Kész aranybánya a kompromisszumképes rendezők számára a Mission Impossible-széria.
Hetilap: Plusz
Május első hétvégéjén Barcelonában az utolsó szálig minden szállodai szoba elkelt. A tengerparton és környékén képtelenség volt autóval közlekedni, kilométereken át álltak a járművek.
Biztos vagyok benne, hogy egy szülő, bármilyen kicsi is még a fia vagy a lánya, el tudja képzelni, mit jelenthet látni a gyereket, amikor kilép a Carnegie Hall vagy a Lincoln Center színpadára.
Van néhány „fényes ötletünk”, amelyek némelyike kissé őrültnek hat, de feldobhatják a szürke hétköznapokat, vagy jó szolgálatot tehetnek nehezebb percekben, például áramszünet idején.
Elsősorban azért fontosak a román−magyar ügyek, mert európai helyzetünk függ tőlük. S csak másodsorban azért, ami sokunk személyes ügye is. E történeti és személyes ügynek Erdély a neve.
Egyszerre néznek fel a hófehér sapkában és ruhában dolgozó asszonyok, amikor belép. Az egyik leteszi a szórópisztolyt. A másik ellenőrzi a csigákat, stabilizálja a kristályokat, a harmadik befejezi az emulgeálást. A temperáló halkan zümmög, a feszültség érzékelhető.
Geometrikus időutazás részesei lehetnek azok, akik a következő hetekben ellátogatnak Moszkvába.
Minden a jó időzítéstől függ. Ha az embert a megfelelő életkorban szólítja meg a hiphop - amikor még nem kap szélütést egy-egy graffititől a felújított házak homlokzatán -, akkor még van esélye, hogy azt mondja egy-egy falfirkára, hogy YO!.
Formabontó Ahogy tetszik-előadását is elhozta Budapestre - két másik mellett - a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata a múlt héten véget ért Vidéki Színházak Találkozójára.
Bocsi, kedves Gombóc Artúr, de tudod, nem csak csoki van a világon! Amit mi szeretünk, abból van egyes és páros, fiú és lány, országúti és hegyi, bevásárló és gyerekszállító, fapados és agyonturbózott, teleszkópos és GPS-es, láncos és lakatos, sufniból kibányászott és yuppie, amire egész gyerekkorunkba vágytunk, de sose kaptuk meg, és amit a gyereknek már akkor megvettünk, amikor még járni sem tudott.
Borongós őszi hangulatot varázsol a hosszúra nyúlt tél után Németország legnagyobb városába a májusig tartó Melancholie című tárlat.
Nagy-Britanniában a Royal Academy of Arttól a Royal National Theaterig minden színházi és zenei tanintézményben kötelező tantárgy, amerikai egyetemeken is éppúgy tanítják, mint az izraeli hadseregben.
Mostanság már roppant kevés egy 15-17 colos „apró” LCD monitor a főnöki tekintély kivívásához vagy az üzleti partnerek elismeréséhez.
Halálra vagyok fényképezve - említette egyszer Marlene Dietrich. Vannak popsztárok, akik legalább annyira élnek a dalaikban, mint egy-egy jól elkapott pillanatukban.
A nigériai születésű Tunde Komolafe véletlenül kötött ki Magyarországon, de keresztnevének magyaros beütését és a Buda-Buddha párhuzamot égi jelnek tekintette, így már 17 éve Budapestet tartja otthonának.
Apám, micsoda nő volt! - mondja a szomszéd asztalnál a jólszabottöltönyű ötvenes a hűdelazavagyok bőrdzsekisnek, és elragadtatásában ujjbegyeit összeérintve a levegőbe cuppant.
Először visszafordulnak, aztán utánaszaladnak, végül megszólítják: Bocs, de te gurultál, vagy én teljesen hülye vagyok? - a kérdés mindennapos, amióta a gyereknek megvették a cipőt.
Megannyi módja létezik a kikapcsolódásnak. Van, aki egy izgalmas könyv elolvasásával próbál feltöltődni, mások a közeli uszodát látogatják meg, vagy zenét hallgatnak, ha elfáradtak a mindennapos munkában. És többen a kikapcsolódás különböző fajtáit még kombinálni is megpróbálják.
David Gilmourt a pop közösségi emlékezete a Pink Floyd gitárosaként ismeri, de szólómunkálkodása is jelentékeny.
A politikát éppen úgy kell eladni, mint a mosóport - szól a már közhellyé koptatott bölcs mondás. A napjainkban dúló választási kampány szenvedő alanya nem is tagadja e megállapítás igazságát.
Ha John Ford egyik klasszikus westernjében a kovboj kinéz az ablakon, a szebb jövőt látja.
Nem mindegy, milyen volt az első. Durva vagy érzéki? És hogy később, felkelés után is jól érezzük-e magunkat? Hogy akarjuk-e újra? Épp' vele?
Ezen a héten egy Fides nevű bort állítunk a Borpultra. Borunk Piemontban készült, ott keresztelték el, fides annyi, mint hit, hűség, becsület.
Az újságíró a kor krónikása - szól a régi mondás. Ám a közíró nem csupán közli a tényeket, az eseményeket, hanem kommentálja, megjegyzéseket, következtetéseket is fűz hozzájuk.
