Le kell szögezzük, hogy a magunk részéről az eredeti, 2007-es Portalnak is hatalmas tisztelői és annál is nagyobb rajongói voltunk és vagyunk, így mi azóta vártuk a második rész megjelenését, mióta a Valve elkezdte csepegtetni az első trailereket és nem volt kérdés, hogy az itthon 9-10 ezer forintért kapható játékot minden mást félredobva, azonnal be kell üzemelni. Lehet, hogy ebből a néhány sorból kiderült már, de tisztázzuk inkább: elfogultak vagyunk, de (szerény véleményünk szerint) okkal.
A második rész néhányszáz évvel később folytatja az első rész eseményeit, ugyanúgy Chell csizmájába bújunk, aki valószínűleg GLaDOS-hoz és az Aperture létesítményhez hasonlóan jól viselte az eltelt időt. A koncepció gyakorlatilag ugyanaz: kezünkben a portal-gun, amivel két, egymáshoz kapcsolódó portált tudunk megnyitni a gyorsabb közlekedés és a megadott feladatok elvégzése érdekében.
Ezt a második rész kiegészíti színes zselékkel, amelyek hol gyorsítanak, hol az ugrásban segítenek; de találkozunk fényhidakkal és vonósugarakkal is, melyek – ez talán nem meglepő – a portálokon keresztül is működnek. Sőt, az esetek többségében épp erre van szükség a feladatok megoldásához. Vigyázat, erős térlátás és térbeli gondolkodás szükséges.
A játék logikai részén kívül is odatette magát a Valve: mind a grafika, mind a zene, mind a kibontakozó történet, mind a karakterek szinkronhangjai és a szájukba adott szövegek olyan élménnyel gazdagítják a felhasználót, amely megéri a pénzét. A játék első pillanatától kezdve nyilvánvalóvá válik, hogy az eredeti Portal csupán egy prototípus volt.
Ami azonban végképp megkoronázza a játékot, az a két személyes kooperációs üzemmód, ahol a két játékosnak négy portálja szükséges a feladatok végrehajtásához. Külön dícséret illeti a készítőket a nagyon szoros együttműködés megkövetelése miatt.
Akinek még nincs meg, azonnal szerezze be, viszont nem szabad elfelejteni: the cake is a lie.
AJÁNLOTT LINKEK:
