Az 1780-as években bécsi minta alapján Magyarországon is megnyitott heccszínház csak alig egy évtizedig maradt életben. Az első pesti heccpalotát – mely egy húsz szögű, fa körépület volt– a mai Deák téren építették fel 1783-ban. Tulajdonosai, Schmallögger József és Lehner Tóbiás színházi vállalkozók csak vasárnaponként és a nagyobb ünnepeken tartottak előadásokat, így a teltház garantált volt. Ez azonban sajnos nagy mértékben csökkentette a színházakat látogatók számát, így a pesti színház akkori bérlője, Tuschl Sebestyén szép lassan kitúrta a hecc tulajdonosait a városi tanács pártfogásából, majd megszerezte az engedélyt, megvásárolta azok állatait, és felépítette saját heccszínházát – immáron a mai Szent István-bazilika helyén. Az átvételi leltár így szólt:
Tuschl hozzájuk még egy egész sornyi egzotikus állatot is vásárolt, így az 1787-ben megnyitott, kétezer nézőt befogadni képes épületben a felsorolt állatfajok mellett például oroszlánok is harcolhattak egymással, a többi állattal, vagy a heccmesterrel.
Gvadányi József az 1790-ben írt Egy falusi notóriusnak budai utazása című művében így ír erről:
A hecc egyébként az állatkert, sőt, a cirkuszok ősének is tekinthető, hiszen végnapjain például egzotikus állatokat sétáltattak meg a porondján, de az Ofner Zeitung arról is beszámolt, hogy ott “anglius lovaglókat bámulással lehet szemlélni.”
Az épületet a bécsi Hetztheater 1796-os leégése után tűzveszélyességre hivatkozva lebontották, a főváros pedig lassan elfoglalta az addig a városfalakon kívüli területeket, köztük a mai Belváros területét.
Ez az épület sem maradt fenn soká, 1849-ben az osztrák császári hadsereg lőtte szét a Budai Várból Heinrich Heintzi tábornok parancsára.
A templomot a hívek egyébként hamar kinőtték, így röviddel elkészülte után már el is indították a gyűjtést a nagy plébániatemplom építésére, mely 1851-ben Hild József tervei szerint meg is kezdődött. A tervező 1867-es halála után a munkálatok leálltak, a következő évben pedig a kupola statikai hibák miatt beomlott. A részleges visszabontás után 1871-ben Ybl Miklós vette át a munkák irányítását, aki némiképp átdolgozott tervekkel egészen 1891-ben bekövetkezett haláláig folytatta azt.
A belső és külső díszítményeket Kauser József vezetése alatt 1905-re illesztették helyükre, majd november 9-én felszentelték.
