Tökéletesen működő, négy éve tartó, szexuálisan túlfűtött, igazi, őszinte érzelmeken alapuló kapcsolatban éltem a 28 éves párommal, Misivel, egészen tavaly novemberig. Aztán elveszítette a munkahelyét, és láttam rajta ez mennyire bántja. Egyszercsak mellém ült, átölelt, és azt felelte, neki most melózni kell mennie. Testépítőként versenyez, minden nap edz, ezért azt gondoltam, ezzel kapcsolatban lesz munkalehetősége. Hát tévedtem. Hazahozott egy új barátot, pontosan 2018. december 31-én, akivel novemberben melózni volt éjszaka. Szilveszterkor kimentem cigarettázni, ez az új barátja utánam jött, és egy világot döntött bennem össze. Úgy tűnt, szándékosan tette, látta rajtam, hogy amiket mond, hidegzuhanyként ér. Említést tett melegpornós karrierről. Elmondása szerint ők mindketten meleg prostituáltak, és Misi vele jár el dolgozni meleg férfiakhoz, akik fizetnek szexuális szolgáltatásukért. Azóta ezzel a fiúval egyfolytában beszélnek, éjjel-nappal együtt dolgoznak, együtt edzenek, néha azt gondolom, hogy viszonyuk van.
Az olvasói levelet Tamarától kaptuk, álnevet adtunk neki is és a történetben szereplőknek is, hogy senki ne ismerje fel a történetüket.
„Ezt szóvá is tettem, mert megviselt a tudat, hogy milyen munkát végez, és még egy férfi is felborítja a mindennapi életünket. Percenként hívja ez a fiú, folyton itt van. Borzalmasan szerelmes vagyok, és a fájdalom is közrejátszik ebben, de lehetséges, hogy féltékeny vagyok egy férfira? Leültem a párommal beszélni erről, mire azt felelte, ezt a munkát értünk csinálja, kettőnkért. Neki sem kellemes, de más lehetősége jelenleg nincs, valamit tennie kellett, mert veszélyben volt a megélhetésünk, és ő férfiként ezt az utat látta csak megoldásként. Pár napja szóvá tettem a másik fiúval való barátságát, ami véleménye szerint teljesen normális. Amióta szóltam, nem jár ide a fiú, változtatott a telefonos dolgán, most is beszélnek, csak nem előttem, hanem titokban, míg nem jelenek meg. Van, amikor éjjel sem jön haza, mert akkor kell melóznia. Ettől az egésztől semmi étvágyam nincs, inkább hányingert érzek, mert folyamatosan ez jár a fejemben. Őszintén szeretem őt, de teljesen összezavarodtam, már nem tudom, mi a normális és mi nem. Érzem, hogy manipulálni próbál, hogy nehogy elköltözzek. Normális esetben menekülsz egy ilyen esetben, de annyira szeretem, hogy ez a munka is elfogadott lett részemről. Amióta itt van ez a barátság, azóta más minden, az ölelése sem olyan. Teljesen felőröl, hogy ilyet tett velem. Nagyon sok mindent kibírt a kapcsolatunk, mindig mellette voltam, igazi társként. De most úgy érzem, mintha nem ismerném őt.”
Mit lehet tenni?
A szexuális orientációnk kamaszkorunk végére eldől, tehát olyan, hogy valaki a megélhetés miatt válik biszexuálissá, kvázi kényszerből, de saját döntése alapján, nem igazán lehetséges. Feltehetően olvasónk partnere jó ideje tudja saját magáról, hogy vonzódik a saját neméhez is, nem egyértelmű, hogy korábban már volt-e melegpornós karrierje vagy csak a kapcsolat alatt lett, feltételezhető, hogy már a párkapcsolat előtt megkeresték ilyen ajánlattal. Az sem reális, hogy a szexuális orientáció egyetlen egy ember jelenlétében, közvetlen közelében fordul csak elő, és soha máskor nem, akkor is biszexuális valaki, ha heteroszexuális kapcsolatban él és akkor is, ha homoszexuális kapcsolatban él valakivel. Az, hogy olvasónk elfogadja a pornós karriert, mint munkát, rendkívüli jellemre utal, viszont a sorokban az is olvasható, hogy olvasónk testi-lelki egészsége is kezd rámenni a nem evéssel az egész történetre. Érthető, hogy ez az egész megviseli, ez egy igen nehéz élethelyzet. A stressz, ami ezzel járhat a mindennapokra is hatással lehet, a párkapcsolatban a szexuális élet is megváltozhat és a bizalom is megrendülhet.
A kéretlen tanács a barátok, családtagok szájából elvárásokként hathatnak, és ez az élethelyzet jelenleg megköveteli, hogy olvasónk a lehető legjobb tudása szerint küzdjön meg ezzel. Érdemes lenne feltenni a kérdést: keletkezett-e törés a kapcsolatban a szexmunka vállalásával? Képesek-e ketten együtt előre tervezni, közös jövőben gondolkodni, célokat kitűzni? A jelenlegi problémát, ami a munkával és az új barátsággal együtt jár, tudják-e együtt, közösen kezelni, megoldani? Képesek-e együtt indulatok nélkül megbeszélni az érzéseiket és elmondani, ha bánt a helyzet? Van-e olyan dolog, ami segíthet visszatalálni a kapcsolatban ahhoz a szakaszhoz, amikor mindketten boldogok voltak együtt? Milyen kompromisszumot lehet kötni a szituációban, hogyan tudunk alkalmazkodni ehhez az új élethez ami az új munkával jár?
Akkor, amikor étkezési gondok lépnek fel a párkapcsolatban a krízisek miatt, megtörténhet, hogy az illető szó szerint emészti magát a történteken és nem tud mit kezdeni a helyzettel. Komolyabb betegségeket is képes az ember így magának kialakítani, az evés hárításával érdemi táplálék nem igazán kerül a szervezetbe, ami fáradtságot, gyengeséget, dekoncentrációt biztosan okoz a mindennapokban. Ez nagyobb odafigyelést kíván, sok-sok vizet, vitaminokat, leveseket ilyenkor is érdemes enni, az alvásra szánt időt se spóroljuk meg. A testünknek és a lelkünknek is szüksége van regenerációra, és ha a stressz miatt rágódunk, szorongunk, akkor fontos tudatosan arra is figyelnünk, hogy legyen olyan időszak a napjainkban, amikor csak magunkkal foglalkozunk, nem gondolunk a problémára, eltávolodunk attól. A meditáció, a testmozgás, a jóga, a naplóírás, a forró fürdő, hobbik mind segítségünkre lehetnek, hiszen akkor, amikor időt adunk a testünknek a pihenésre, a gondolataink is lecsillapodhatnak és megtalálhatjuk magunkban a kérdéseinkre a választ.
A párkapcsolati krízisek, konfliktusok azért vannak, hogy a kapcsolat fejlődjön, és ha sikerült együtt, közösen a kérdéses gondokat megbeszélni, együtt eldönteni a kapcsolat jövőjét, akkor mélyebb, tartalmasabb, jobb minőségű lehet a kapcsolat. Lehetséges, hogy olyan mély a krízis és annyi mindennel kell megbirkózni, hogy valaki úgy dönt, kiszáll a kapcsolatból. Ebben a helyzetben is fontos leülni és megbeszélni együtt mindent, tudatni egymással az okokat, a saját érzéseinket. A változás az egyetlen állandó dolog az életünkben, és ez az, mi által mindannyian fejlődhetünk. A krízishelyzetekben tehát minden esetben ott van a belső fejlődés lehetősége, amitől valóban boldogabb és teljesebb életet élhetünk.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
