Hagyomány, hogy március végén elutazom pár napra, az elmúlt években Dániában, Olaszországban és Svédországban jártam, most Németország következett. Két városban voltam, Berlin kevesebb nyomot hagyott bennem, mint Hamburg, ezért úgy döntöttem, inkább arról írok.
Eljutni ✈️
Hamburgba van közvetlen repülő (Eurowings, 1 óra 45 perc), viszont nekem előbb volt meg a nevetségesen olcsó repülőjegyem Berlinbe és vissza, minthogy tudtam volna, Hamburgba is el akarok menni, így a Schönefeld reptérről utaztam a Flixbusszal. Bár a repülőtér parkolójából indult a busz, hagytam rá másfél órát, HÁTHA, viszont természetesen megszívtam és mivel másfél órát késett a busz (a cég alkalmazása 60-70 perccel küldte ki az utolsó frissítést, majd a busz eltűnt a térképről), így összesen három órát ültem a semmi közepén. A busz egyébként 4,5 óra a reptértől a hamburgi buszpályaudvarig, ami először nem tűnt annyira ijesztőnek, de mivel az Alexanderplatz felé vezető utakon, illetve a felújítások miatt az autópálya egy szakaszán is lépésben haladtunk, így legalább hatnak éreztem.
Enni 🍔
Különös érzés fogott el Hamburgban: bár csak kicsivel nagyobb, mint Budapest, egyszerre éreztem sokkal szűkösebbnek és tágasabbnak is, mint a magyar fővárost. Mivel a busz késett, így a péntek délutáni programok másnapra tolódtak, az este arra volt elég, hogy lepakoljak a szálláson és vacsorázzak valahol. Még utazás előtt ajánlották nekem a Foursquare alkalmazást, amit ezer éve használtam – még akkor, amikor becsekkolásra használták és nem éttermek pontozására. Az appal kapcsolatban vegyes érzéseim vannak: Berlinben segített egy nagyon szuper helyet találni, viszont szerencse, hogy Hamburg előtt egy ott élő barátom segített tippekkel, ugyanis bajban lettem volna. Végül az Atelier F-ben ettem, ami pont egy csatorna mellett van, illetve ahol szerencsére volt vegetáriánus opció is.
Reggeliért a Schanzenbäckerei-ba mentem, mert egyrészt mindig útba esett, másrészt pedig a mázzal leöntött mazsolás csigájukat nem tudtam bő két nap alatt sem megunni és mivel pont az volt a hónap ajánlata, így nagyjából egy euróba került, ami üdítő volt a tízeurós reggeli ajánlatok mellett. Ebédre útközben ettem kisebbeket, illetve ilyenkor mindig viszek magammal utazásnál snackeket, amiket bekapok két étkezés között. A második vacsorámat a Sternschanze városrészben található (egyébként több is van a városban) Otto’s Burgerben ettem – mindenki ezt ajánlotta és van oka: a gombás-sajtos szendvicsük nálam lekörözte az Shake Shack évek óta kedvencemnek számító gombás burgerét.
Közlekedni 🚆
Elsőre nem tudtam felmérni, hogy mennyire lesz szükségem napijegyre, viszont mivel tudtam, hogy hajózni mindenképpen szeretnék majd, az pedig 3,3 euróba kerül, így nem sokalltam a 6,5 eurót a napijegyért.
A jegyekről itt lehet bővebben tájékozódni, ami fontos:
- több zónára osztották a várost, de a lényegi része az A-B zónában van;
- kétféle napijegy van: az egyik egész nap érvényes, a másik pedig reggel kilenc után – utóbbi olcsóbb;
- a 9 utáni jegy hétvégén egész nap érvényes, ezzel szerencsém volt.
Ami viszont nagyon fontos: az automatákból csak készpénzzel vagy német MasterCarddal lehet jegyet venni – utóbbit csak negyedórányi próbálkozás és egy idegösszeomlás után vettem észre, mert nem akarta sehogy sem elfogadni a magyar bankkártyám. Összességében is hatalmas tanulság volt, hogy kevesebb helyen fogadják el a bankkártyát, mint itthon, emiatt érdemes a szokásosnál több készpénzzel készülni.
A városban rengeteg busz jár, a 6-os elég szép helyekre visz, metróból pont annyi van, mint itthon (a színek is megegyeznek), viszont ami érdekesség, hogy az öböl legnépszerűbb részén feljönnek a föld alól, így már csak a panoráma miatt is megéri menni velük egy kört. Sűrűn járnak, nekem szombaton sem kellett soha négy percnél többet várnom.
Léteznek citycardok is egy csomó kedvezménnyel, ilyenbe New Yorkot leszámítva nem mertem belevágni, mert félek, hogy vagy nem használnám ki és így végül többet költenék, vagy annyira megkötne a kedvezményt adó intézmények listája, hogy az stresszelne. Egyébként sokan járnak kerékpárral és Budapesttel ellentétben több helyük is van az úttesten, így ha nem vettem volna napijegyet a hajó miatt és nem lógott volna a nyakamban a többi holmim mellett a fényképezőgépem, akkor én is béreltem volna.
Látni 🏙️
Első este csak a szállásra vezető utat láttam, ami a kis kanálisok környékét jelentette, második napon pedig reggeli után elsétáltam Speicherstadt városrészbe, ami a vámraktárakról ismert és ahol a Filharmonikusok épülete is található. Mindkettő ingyenesen látogatható, utóbbinál csak egy Plaza jegyet kell venni, amivel körbejárható a 37 méter magasan található terasz. Az alábbi fotón látható is, ahogy az emberek sétálnak az épület oldalán nyíló teraszon, ahova lifttel lehet feljutni.
Utána elmentem a hajókikötőhöz és felszálltam az egyik legnépszerűbb járatra, a 62-esre, amivel az Övelgönne megállóig mentem — itt kezdődik a strandos rész homokkal, kiülős helyekkel. A Strandperlében érdemes megpihenni picit, bár már március végén is nagyon sokan voltak. Visszafelé az Elbchaussee-n sétáltam vissza, ahol folyóra néző házak vannak szépen gondozott kerttel, igazából egy fél napot el tudtam volna itt tölteni. A strand amúgy nagyon homokos, egy keskeny járda van csak a parton, amin alig fér el két ember, szóval ne a magassarkús napra tervezze, aki kedvet kapott hozzá.
Innen két busszal elmentem Sternschanze városrészbe, amit a legjobban vártam: ez a párutcás negyed lett az alternatív része a városnak. Nagyjából olyan, mint a budapesti bulinegyed, csak kicsit rendezettebb, főleg éttermekkel és a hipszter és second hand ruhaboltok is szép számmal előfordulnak itt, illetve egy hatalmas területű bolhapiacba is belefutottam. Itt készült a beszámoló kiemelt képe is, de a lenti galériába is tettem onnan fotókat.
Hamburgi barátom az Alster belső részét ajánlotta még, amit körbe is sétáltam és hatalmas szerencsém volt, ugyanis a parton volt egy rész, ahol éppen virágzott a cseresznyefa.
Amire nem volt időm és picit bánom: elutazni Blankenesébe (majdnem Balatonkenese, ahol édesanyám felnőtt!), ami képek alapján elég jól néz ki, ott van ugyanis a Treppenviertel, a domboldalon elterülő, csodás házakból álló városrész.
Hamburgban is vannak Sandemans túrák, ahol ingyen lehet körbejárni a város egyes részeit idegenvezetővel, akinek a végén lehet/illik borravalót adni. Ha maradtam volna még egy napot, akkor Blankenese mellett erre is elmentem volna.
Hamburg összességében egy remek kis város, én dánmániás vagyok, úgyhogy nekem teljesen olyan volt, mint egy német Koppenhága.
Kiemelt kép: 24.hu/Molnár Dávid
