Mennyire elkeserítő 2019-ben nagy dologként beszélni arról, ha a magyar YouTube-on valaki politikai vagy például mássággal kapcsolatos témákat feszeget?

Valamilyen szinten mindenképpen. Az viszont még inkább, hogy nem is látom a fejlődést ez ügyben: egyszerűen még mindig nem érzik a legtöbben, hogy ezekről beszélni kellene. Ha más videósok vagy közéleti személyek is meglátnák ennek a fontosságát, tízszer-tizenötször annyi emberhez elérne ez az egész. Nem az én politikai nézetem a fontos, hanem az egész mechanikája. Azt is lehet becsülni, ha valaki kormánypártiként beszél erről a YouTube-on, mert legalább felvállalta, beleállt.

Biztosabb játék arról beszélni, ki milyen ruhát vett leárazva? Mit evett?

Egyrészt biztonsági játék, másrészt nemrég narancssárga ruhában pózoltam a Parlament előtt és már másnap kikövetett százötven ember az Instagramon. Ehhez úgy állok hozzá, oké, menjenek, ne is legyenek ott. De az az érdekes, hogy akkor bele se álltam komolyabban a politikai témába, legalábbis nem annyira, mint ahogy szoktam. Ezért sem beszél ezekről senki, mert féltik a követőiket, féltik a számaikat, ebből kifolyólag az együttműködéseiket, a szponzorációs szerződéseiket, és egyszerűbb egy olyan témát elővenni, amit látnak a külföldi vloggereknél. Ebben nincs semmi rizikó, tökre felkapottak, mindig lesznek olyan emberek, akik kíváncsiak rá, hogy mit veszel fel vagy mivel sminkeled magad. Leszögezném, hogy ezekkel nincs semmi baj, kell a könnyen emészthető tartalom is, én is szeretem a saját felületeimen is, hiszen vannak szépségápolással kapcsolatos videóim és hasonló lányos cuccok, csak valahogy kellene egy egyensúly, hogy legyen szó másról is, komolyabb témákról.

Ettől függetlenül követsz magyarokat?

Néhány csatornát követek csak, de engem annyira sosem kötöttek le a videók. Elég sok olyan barátom van, aki mindig elmondja, „Nagyon szeretünk, de a videóidat nem nézzük, ne haragudj!”. Ezt is megértem, mert én sem az a típus vagyok, akit ezek a képernyő elé tud ültetni hosszabb távon.

Belülről mit látsz, miért érdekes hatvanötödjére is azt nézni, mit evett valaki a héten vagy hogy milyen göncöt sikerült 500 forintért turkálnia? Mi ebben az újdonság?

Fogalmam sincs. Ez engem is meglep. Az Instagramon szoktam kérdezz-felelek posztokat kitenni, amiket mindig elviszek komolyabb irányba, hogy a követőim merjenek bátrabbak lenni, és érdeklődjenek. Viszont ugyanúgy megkérdezik ötvenezredik alkalommal, hogy mit használok az arcomra. Mindezt úgy, hogy adtam már beauty témában válaszokat, mert láttam, hogy van rá igény, ezért kérdezzék meg akkor, amit szeretnének. És ugyanúgy minden alkalommal előkerül, hogy mivel sminkelem magam.

Telített a piac, számos videós van, aki csak beauty-ban utazik, és tök jól csinálja, illik is hozzá, őket szívesebben ajánlom magam helyett ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.

Még a videózás elején ránéztem, hogy melyek a top témák a YouTube-on, és az egyik a „Mi van a táskámban?” című történet, amikor kipakolod, mit hordasz magaddal. Ott fejeztem be ezt az egészet, mert ha valami nem lesz nálam, az pont ez.

Ezek miatt is járatódik le a influenszer, youtuber jelző?

Ezt évekkel ezelőtt rontották el, amikor ez az egész hullám megindult itthon, és tényleg mindenki mindent elvállalt egy öt forint értékű termékért cserébe. Ez influenszer oldalról is gáz volt, amúgy a mai napig az. A megkereséseim 90%-át elutasítom, és amikor látom, hogy másnál ez előjön, pontosan tudom, milyen kéréseknek tett eleget a videós. Van, akit személyesen ismerek, és teljesen biztos vagyok benne, kamu, amit arról ír, hogy szereti, használja az adott márkát, aztán elmondja a nézőknek:

tudjátok, én csak olyan együttműködést vállalok el, ami tényleg így-úgy, amúgy van.

Ezt tök rossz látni, ráadásul mindenki megítélését rontja, mert azt eredményezi, kételkedni fognak abban, ha én valamire valóban azt mondom, hogy az jó, e mellé oda tudok állni.

Hogyan lehet hitelesnek maradni?

