1. Dr. No (1962)
Ian Fleming eredetileg tévéfilmnek írta meg a Dr. No-t, de később találkozott Harry Saltzman producerrel, és egyezkedni kezdtek arról, hogy mozivászonra is vihetnék a történetet. Az író végül eladta Saltzmannak a Bond-regények jogait (kettő kivétellel). Ezt követően Wolf Mankowitz forgatókönyvíró mozikompatibilissé dolgozta át a Dr. No-t. Sokáig gondban voltak azzal, hogy a film túlzottan brit, erőteljesen tárgyiasítja, szexualizálja a nőket, így nem volt bizonyos, hogy az amerikai filmipar finanszírozni fogja a gyártást. Végül egymillió dolláros költségvetésből készült el a film, az akkor harmincas évei elején járó Sean Connery kapta a főszerepet: a színész egyszer találkozott a Saltzman-Mankowitz párossal, de macsó viselkedése, magabiztos kiállása azonnal hozzájuttatta a szerephez.
1961 végén már javában zajlott a marketingkampány Amerikában, hogy Bond nevét megismertessék a mozinézőkkel. Ezt megspékelték újságokhoz járó ajándékokkal, például a Bond-lány, Ursula Andress képét is csatolták egy-egy lap mellé. 1962-ben volt a világpremier a London Pavilonban, napokkal később több bemutatót is tartottak az Egyesült Királyságban. 1963-ban Connery tengerentúli útra indult, hogy Európán kívül is népszerűsítse a filmet: végül az év májusában tarthattak is kisebb premiereket Amerika egyes részein.
2. Oroszországból szeretettel (1963)
Az első Bond-film pénzügyi siker lett, így annak rendezője, Terence Young dupla költségvetéssel kezdhette meg az Oroszországból szeretettel munkálatait. Sean Connery visszatért a titkosügynök szerepébe, jelentős bónuszpénzt zsebre téve. Érdekesség, hogy ez volt az utolsó mozifilm, amit John Fitzgerald Kennedy elnök látott a Fehér Házban, mielőtt elindult volna a végzetes dallasi útjára. Ismét Londonban tartották a premiert 1963 októberében, a helyszín ezúttal már a jóval patinásabb Odeon Leicester Square mozi volt.
Fleming és Connery egyaránt ott voltak, de meglehetősen kevés fotó érhető el az eseményről. Mindössze egy utcakép kering a Twitteren, láthatóan nagy felhajtás övezte a premiert.
The premiere of From Russia with Love at the Odeon Leicester Square in London on the 10th of October 1963. #Bond #JamesBond pic.twitter.com/kTTNGhTdlx
— THUNDERBALLS.ORG (@Thunderballs007) September 8, 2019
3. Goldfinger (1964)
Eredetileg nem ez lett volna a harmadik Bond-film, amit vászonra visznek, hanem az Őfelsége titkosszolgálata, ám végül a Goldfinger mellett döntöttek a producerek. Nagy költségvetésű filmnek számított akkoriban, hárommillió dollárt kaptak az elkészítésére, tudatosan készülve arra, hogy ezt már inkább az amerikai filmpiacra gyártják le, mintsem az európaira. Young nem tért vissza a harmadik film rendezői székébe, helyette Guy Hamilton kapta meg a munkát.
A premiert 1964. szeptember 17-én tartották, ugyancsak a londoni Odeon moziban. Tele volt rajongókkal a helyszín, a rendőrök nem is igazán tudták kezelni az összegyűlt tömeget.
Mindössze Honor Blackmanről érhető el egy darab eseményfotó, aki egyébként a Bond-lányt alakította a filmben. Az alkalmi dresszkódon is érezhető volt, hogy a Goldfinger premierje már sokkal inkább hasonlított arra, amit egy Bond-film kapcsán megszoktunk az elmúlt években.
