Évszázadok után is magyarul beszéltek, és tudták, valamikor közülük egy csoport nyugatra vándorolt.
magyar őstörténet
A Magyar Nagyfejedelemség 899-ben, a Brenta folyó melletti csatában adta a nyugat tudtára, hogy a továbbiakban részt kíván venni Európa történetének alakításában.
Több száz évnyi különélés után, a XIII. század elején két magyar néprész tudott egymás létezéséről, ugyanazt a nyelvet beszélte. Nincs kizárva, hogy volt egy harmadik magyar etnikum is a messzi keleten.
Az augsburgi vereség bosszúért kiáltott.
Pozsonynál 907-ben "védekezésből" nyertek a magyar hadak, egy évre rá pedig német földön bizonyították, erejük mit sem csökkent.
Sokan vélik úgy, a nagyfejedelem a 907-es pozsonyi csatában vesztette életét három fiával együtt. Még a dátumot is megadják: 907. július 7.
Eunobdilia, azaz Ünődbeli émésben látott álmában jelent meg a Turul, vagy Eunobdilianus leánya, Emese álmában?
Az uralkodó halála után a hunoknak futniuk kellett Pannóniából, csak háromezren maradtak. A székelyek.
Lebegő ember fenyegette, hogy lecsapja a fejét, és a fogát vicsorgatta.
Lerombolta a legyőzhetetlen Argentina város falain, majd elrendelte: az így nyitott utak miatt nevezzék a várost Strassburgnak, az utak városának.
Bivalyerős, szigorú ember volt az Isten ostora, népe és a külföld is egyszerre félte, tisztelte.
Véres csatákban foglalták el a Kárpát-medencét.
Hunor és Magor népe legyőzte Szittyaország hedonista őslakosait, és megtelepedett az új hazában.
A XIV. századi krónikás állítja ezt.
Egyenes út vezet Noétól a bábeli tornyot építő óriáson, Ménróton keresztül Hunorig és Magorig.
Nehéz munka a magyar őstörténet kutatása, az eredmények bemutatása pedig hálátlan feladat. Ortodox finnugristák és sumérhívők támadását váltja ki minden, ami nem az ő ízlésük szerint való. Van, akit érzelmei hajtanak, mások nem tudnak kilépni elefántcsonttornyukból – az internet mindenkinek névtelenséget biztosít.
