Ez az “emberibb”-ség pedig két dologban mutatkozik meg Simon esetében – és a kutatók szerint természetesen ez egy követendő példa.
Egyrészről Simon minél pontosabban próbálja meg követni a társadalmi konvenciókat, a szociális együttlét íratlan szabályait, mivel így az avatatlan emberek számára is sokkal világosabbá válik – akár csak a testbeszédből -, hogy mit szeretne. De emellett természetesen Simon megpróbálja minél jobban értelmezni az általa látottakat is. Például cirka 80%-os pontossággal képes megállapítani, hogy valaki figyel rá vagy sem, majd ennek fényében cselekedni és ezt a mozdulatsort is újraértékelni és újraértékelni és újraértékelni – akár egy ember.
Másrészről az előbb említett mozdulatsort is megpróbálták minél emberibbnek megszerkeszteni. Ugyanis egy átlagos robot, ha megmondjuk neki, hogy mi az az integetés, akkor egy-két vagy néhány féle képpen lesz képes integetni, de a minták nagyon hamar felismerhetővé válnak. Ezzel szemben egy embernél – pont a mozdulatsor alacsony tudatossága miatt – nemigen fog kétszer pontosan ugyanaz a mozdulat megismétlődni. Erre a véletlenszerűségre is nevelik Simont, hogy emberszerűbbnek tűnjön.
AJÁNLOTT LINKEK:
További részletek – angolul (Engadget)