4. Tűzgolyó (1965)
Terence Young ismét Bond-filmet rendezett a Tűzgolyóval, a legnagyobb nehézséget pedig ezúttal a Bond-lány kiválasztása jelentette. Eredetileg Julie Christie színésznőt szerették volna a szerepre, majd az amerikai Faye Dunaway felé fordították figyelmüket. Egyikük sem győzte meg a produkciót vezető Saltzmant, aki több európai színésznőt és modellt is megnézett a szereplőválogatásokon, végül egy francia szépségkirálynőre, Claudine Auger-re esett a választása.
Auger-ről egyetlen kép érhető el, ami a londoni premieren készült, itt már külön blokkot szenteltek annak, hogy portréfotókat készítsenek az alkalmi ruhába bújt színészekről.
5. Csak kétszer élsz (1967)
Ezt a filmet már Lewis Gilbert rendezte, és az előkészületek erősen Japánra koncentrálódtak: több hetet szenteltek helyszínkeresésre. A legtöbb Bond-filmmel ellentétben a Csak kétszer élsz szinte végig Japánban játszódik. Connery ismét főszerepet vállalt, immáron ötödjére.
A premiert ismét a londoni Odeonban tartották, ahová rendhagyó módon II. Erzsébet királynő is ellátogatott. Ez volt az első alkalom, hogy a brit királyi család egyik magas rangú tagja (ebben az esetben a legmagasabb) tiszteletét tette az eseményen. Nem kevés kép készült, alább mutatunk belőlük egy galériát is.
6. Őfelsége titkosszolgálatában (1969)
Saltzman a legszorosabban Albert R. Broccoli amerikai filmproducerrel dolgozott a Bond-filmeken, összesen kilenc közös alkotásban vállaltak munkát. Nem kevés probléma hárult a párosra a ’69-es film forgatása előtt: Sean Connery leszámolt a Bond-filmekkel, így új főszereplőt kellett találni az akkor már nagy sikerű franchise élére. Roger Moore-ban gondolkodtak a készítők, de ő már leszerződött más filmes munkálatokra, így nehezen tudták mozdítani. Több mint 400 színészt castingoltak Bond szerepére, végül George Lazenby lett a győztes, akit a filmsorozat legkevésbé népszerű 007-eseként tartanak számon a rajongók.
1969-ben tartották a premiert az Odeonban, Lazenby a brit bulvársajtóból erőteljes indulatokat váltott ki, miután nagy szakállal jelent meg a bemutatón. Nagyon „bondszerűtlen” színésznek titulálták ezért, és a producereknek is voltak aggályaik: győzködték a színészt, hogy borotválkozzon meg, hogy legalább a premiervetítésen tűnjön James Bondnak. Lazenby ekkor már biztos volt abban, hogy több filmet nem fog készíteni a 007-esből, így visszautasította a kérést. Bár soha nem volt felhőtlen a viszonya Broccolival és Saltzmannel, Lazenby mégis személyes szakmai sikereket könyvelhetett el az alakításáért.
Galériánkban mutatjuk a szakállas Lazenbyt és a többi szereplőt, akik a kornak megfelelő módon öltöztek fel: a főszereplő például szőrmebundában látható.
7. Gyémántok az örökkévalóságnak (1971)
Az Őfelsége titkosszolgálatában nem volt annyira sikeres a mozipénztáraknál, mint a korábbi filmek, így a producerek megpróbáltak minden olyan elemet visszacsempészni a Gyémántok az örökkévalóságnak felépítésébe, ami szerintük garancia volt a sikerre. A harmadik mozifilm rendezőjét, Guy Hamiltont visszaédesgették a direktori székbe, ahogy Sean Conneryt is sikerült újra meggyőzni, hogy utoljára még egyszer legyen 007-es. A Lazenby-vonal kínos parázslással hamvadt el, ezért mindent megtettek volna a siker érdekében, még Clint Eastwoodban is gondolkodtak a főszerepet illetően, hiszen teljes egészében az amerikai piacra szánták a filmet (ezt végül Broccoli vétózta meg, aki csak angol színészt volt hajlandó szerepeltetni).
