Az eddig megjelent több mint 150 cikkből válogattunk.
fortepan
Bár az első dagerrotípiák elkészítését követően az új technológiának szinte azonnal lettek lelkes hazai hódolói, arra, hogy a szülinapi tortákat megigézve bámuló gyerekszemeket otthoni környezetben kapják lencsevégre a családok, még évtizedeket kellett várni.
Óda a hűlt helyekhez és a részletekhez. A Fortepan legkorábbi Pest-Budán és Budapesten készült képei
Milyen volt a város a millennium és a nagy bontások előtt?
Régen a szén és a fa ZIL-en érkezett, a virág vagy a sütemény triciklin, a szódás és a lova pedig hozta az innivalót. A szüntelenül fuvarozó, házhoz szállító és szállítmányozó 20. század képei.
A piros pad – amit félhivatalosan „városligetinek” is neveznek – számos magyar város jellegzetes eleme. Ma is pont ugyanúgy használhatók, mint egy évszázada, nem kell őket korszerűsíteni, új funkciót találni nekik. Heti Fortepan.
Miközben Magyarországon kivételes vízügyi szakemberekből nem volt hiány, nagyszabású terveik közül akadt, ami annak ellenére sem valósult meg soha, hogy a hasznuk történelmi korokon átívelő lett volna.
Először az ördög járt csíkos ruhában, majd amikor ő ráunt, megkapták a vele cimborálók. Heti Fortepan.
A Balaton környékének rengeteg arca van. Az egyik legizgalmasabbat a templomai, zsinagógái mutatják meg nekünk. Zubreczki Dávidnak, a most megjelent Templomséták a Balaton körül című könyv szerzőjének az írása a Heti Fortepanban.
A szépség örök, habár olykor kell hozzá egy kis hamuzsír – körülbelül erre a következtetésre juthat az ember, ha végigbogarássza másfél évszázad egészségügyi és kozmetikai tanácsadóit.
Petőfi Sándor népszerűségét költőként, forradalmárként és a nép fiaként is jól jelzi, hogy az ő neve bukkan fel leggyakrabban a magyarországi utcanévtáblákon. Heti Fortepan.
Az átkelőkből kiolvasható a város története.
Mielőtt a fenntartható utazás nevében végképp kínossá válnának a benzinüzemű kiruccanások, nézzük, hogyan is hajtottak kocsit apáink.
Az úttörőigazolványhoz szükséges portrékhoz rendezte el a tanulókat az iskola tornatanára, akinek képeiből sokunk múltja fölsejlik. N. Kósa Judit írása Lipovits Károly fotói apropóján.
Az utcai filmreklámokat többnyire nem grafikusművészek, hanem ügyes kezű amatőrök festették a tűzfalakra erősített papír- vagy vászontáblákra. Munkájukról mégis Ducki Krzysztof lengyel származású grafikusművész mesél, mert magyarországi pályafutását az utcán, köztük kezdte.
Mielőtt belefognánk a tavaszi-nyári felújításba, nézzünk néhány fényképet és tematikus írást az elmúlt száz évből. Heti Fortepan.
A második világháborút követő évtizedekben gyökeresen megváltozott az utcák képe Budapesten.
Ezerféle árnyalatban bukkannak fel női testek a Fortepan-fotókon. Egy csokorra valót nyújtottunk át közülük a felvidéki magyar írónak.
Erről is beszélt a Fortepan alapítója, Tamási Miklós, aki a hazai digitális archívumok helyzetére is felhívta a figyelmet.
Meglehet, Budán lakni valóban világnézet – a pesti Nagykörúton viszont életforma.
A díszletek és a dizőzök változtak, de a tánc, a mámor, a szórakozás iránti vágy ugyanaz maradt az egész, fordulatos történetű 20. században. Heti Fortepan.
Kiderült, ki a rejtélyes férfi, akit az 1934-es Könyhéten fotóztak le, és kísértetiesen hasonlít a magyar költőre.
1973-ban a jeles alkalomra nagy erőkkel készült a főváros, sőt, az egész ország. A megszokott megemlékezési formák mellett olyanok is előfordultak, amelyek mai szemmel szokatlannak tűnhetnek: például a magyar megyék és városok ajándékokkal kedveskedtek az ünnepeltnek.
Haditudósítóként állami kitüntetést kapott, operatőrként fesztiváldíjat érdemelt ki, gyártott dokumentum- és természetfilmeket, dolgozott sportközvetítéseken és mesejátékokban, mégis rendkívül keveset lehet tudni Horváth Józsefnek, a Magyar Filmiroda egyik első operatőrének a munkásságáról.
Török András szerint folyik az egyeztetés az MTVA-val, egyelőre úgy fest, meg tudnak egyezni.
