A pusztulás első jelei ugyan már akkor is látszottak, de az előadások a mozik jó részében még telt házzal folytak.
budapest a múltban
Az 1927-ben kelt irat rövidsége ellenére is nagyot csattan.
Az elpusztult hidakat és újjáépítésük mozzanatait bemutató ritka filmfelvétel képsorai megrázóak.
A szebbnél szebb pavilonokból és épületekből mára hírmondó sem maradt.
Az 1973-ban készült rövidfilm fonódó villamosok helyett még metróépítésekről és hosszú villamosvonalakról álmodozik.
A különbség csak az, hogy a rendszerváltás előtt megjelent maszek taxisok a kuncsaftokból akartak meggazdagodni.
A Nagycsarnok mögött hamarosan egy szálloda és mélygarázs kap helyet, de előbb még a régészeké a terep.
Így készült az ananászos krémcsokoládé és a szaloncukor a volt fővárosi Stühmer-gyárban.
A több mint egy évszázad alatt készített fotókat nézve még jobban értékeljük majd a mérnökök munkáját.
Filmhíradókat bemutató sorozatunkban ma 1967 januárjának Budapestjére utazunk.
A fotókon a régmúlt magyar karácsonyai elevenednek meg, és felidézzük a mára jórészt eltűnt népszokások egész sorát is.
Jelmezbál, tánc, boldogság.
Játékok, déligyümölcsök, divatcikkek, hömpölygő tömeg – ilyen volt 1964 decembere.
A Pestet Váccal összekötő vasútvonal 1846-os megnyitása előtt már húsz évvel is volt itthon vasút, noha azt ló hajtotta, és csak teherszállításra volt használható.
Ilyen volt Budapest 1940 telén. Szép életképek, esti neonfények, éjszaka, hó.
A magyar portálépítészet fénykorából igen kevesen élték túl az elmúlt évtizedeket, pedig velük mennyivel szebb lenne ma a város.
A majdnem félezres listát az ELTE néhány hallgatója varázsolta egy térképre.
Legalábbis ezek a száz éves képeslapok ezt próbálják bemesélni nekünk.
A Rákóczi útnak becézett városi autópálya egy, mára közel jelentéktelenné vált háza építésekor a legszebb budapesti bérházak egyike volt.
A Szent Jobbnak is otthont adó épület helyén a tizennyolcadik században a Hetz-Theater (Hecc Színház) ideiglenes, fából készült épülete állt, ahol a közönség vadállatok harcát figyelve szórakozott.
Kosztolányi Dezső egyszerűen csak a kávéházak városaként emlegette Budapestet. Ezúttal bepillantunk a legfelkapottabb helyekre.
Plakátok abból az időszakból, mikor Budapest még a kávéházak és éttermek városa volt, ahol nem ihattunk meg egy kávét anélkül, hogy híres íróba vagy költőbe botlottunk volna.
Két tucat fotóval pillantunk be a XX. század negyven évét átölelő budapesti metróépítés kulisszái mögé.
Az ezerarcú betonacélnak a vidéki Magyarország képének teljes átalakulását köszönhetjük – miatta lettek a kerítések egyediek és szórakoztatóak, a kockaházak homlokzatai pedig játékosak.
