapja családját. Az apát egy Hill családnevű nevelőapa nevelte tovább, de neki is csak felnőtt korában árulták el, hogy adoptálták, ekkor találkozott csak vér szerinti édesapjával (egyben Kashmir Hill valódi nagyapjával). Két nagybátyjával és nagynénjével is találkozott egy temetés kapcsán. Hill megkérdezte, hogy a Rebecca Porter nevű nő ismerős-e számára, de nem volt az.
Nem volt más választás, minthogy maga írt rá Rebeccára, ismeri-e a biológiai nagyapját, a válasz pedig meglepő volt. Mint kiderült, a biológiai nagyapa testvérének feleségéről volt szó.
A Facebook jobban ismerte a családfámat, mint én magam”
– írja a cikkben Hill. Írásában megjegyzi, hogy a Facebook adatbrókerektől is vásárol adatokat, és talán ilyen módon kerülhettek birtokába a családi szálaknak, de ezt a Facebook szóvivője tagadta. Hill hiába próbált választ kapni a közösségi oldaltól, hogy akkor miként juthatott el Porterig az algoritmus, de adatvédelmi indokokra hivatkozva nem árulták el neki.
A szerzővel egy olvasó is megosztotta saját történetet, miszerint úgy jött rá, hogy a felesége ismét csalja őt egy régebbi szeretőjével, hogy a férfit feldobta neki az ajánló, ami alapján arra következtetett, hogy valahogy ismét visszakerült a közösségébe. Miután kérdőre vonta feleségét, ő bevallotta, hogy valóban így van, utána szakítottak.
Köszi Facebook, hogy te vagy az új Stasi!”
– írta az újságírónak küldött történetében.
A titok valószínűleg titok is marad
Az amerikai kongresszus idén 2000 kérdést küldött el a közösségi oldalnak a Cambridge Analytica-botrány után, amelyek közt az is szerepelt, hogy miután – ahogy fentebb írtuk – az ajánlófunkció egy pszichiáter több páciensét is felajánlotta egymásnak, van-e arra lehetőség, hogy a felhasználók kikapcsolhassák a funkcióhoz szükséges adatgyűjtést. A válasz „nem” volt.
A PYMK-t már csak azért sem fogja a közösségi oldal teljesen megszüntetni, mert ahogy az egyik mérnök is elmondta: a facebookos kapcsolatok nagyon nagy része így alakul ki.
A közösségi oldalnak pedig, ne legyünk naivak, éppen ez a célja:
Az algoritmus titkát pedig azért nem fogják teljesen felfedni, mert épp ezért hatalmas előnyt jelent a versenytársakkal szemben.
Hogy felhasználói oldalról erre mi a megoldás, az nem egyszerű. Egyelőre annyit tehetünk, hogy az ajánlások ablakának „X” jelecskéjével elrejtjük a szemünk elől a funkciót, de ettől függetlenül a mi profilunk még megjelenhet másoknál.
Mondhatnánk, hogy talán a közösségi oldalról való teljes törlés, de akiknek munkához, vagy kapcsolatépítéshez kell használniuk, azok nem tudják megkerülni – nem lehet mást tenni, mint hogy cserébe elfogadjuk azt, hogy a háttérben történő agresszív adatbányászat során olyan összefüggéseket tudnak kikövetkeztetni az algoritmusok, amiket elképzelni sem tudunk, és elfogadni azt, hogy mekkora ereje van a személyes adatainknak. Ez pedig egyben intő jel is lehet.