A premiervetítést Münchenben tartották 1971 decemberében, erről nem érhetők el képek az interneten, de az 1972-es skóciai debütálásról fennmaradt egy fotó a bajszos Conneryről.
Sean Connery with Driver Jackie Stewart, Boxer Ken Buchanan and Footballer Tommy Docherty at the Scottish premiere of Diamonds Are Forever held at the Edinburgh Odeon Cinema on the 14th January 1972 #Bond #JamesBond #OO7
Discover the archive at > https://t.co/hk94PZtkR0 pic.twitter.com/M10IzJ12Wv
— THUNDERBALLS.ORG (@Thunderballs007) March 23, 2019
8. Élni és élni hagyni (1973)
Megint csak Hamilton fogta a gyeplőt 1973-ban, mikor egy újabb Fleming-regényt adaptáltak mozivászonra. Connery ekkor már végleg búcsút intett a szerepnek; a film mögött álló United Artists stúdió szorgalmazta, hogy a jobb bevételi lehetőségek miatt amerikai színésznek kellene játszania a brit titkosügynököt, de Albert Broccoli producer ezt ismételten elutasította. Roger Moore viszont ekkor már szabad volt, és szívesen vállalta a főszerepet.
Amerikában tartották a film premiervetítését 1973. június 27-én, csak egy héttel később vitték a londoni Odeonba. Utóbbi helyszínen Paul McCartney, Michael Caine, Burt Reynolds, David Bowie, Jane Seymour is ott voltak, Moore pedig még dedikálást is tartott a rajongóknak. Galériánkban mutatjuk, mekkora felhajtás övezte a londoni vetítést, a kor legnagyobb sztárjait hívták meg az eseményre, akik közül többen magasról tettek a szmoking-csokornyakkendő dresszkódra.
9. Az aranypisztolyos férfi (1974)
A Broccoli-Saltzman páros utolsó közös Bond-filmje Az aranypisztolyos férfi volt. A szokásosan Fleming-regényen alapuló filmben ismét Moore kapta a főszerepet, aki már igazi sztárszínésszé érett a hetvenes évek közepére. 1974-ben mutatták be a filmet az Odeonban, már aznap országszerte vetítették is a mozikban.
A premiervetítésen Fülöp herceg képviselte a brit királyi családot.
10. A kém, aki szeretett engem (1977)
Mivel az előző film nem térült meg anyagilag, sőt a kritikusok sem igazán kedvelték Moore első Bond-moziját, A kém, aki szeretett engem fontos alkotásnak bizonyult a franchise történetében: villantani kellett kritikai és pénzügyi oldalon is. Ezt azonban nehezítette, hogy Harry Saltzman, a korábbi filmek emblematikus producere távozott, eladta a filmes jogok felét, így Broccoli lényegében egyedül maradt.
Steven Spielberget szerették volna rendezőnek, aki nem fogadta el a felkérést. Lewis Gilbert kapott ismételten lehetőséget, hogy Moore-ral dolgozhasson. Sok pénzt tettek a film népszerűsítésébe: Moore és a másik főszereplő, Barbara Bach a cannes-i filmfesztiválra is ellátogattak, hogy népszerűsítsék az alkotást. 1977-ben tartották a londoni premiert az Odeonban, ide Anna hercegnő látogatott el. Utóbbiról nem tudunk képet mutatni, de Moore-ék cannes-i látogatásáról igen.
11. Moonraker – Holdkelte (1979)
Kicsit értelmezhetetlen összefüggést hozott az 1977-es Csillagok háborúja megjelenése a két évvel később mozikba kerülő Bond-filmmel: a sci-fi sikere után Fleming azon regényét vették alapul, melyben Bond egy űrrepülő eltűnése után nyomoz. Moore negyedszer tért vissza a karakterhez, Spielberg pedig maga jelentkezett, hogy megrendezze a filmet. Csakhogy a kérése süket fülekre talált, ismét Lewis Gilbert ülhetett a rendezői székbe.
