Ma reggel beütöttem a neved a Google-be, az első cikk címe az volt, „Így feszít ByeAlex!”. Gondoltad volna a pályád elején, az alternatív bölcsészdalok komponálása közben, hogy egyszer a testeddel kerülsz be a bulvárba?

Az a vicc, hogy ma már én generálom, mi menjen ki rólam. Ennél a képnél is, miután feltöltöttem az Instagramra, tudtam, foglalkoznak majd vele. Annak idején biztos voltam benne, hogy sosem kerülök a bulvárba, főleg, hogy nagyon szakállas és nagyon befelé forduló fiú voltam. De most szórakoztat, hogy nemcsak a része vagyok a bulvárnak, de irányítom is.

Vannak még komor, elhagyatott pillanataid?

Otthon szeretem a magányt, miközben sötét, kínkeserves Kafka-regényeket olvasok újra és újra.

A magányodból hozol a bulvárba, vagy a színesebb világból csalsz át egy picit borús hajlékodba?

Az otthoni csüggedtséget hozom ki a reflektorfénybe. De sokkal felszabadultabb vagyok, mint régen, többek között azért, mert mélabús emberként még mindig csak rétegzenét játszanék. Egyre könnyebben kommunikálok az emberekkel. Sznobként egyre csak azon tépelődtem, miért nem értenek meg.

Ki az, akivel szakállas szemüvegesként sosem álltál volna szóba, most viszont elviseled?

Nehezen vállaltam el az X-Faktort. Problémám volt például azzal, hogy Gáspár Lacival üljek le egy mentorpulthoz. Úgy éreztem, teljesen mást képvisel, mint én, és hogy az akkor feltörekvőben lévő zenekaromat majd szakmailag rosszul ítélik meg emiatt. Egész egyszerűen nem akartam egy képernyőn lenni Lacival, féltem ettől. Persze Lacinak sem volt jó véleménye rólam. Úgy gondolta, hogy nem tudok semmit, nem tudok énekelni, és hogy szar vagyok. A poén az, hogy ma már a legjobb barátaim egyike, nagyon szeretem, és már írtunk is együtt dalt.

A mentorok közül neked hozott legtöbbet az X-Faktor. Ahhoz képest, hogy féltél, hogyan ítélnek meg miatta, úgy tűnt, tudatosan élvonalbeli karaktert építesz magadból.

Az X-Faktor a fegyverem lett. Használtam, építkeztem belőle. Az első zsűrizésemnek köszönhetően megerősödött az Instagram-oldalam, a legutóbbi évad pedig már szakmailag is sokat hozott. Mentoráltam, az USNK zenekar nyerte a tavalyi versenyt, idén nyárra mindegyik komoly fesztiválra meghívták a bandát. Ezt az X-Faktor nyertesei közül nem sokan mondhatják el magukról. Most érett be a munka, amiért annak idején elvállaltam a műsort.

Mentorból producerré váltál. Részesülsz a fellépések utáni gázsiból?

Igen.

Nem a csatorna privilégiuma, hogy két-három éven át exkluzív szerződés köti az előadóihoz?

Külföldön így megy, de a magyar X-Faktor engedélyt kapott a mentorok és a mentoráltak szorosabb kereskedelmi kapcsolatára, egyebek mellett arra, hogy a előbbi írhat zenét utóbbinak.

A mentortársaid mit szóltak a különútjaidhoz?

Puskás Peti például pozitív fejleménynek tarja a dolgaimat.

Tán nekik is megjön a kedvük csipegetni a műsor felhozatalából.

Szerintem mint menedzser vagy producer nem szeretnének mások karrierjén bíbelődni, ahogy én. Habár Laci írt már dalokat a versenyzőinek.

Mit szólsz ahhoz, hogy a trap lett a modern kor hip-hopja? Könnyű trapet írni?

Kurva könnyű! A legbutább műfaj. A USNK Posztolj! című dalánál nem volt kedvem zenén gondolkodni, ráírtam a Somogyvári Danira (zenei producer – a szerk.) egy koncertunkről, hogy kellene nekem gyorsan egy alap. Letettem a telefont, megittam egy felest, dumáltam a haverokkal, ő meg küldött egy alapot 40 perc múlva. Elmondtam neki, mit változtasson még rajta, és mire lenyomtam a bulit, már kész is volt az alap. Másnap felkeltem, megírtam rá a szöveget szerintem egy óra alatt, de úgy, hogy közben reggelit készítettem, aztán gyorsan felnyomtam a fiúknak diktafonra, ők meghallgatták, hozzátették a saját gondolataikat, és aztán mentünk is este a stúdióba. Pár óra alatt megvan egy ilyen.

A trap legújabb fruskáihoz, a Lil G és Nemazalány jelenséghez mit szólsz?

Szeretem őket, ugyanolyan részei a zenei megnyilvánulásoknak itthon, mint akár Kovács Ákos, csak egy tök más szempontból. Más generációt mozgat meg, de odafigyelnek rájuk.

Melyikük koncertjére mennél szívesebben?

Lil G-re inkább.

Egzisztenciálisan hogyan rangsorolod a munkáidat? Producer vagy, tévében szerepelsz, zenélsz és influenszerkedsz az Instádon.

