Összesen vagy egymillióan döntöttek ugyanis úgy, hogy a helyszínen követik figyelemmel a Red Bull Air Race World Series, azaz a sportrepülő világ „Forma-1-es versenysorozata” aznapi futamát (a tévéképernyők előtt további tízmilliók izgulták végig a vetélkedést). Nem csoda, hogy – elkerülendő a tömeget – sokan inkább hajókkal és jachtokkal érkeztek a barcelonai kikötőbe.
A mindössze 2003-ban indult versenysorozat alig három év alatt a repülősport afféle világbajnokságává nőtte ki magát. Öt kontinens 11 legjobb pilótája a tavalyi 7 helyszín után az idén immár – Spanyolországtól Ausztrálián és az Egyesült Arab Emirátusokon át Magyarországig – összesen 9 országban méri össze tudását. „A népszerűség rohamos növekedése kézzel fogható, Budapesten például több mint egymillióan voltak tavaly kíváncsiak a magyarországi fordulóra” – büszkélkedett a barcelonai futam előtt Besenyei Péter, kétszeres magyar műrepülő világbajnok, a versenysorozat szabályainak kidolgozója. S valóban, a Red Bull Air Race rangját jelzi, hogy a barcelonai futamra a katalán elnök és a város polgármestere is kilátogatott, a pilóták közönségtalálkozóján pedig több ezren tolongtak, s a versenyzők kénytelenek voltak egy egész délelőttöt autogramosztogatással tölteni. „Úgy vélem, az Air Race hamarosan vetélytársa lesz a Nascar amerikai autóverseny-sorozatnak és a Forma-1-nek” – jelentette ki Mike Mangold, a sorozat tavalyi győztese, aki szerint néhány éven belül ugyanúgy dollármilliókat befektető csapatok fognak egymás ellen versenyezni a levegőben, ahogyan az ma az autósportban történik.
„A Red Bull vezetője keresett meg, és azt mondta, találjak ki valamit, ami a Forma-1-hez hasonlít” – idézi fel a Figyelőnek a kezdeteket Besenyei. A magyar pilóta és a szponzorcég két éven át dolgozott az ötlet tökéletesítésén, majd 2004-ben az ausztriai Zeltwegben hat résztvevővel megrendezték az első versenyt, amely rögtön hatalmas sikert aratott. A recept egyszerű: a teljesítmény legyen mérhető, ugyanakkor a show közönségvonzó és lélegzetelállító. A nézők számára a kapukkal nehezített akadálypálya teszi élvezetessé a futamokat, valamint az, hogy nagyon alacsonyan, közvetlen közelükben repülnek a pilóták, néhol 400 kilométer/óra fölötti sebességgel.
A tempó tehát másfélszer akkora, mint a Forma-1-ben, ráadásul mindez a levegőben zajlik. „Mindkettő veszélyes, ha nem művelik megfelelően” – hasonlítja össze a két sportágat Besenyei Péter. Más kérdés, hogy azok a feladatok, amelyekről a nézők esetleg úgy érzik, a pilóták a sorsot kísértik (a gépek a víz fölött 10-15 méteres magasságban repülnek át egymástól 10-18 méteres távolságra lévő felfújható műanyag kapuk között), a világ legjobbjai számára valójában nem különösebben veszélyesek. Ráadásul, ha valaki olyan manővert hajt végre, amelyet a zsűri veszélyesnek minősít – például túl alacsonyan repül -, azért kizárás jár. Ennek ellenére az idei szezon első versenyén, Abu Dhabiban minden eddiginél több kaput döntöttek le a versenyzők. „Mindenki egyre gyorsabb akar lenni és ezért egyre többet kockáztat. Jó úton haladunk” – tartja minderről a magyar pilóta.
A vállalkozás üzletileg is sikeres. Az ausztrál forduló házigazdái például 2006-ban már 10 millió dolláros bevétellel számolnak a verseny egy hete alatt. Tavaly összesen 190 millió nézőt ültetett világszerte a televízió elé a múlt évi hét futam, a perth-i rendezők pedig az idén már egyenesen 100 millió nézőre számítanak, azaz ennyien csodálhatják meg a légi bravúrok mellett a város nevezetességeit is. „Jelenleg 60 tévécsatorna 100 országban sugározza a versenyt. Sok olyan ország van, amelynek nincs is saját versenyzője a pilóták között, mégis élőben adja. Magyarországon viszont csak felvételről közvetítik” – fájlalja ugyanakkor a hazai televíziók meglepő érdektelenségét Besenyei Péter.
A magyar sztárpilóta a tavalyi sorozatban a második helyre szorult Mike Mangold mögött, azaz az idén szívesen visszavágna az amerikainak. Abu Dhabiban egy használt kölcsöngéppel még csak a harmadik lett ugyan, Barcelonában viszont már az élen végzett. Mi tagadás, ennek érdekében ő kockáztatott a legtöbbet. A katalán tengerpart közönsége viszont hálás volt a vakmerő manőverekért: amikor Besenyei a dobogóra lépett, a nézősereg hangosan kiabálva kántálta a nevét – „Péter! Péter! Péter!” -, és magyar zászlók ezreit lengetve üdvözölte a győzelmét.