1979 júniusában, szokásosan az Odeonban tartották a premiert, pár napra rá az USA-ba is átvitték az egész eseményt. Franciaországban szintén tartottak egy premiert, mert számos francia színész szerepet vállalt az alkotásban. Viszonylag kevés az elérhető fotó, de az Odeon előtti tömegről tudunk képet mutatni.
12. Szigorúan bizalmas (1981)
Moore eredetileg három Bond-filmre írt alá, de a United Artistsnak már eleve voltak aggályai afelől, hogy a színész alkalmas lesz-e egyáltalán újra a titkosügynök bőrébe bújni. Életkora miatt voltak kételyeik, így fiatalabb színészeket is megkerestek, hogy megtalálják a következő, de már jóval fiatalabb Bondot. Moore mit sem tudott erről, csak később jött rá, hogy a háta mögött ügyködnek: akkoriban a Daily Mailben jelentetett meg egy közleményt, hogy nem hajlandó a filmben szerepelni. Végül mégis meggyőzték a producerek, hogy a film sikeres lesz, bátran szerződjön le.
A Holdkelte is sikeres volt két évvel korábban, cserébe nagy büdzséből dolgozott, így a Szigorúan bizalmas esetében meg kellett húzni anyagi határokat: kisebb költségvetésből gyártották le, Bondot pedig az űrversenyből visszahelyezték a hidegháborús konfliktusok világába. 1981-ben tartották a premiert az Odeonban, az eseményen megjelent az akkor nagyon fiatal Diana hercegné is.
13. Polipka (1983)
Már az előző Bond-film premierje után is belengette Moore, hogy szeretné szögre akasztani Bond szmokingját. A Polipkát egyáltalán nem is akarta vállalni, de végül meggyőzték. Ezt az motiválta elsősorban, hogy abban az évben készült egy Bond-film egy rivális filmstúdiónál, amely visszahozta Sean Conneryt a főszerepbe. Az volt a Soha ne mondd, hogy soha, így a Polipka mögött álló producerek fontosnak tartották, hogy egy Moore-kaliberű színészt indítsanak Conneryvel szemben.
A premier szokás szerint az Odeonban volt, Károly herceg és Diana hercegné voltak a meghívott díszvendégek. Galériánkban mutatjuk a legjobb képeket az estről, ahol a vörös szőnyeget is a vendégek elé gördítették.
Soha ne mondd, hogy soha (1983)
Az 1983-as év meglehetősen érdekes volt a Bond-franchise történetében: a Paramount Pictures hozzájutott a film jogaihoz, Irvin Kershner pedig a rendezői székben találta magát. Connery bábáskodott a hivatalosan nem Bond-filmként nyilvántartott projekt mögött: tévés írókkal addig íratta újra a forgatókönyvet, míg elég jónak nem találta. Eredetileg nem is akarta vállalni a filmet, a felesége beszélte rá, hogy ugorjon bele – és ha már így tette, a film címének is reflektálnia kellett a színész döntésére: ezért lett Soha ne mondd, hogy soha. Hárommillió dollárért vállalta a szerepet, ötvenkét éves volt, mikor leforgatták, és Steven Seagal készítette fel a szerepre fizikálisan.
1983 októberében tartották a premiert (ahol többek közt Rowan Atkinson is megjelent), a film nézettségben, bevételek számában simán lenyomta a konkurens Polipkát. Érdekesség, hogy ez volt az első olyan Bond-mozi, amit a Szovjetunióban is bemutattak, még gálát is tartottak ennek apropóján Moszkvában. Galériánkban mutatjuk a brit premiert.
14. Halálvágta (1985)
E film esetében a brit premiert csak 1985 júniusában, egy hónappal az amerikai után tartották a már kultikussá vált Odeonban. Vegyes kritikákat kapott, amin az sem segített, hogy a Rambo második részével kellett versenyeznie a pénztáraknál. Továbbá Roger Moore-t is bírálták, aki ötvenhét évesen vállalta el újból a szerepet. Mindenki érezte, hogy már kevésbé hiteles a szerepben, Moore évekkel később úgy reflektált erre:
Úgy 400 évvel voltam öregebb hozzá.
Az angol premieren egyébként ismételten feltűnt Diana és Károly, a brit királyi család jelenléte ekkor már megszokottá vált a Bond-filmek vörös szőnyeges eseményein.
15. Halálos rémületben (1987)
Nagy csalódást okozott a Halálvágta 1985-ben, így a Bond-franchise-ra megújulás várt. Moore-t nem akarták többé a szerepben látni (sem a nézők, sem a producerek), így őrült szereplőválogatásba kezdett a stúdió. Pierce Brosnan már ekkoriban is képbe került, szerződtették is, csakhogy az NBC az ő főszereplésével műsorra tűzte a Remington Steele című tévésorozatot, a csatornával szerződésben álló Brosnantől visszavonták a szerepajánlatot, helyére pedig Timothy Daltont ültették.
Londonban volt a díszvetítés, természetesen Diana és Károly jelenlétében. Eget rengető sikereket ugyan nem ért el a mozi, ám a fogadtatás lehetővé tette, hogy Dalton kapjon még egy filmet a jövőben.
16. A magányos ügynök (1989)
Bizonyos értelemben A magányos ügynök történelmet írt azzal, hogy a teljes filmet az Egyesült Királyságon kívül forgatták. Ennek ellenére persze a londoni Odeonban mutatták be. Szép sikereket ért el a brit mozikban és a tengerentúlon egyaránt; a hosszútávú versenyfutást azonban nehezen bírta a konkurenciával, hiszen ez idő tájt jelent meg a Halálos fegyver 2. és az Indiana Jones harmadik része is.
Egészen nagy vörös szőnyeges eseményt kerítettek a premiernek, neves színészek sorakoztak a fotósok előtt, Daltont például limuzinnal hozták a helyszínre.
17. Aranyszem (1995)
Hat év kihagyás után újra Bond-filmet készítettek a kilencvenes évek közepén, melyre a korábban már castingolt, de a szereptől akkor elesett Pierce Brosnant szerződtették új 007-esnek. Hidegháborús cselekménynek már nyoma sem volt, a széria teljes megújuláson esett át. Kasszasiker lett a filmből, világpremierjét a New York-i Radio City Music Hallban tartották 1995 novemberében. Még abban a hónapban Londonban is bemutatták a filmet az Odeonban, itt Károly herceg volt a díszvendég.
Ezzel a Greenpeace-t támogatta, a szervezet ugyanis tiltakozott a francia nukleáris kísérleti program ellen, amely akkoriban terítéken volt a nemzetközi sajtóban.
Mutatjuk a New York-i premier legfontosabb képeit, érdekességként megemlíthető, hogy az amerikai esemény nem nélkülözte a celebvendégeket, akiknek ugyan sok közük nem volt a filmhez, de a jelenlétükkel fokozták a film iránti érdeklődést.
18. A holnap markában (1997)
Nem volt kérdés az Aranyszem sikere után, hogy zöld utat kap a következő Bond-film Brosnan főszereplésével. A siker szelét megérezve készítették el a folytatást, amely kritikai fogadtatásban és bevételek szempontjából is alulmaradt az elődjéhez képest, de így is kimagaslóan teljesített az 1997-es évben. A premierjét ezúttal Nagy-Britanniába vitték, a már jól ismert Odeonba.
Az emlékezetes vörös szőnyeges pillanatok közé sorolható, amint Brosnan a felesége társaságában, szivarral a szájában sétált a fotósok elé.