Nem igazán választhatóak el egymástól, de ha egyszer az egész összedől, akkor legjobban az együttesemért fogok küzdeni. A zenéből egész jól keresek, nem a YouTube-on és nem a jogdíjakból, hanem a fellépésekből. A tévé is jól tejel, de nem beszélhetek az ottani gázsimról.

Az X-Faktorban van különbség köztetek, hogy ki mennyit keres?

Nem tudhatjuk egymás gázsiját sem.

Négyetek közül ki lehet a legmeghatározóbb?

Erre nem mondhatok semmit, mert a Gáspár Laci levágja a fejemet, ha azt mondom, hogy én. Haha.

Öt éve halt meg édesapád. Olvastam, hogy szenvtelenül fogadtad a hírt. Azt mondtad, láncdohányos volt. Ivott is?

Nem. Megvetette. Sőt, nagyon nagyon szigorú tézise volt az alkoholizmussal kapcsolatban.

Akkor mi volt a gond? Egy gyerek nem haragszik az apjára a dohányzás miatt.

Apám feszült volt. Pesszimista. Sokszor üvöltözött.

Volt, hogy lezavart egy sallert?

Nem volt jellemző. Életemben talán egyszer-kétszer, de szerintem az a legtöbb családban előfordul. Mondjuk az enyémben nem fog. Apámat nagyon érdekelte a politika. Olyan ember volt, akinek problémákat okozott a politikai történések feldolgozása. Ő egy ilyen szoci gondolkodású forma volt, mindig azt mondta, hogy ha feltépnék körmeit, akkor is ugyanazt vallaná. Úgy gondolta, hogy mindenkinek egyenlőnek kellene lennie, és zavarta, hogy ekkora különbségek vannak az emberek között.

Nagyon gyorsan rámondta mindenkire, hogy köpönyegforgató. Kőműves volt és soha nem értettem, hogy miért nem lett értelmiségi, hiszen mindig olvasott.

Politika és történelem — ez a két dolog érdekelte. Sosem értettük, hogy ő miért nem lett valaki, miért lett inkább senki. Nem szerettem apámmal lógni, mert sokszor kellemetlen arc volt. Mindig csak unalmas beszélgetéseket szeretett folytatni a politikáról. Állandóan fitogtatta a tudását, mindig megpróbálta bebizonyítani, hogy hülye vagyok történelemből. Évszámokat kérdezett, és mindig mondtam neki, hogy „Apa, kurvára leszarom az évszámokat, engem ez nem érdekel, nem ebben mérem a tudást”, de neki nagyon fontos volt minden részlet. Voltak idoljai, mint Lenin vagy Marx.

Emiatt te teljesen el is határolódsz a közélettől?

Azt gondolom, hogy nem az én dolgom. Nevetséges volna, hogy hirtelen elkezd politizálni és véleményt mondani magyarországi történésekről egy olyan csávó, aki egy hónapja megcsinálta az Apátok című dalt. Az kussoljon, az ne beszéljen a politikáról. Aki politikával akar foglalkozni, az ne legyen könnyűzenész. Legalábbis olyan szinten ne, mint mondjuk én. Nem azért mert félek. Sok emberrel ellentétben, akik azt mondják, hogy félnek ebben az országban, én leszarom, nem félek semmitől. Azért nem politizálok nyilvánosan, mert hiteltelen. Tíz emberből öt szemében egy celebbohóc vagyok.

Úgy tudtam meg, hogy van még Fonogram-díjátadás, hogy Majka posztolt erről. Szerinted valós volt a felvetése, vagy túltolta?

Szerintem kurva vicces, hogy Krúbi nyerte meg. Peti (Majka – a szerk.) a legnagyobb Magyarországon. Mindenki alatta van. Ezért nem értem a kifakadásait, hogy miért akarja megmagyarázni, hogy neki hány megtekintése van, mert ilyen alapon én is mondhatnám, hogy Korskorskors mekkora durranás volt tavaly, vagy azelőtt a Bababó volt Magyarországon a legjátszottabb sláger, mégsem hívnak meg a Fonogramra soha.

Nem jelölnek, nem hívnak meg. Én is onnan tudom, hogy van Fonogram, ha valamelyik ismerősöm épp ott szelfizik. Egy olyan rendszerben, ahol azt mondják, hogy félnem kell és nem mondhatom ki, amit gondolok, ott egy Krúbi nem nyerhetne, hisz van egy olyan dala, hogy Orbán, verd ki a Ferinek. Peti helyében azt mondanám, hogy na egy ilyen csávóval csinálok egy közös dalt. Mert én vagyok a nagy öreg, felkarolom a fiatal tehetséget és megmutatom neki, hogy figyelj, egy napon ez a tiéd lehet, ha tudsz vele élni. Lehet, hogy egy balfasz vagy és nem tudsz vele élni, ez kiderülhet. De ettől függetlenül adok neked egy lehetőséget. Nem tudom, hogy miért zavarta őt ez ennyire. Neki még egy Fonogram, vagy még egy magyar tévés díjátadó már mindegy, mert ő már a Majka.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu