Sokszor írtam már, és mindig próbáltam a válaszokat megfogadni. Vártam, várom, hogy változzanak a dolgok a barátommal. A szülei már az én szüleimnek is kinyilvánították a véleményüket, hogy mi úgysem maradunk együtt, tőlünk nem lesz unoka úgysem. Nem változott a viszony a szüleivel, még mindig azt akarják, hogy állandóan ott legyünk, minden hétvégén menjünk hozzájuk. Nem fogták fel, hogy felnőtt emberek vagyunk, akiknek van magánéletük. Egyre inkább kezd ez a hozzállás zavarni a családja részéről. A másik, amiért írok, az a híres lánykérés: már annyira vártam, hogy végre megtörténjen, de semmi. Tudom, hogy nem szabadna erre ennyire várnom, de már benne vagyok a korban, és amikor napi szinten látom, hogy nálam fiatalabb lányok kötik össze az életüket a párjukkal, rámtör a depresszió. Hiába teszek le az asztalra sok mindent, hiába főzök hulla fáradtan, hiába takarítok ki mindig, hogy lássa milyen szuper vagyok, azt látom, hogy csak célozgat, de nem történik semmi. Egész nyáron mondogatta a terveket, hogy mennyire meg fogok lepődni. Lassan szeretnék babát szülni, mert közeleg a 30. évem, de eszem ágában sincs esküvő előtt szülni. Tudom, hogy a mai világban nem divat a házasság, rákényszeríteni sem akarom, de nem tudom, hogy hat év után mit tegyek. Nem bírom már ezt a várakozást, és kezdem hülyének érezni magam, hogy csak elhúzza a mézes madzagot, de amúgy nem is gondolkodik a családalapításon. Van ennek értelme?
Az olvasói levelet Alíztól kaptuk, neki is álnevet választottunk, hogy ne ismerje fel senki a történetét. A 30. születésnap, a 40. születésnap, az 50. születésnap olyan dátumok, amik elgondolkodtatnak mindannyiunkat a jövőről, a múltról, arról, hogy jó-e az irány, amin éppen vagyunk. Olvasónk nagyon szeretne házasodni, minden tőle telhetőt megtesz, csakhogy ez nem azon múlik, hogy valaki szépen takarít-e vagy sem.
Mit lehet tenni?
Azért mert valaki szépen takarít és minden nap főz, még nem fogják megkérni a kezét, a házasság ennél sokkal többről szól, megvan a maga saját pszichológiája. Egyrészt akkor és ott, amikor sok ember előtt megfogadja egymásnak két ember, hogy jóban rosszban kitartanak egymás mellett, megváltozik az addigi párkapcsolat minősége, jó esetben mélyebb, szeretettelibb és intimebb lesz, mint korábban volt. Bekövetkezhet egy biztonságosabb érzés, vannak, akik úgy érzik, biztosabb az életük, érzelmileg nagyobb biztonságot ad számukra a házasság. Ahhoz azonban, hogy a házasság jó legyen, több kell, mint amit olvasónk leírt: kicsit úgy tűnhet, mintha csak azért tenne a partnere kedvére, hogy elvegyék végre feleségül, és nem azért, mert szeret adni. Ez egy hamis kép, nem feltétlenül őszinte, és a mártírkodás pedig biztos, hogy nem vezet a boldogsághoz. Olvasónk mindazért, amit tesz, amit eltűr a partnere családjától, viszonzást vár, ez az elvárás pedig igen nagy, lehet, hogy sosem fog bekövetkezni. Ezt nem lehet tudni. Amennyiben már szó van róla, és időnként feljön a közös jövő témája, lehetséges, hogy az alábbi kérdésekkel közelebb kerülnének mindketten a házasság döntéséhez. A kérdéseket a Psychology Todayen tette közzé egy szakember, Andrea Bonior, az ezekre adott válaszok igen hasznosak.
- Mik azok a különbségek, amiket most szeretnek egymásban, és mik azok, amiket öt év múlva zavaróak lehetnek?
- Hogyan kezelik külön-külön és együtt a stresszt?
- A partner milyen kapcsolatban áll az alkohollal, a drogokkal, a szerencsejátékkal?
- Mennyire tudnak együttélni, jó szobatársak lenni?
- Hogyan vélekednek a gyerekekről, mennyire biztosak a gyerekvállalásban?
- Mennyit beszélnek másokkal a párkapcsolatunkról?
- Hogyan kezelik a konfliktusokat, mennyire tudnak megbirkózni azokkal?
- Mennyire jönnek ki egymás családjával?
- Van-e valami, amiben szeretnénk, ha megváltozna a partner?
- Mennyire összeegyeztethető, ahogy a pénzt kezelik, a pénzről való felfogásuk mennyire egyezik, miben különbözik?
- Kinek van szüksége több szabadidőre, ez így rendben van mindenkinek?
- Mennyire osztják meg a házimunkát? Ez megfelel-e mindenkinek?
- Mi történne, ha elveszítené valaki a munkáját? Hogyan kezelnék a kapcsolatban?
- Mennyire viselik el azt, amikor a partner érzelmi közelségbe kerül másokkal, munkatársakkal például?
- Hol szeretnének élni?
- Milyen a kapcsolat a vallással?
- Mennyire fontos a fizikai megjelenés megtartása, fenntartása?
- Hogyan működnek együtt a hálószobában? Mennyire elégedettek?
Ez a sok kérdés segíthet abban, hogy a párkapcsolat valódi jövőjét megnézzük, és éppen ezért célszerű őszinte válaszokat adni, hiszen nem szabad becsapni saját magunkat. Ha a partner már most sokat szeret bulizni a haverokkal, ha úgy érezzük, kevés időt tölt a közös dolgokkal vagy túl kevés a szex, esetleg képtelen lennének egy olyan válságot kezelni, mint a munkahely elvesztése, jobb átgondolni a házasodási szándékot. Amennyiben olvasónk csak az esküvőt szeretné, és arra vágyik, hogy az ő fotóját is sokan lájkolják a Facebookon, nem biztos, hogy neki való a házasság, hiszen az több annál, mint amit az Instagramon látni.
A 30. életév után is van élet, pontosan ugyanolyanok lesznek a napok, mint előtte. Érthető, hogy bizonyos életkorhoz valamilyen jövőképet vizionál valaki, viszont ha az nem reális, akkor abból könnyen lehet hatalmas csalódás. Olvasónknak meggyűlik a baja a partnere családjával, ráadásul a család olyanokat mond, hogy itt biztos nem lesz gyerek, mert ez a kapcsolat nem fog sokáig tartani, ezek nagyon mélyen hathatnak a kapcsolatra. Fontos lenne tisztázni a partnerrel, hogy mit is várnak egymástól, és azt is, hogy a házassággal képesek-e a szülőkkel a további harcokat is megvívni.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