19. A világ nem elég (1999)
Brosnan harmadszor lett James Bond, ehhez pedig egy érdekes marketingkampány társult: a produkció mögött álló Metro-Goldwyn-Mayer stúdió megállapodást kötött az amerikai MTV-vel, ugyanis piackutatásaik alapján a fiatalok kevésbé érdeklődtek akkoriban Bond figurája iránt. Öregesnek, idejétmúltnak tartották a karaktert, ezért a fiataloknak szánt MTV-n tervezték népszerűsíteni: többórányi, Bonddal kapcsolatos műsort sugároztak emiatt a csatornán, hogy a premier idejére felcsigázzák az érdeklődést.
A bemutató a Fox Bruin Theatre-ben volt 1999 novemberében, a helyszínválasztás nem is volt véletlen az amerikai piac nem titkolt meghódítása miatt. Brosnan itt is elemében volt: feleségével komoly csókcsatába bonyolódtak a fotósok előtt.
20. Halj meg máskor (2002)
A csúcsra járatott marketing ennél a Bond-mozinál volt akkoriban leginkább tetten érhető: 70 millió dollár értékben volt termékmegjelenítés a filmben. Gyakorlatilag mindent eladtak a filmmel egy időben, amit csak lehetett: sminkkollekciót, Barbie-kat, estélyi ruhákat.
A premiert is díszesre vették: 2002. november 18-án a londoni Royal Albert Hallban látták vendégül Erzsébet királynőt és Fülöp herceget. Az egész hangversenytermet átalakították az eseményre, a premier bevételét pedig a királynő egyik jótékonysági alapjának ajánlották fel. Az addig bemutatott Bond-filmek közül ez termelte a legnagyobb bevételt, így volt mit szétosztani.
21. Casino Royale (2006)
Négy évvel a Halj meg máskor után hosszas tanakodás zajlott arról, hogy milyen típusú Bond-filmet kellene készíteni, és főleg, kivel: Quentin Tarantino bejelentkezett a rendezői székbe, de csak Brosnannel lett volna hajlandó forgatni. 2004 februárjában azonban a színész bejelentette, hogy befejezte a titkosügynökösködést a mozivásznon, helyére így mást kellett találni. 2005-ben rábukkantak Daniel Craigre, akivel egy teljesen más, a nyers realizmust előtérbe helyező irányba vitték a szériát. Craig minden Fleming-regényt elolvasott a szerep elsajátítása érdekében, ennek ellenére is nehezen barátkoztak meg vele.
A film premierjét 2006 novemberében tartották, és helyszín tekintetében visszakanyarodtak Londonba. Craig iránt hatalmas volt az érdeklődés a bemutatón, nehezen szabadult az aláírást kérő rajongóktól.
22. A Quantum csendje (2008)
Annak ellenére, hogy Craiget nehezen fogadta el a világ Bondként, kétség sem fért hozzá, hogy a következő filmben is főszereplőként láthatja majd őt a közönség. A film premierjét az Odeonban tartották, Vilmos herceg és Harry herceg is részt vett rajta. A bevételeket a Brit Királyi Légierő jótékonysági alapjának ajánlották.
Galériánkban mutatjuk az ott készült legjobb fotókat, a képeket elnézve nem spóroltak semmin a szervezők.
23. Skyfall (2012)
2012-ben a Skyfall premierjét ismét a Royal Albert Hallba vitték, ahol Károly herceg és felesége, Kamilla hercegné voltak a díszvendégek.
24. Spectre – A Fantom visszatér (2015)
Craig, Royal Albert Hall, vörös szőnyeg, celebek – ez jellemezte a huszonnegyedik Bond-film londoni premierjét. Királyi díszvendégek azonban ezúttal nem voltak.
25. Nincs idő meghalni (2021)
Végezetül: Craig befejezi a 007-es ügynök megformálását a huszonötödik filmmel. Idén is a Royal Albert Hallban tartották a díszvetítést, ahová a brit királyi család több tagja is hivatalos volt: Vilmos herceg, Katalin hercegné és Károly hercegék is tiszteletüket tették. Craig stílusában is extravagáns volt ezúttal, emlékezetes ruhában elköszönve a szereptől, egyúttal a felhajtástól, amely egy Bond-film premierjét övezi.