Bizonyos cégeknél teljesen gyerekcipőben jár az influenszer-marketing, még a nagy multiknál is. Tele vannak rossz kampányokkal, véletlenszerűen összeválogatnak csomó különböző karaktert, aztán oda a hitelesség. Mindegy az, hogy te szereted a cuccot vagy sem, úgyse fogják elhinni, mert harminc másik embernél látták, folyik a csapból, hiteltelen emberek szájából mondva.

Meg úgy egyáltalán nem szeretik az emberek a szponzorált tartalmakat.

Van egy alapozó, amit évek óta használok, nagyon-nagyon szeretem, és ez a cég pont megkeresett. Anyagilag nem volt túl sikeres konstrukció, de én büszke voltam rá. Viszont a kommentekben csak azt kérdezték, „tényleg ennyire jó ez a dolog?”. Amíg szponzoráció nélkül meséltem a termékről, nem merült fel a hitelesség kérdése.

Az influenszer munka is szolgáltatás, már rég elfogadottnak kéne lennie, hogy pénzt kaptok érte. 

Nem az a baj, hogy nem tudják ennek az újfajta közegnek a működését, hanem hogy nem is akarják. Az influenszer jelzőt se szeretem, mert elcsépelt, én a tartalomgyártót használnám inkább. Néha pörgetem az Instagramot, és látom, hogy rengeteg ember profilján kint van az influenszer megnevezés. Abban sem vagyok biztos, hogy ki kellene írni, ez mégsem olyan, mint egy doktori cím. Az, hogy valakinek van 2000 követője, aztán kiírja, hogy ő influenszer, felvet egy szimpla kérdést: kire is van ő hatással?

A partnercégek? Ha ők szereznek megbízást, lehet negatívat mondani?

Mindig vannak megkötések, független attól, hogy partnercégen keresztül jön a megkeresés vagy közvetlenül. Egyébként ha valamiről nem lehet negatívat mondani vagy többnyire negatívat lehet csak elmondani, azt nem vállalom el, így nekem rengeteg együttműködés ki is esik.

A cég se azért fizet, hogy azt hallják vissza, szar a termékük vagy a szolgáltatásuk. Nyilván úgy jó beépíteni egy reklámot a tartalmadba, ha az embernek nem veri ki a szemét, de a néző tudja, így nem csapod be.

Hallottunk olyanokról, akik több év után otthagyták a partnercégeiket. Lehet ma még önállóan influenszerré válni? Vagy előbb-utóbb mindenkit felfalnak a partnercégek?

Lehet önállóan, de csak akkor, ha minél nagyobb vagy, kisebbként az ügynökség hoz munkát, abból pedig profitálsz. A YouTube egyébként sokkal drágább, de sokszor nem ér el több embert, mint egy Instagram-poszt. Anyagi megfontolásból lehet az, hogy az Instagram felé tolódnak el ezek a szponzorációs dolgok.

Akkor megéri követőt venni? 

Ó, persze, rengetegen csinálják! Nem az a rossz, hogy követőket vesznek, az mindenkinek szíve joga. De olyan nívós cégekkel dolgoznak együtt ezek az emberek, akik kisebb követőszámmal rendelkező embereket meg sem keresnek, csak a számot nézik.

Nem hiszem el, hogy ott olyan marketingesek dolgoznak, akik nem pörgetnek bele a követőkbe, hogy hatalmas kamu az egész.

Nyilván én is csinálhatnám, hogy bekövetem azokat, akiknek van 200 követőjük, és tudom, visszakövetnének. Szerintem ez sem etikus, nálam kiveri a biztosítékot, de nyilván biznisz. Meg kellemetlen. Ezt sem lehet organikusnak hívni, de legalább esélyt adsz, hogy vagy visszakövet az illető, vagy nem.

Egy videódban azt mondtad, egészségtelen az Instagram. Az már nem influenszer, aki zsíros hajjal tesz ki egy fotót?

Van olyan, aki ezt bevállalja, ezt tisztelem is. Nekem jó az, ha komolyabb témákról beszélek, de tényleg, ha iszonyat szarul néznék ki, beteg fejjel, azt nem szívesen osztanám meg magamról.

Hajléktalanokat érintő törvényről készítettél videót. Lehet ezzel követőbázist gyarapítani? Mert amíg a legtöbb feliratkozós youtuberek a sokszor semmitmondó, trash vonalat képviselik a tízéves gyerekek kattintásán élősködve, nem biztos, hogy ugyanezek a nézők hajlandóak húsz percet szánni valódi témák boncolgatására.

Akkor majd szánnak mások. A fő bajom az, sokszor nem is tudják, miért aktuális egy-egy videótémám. Azt kell mérlegelni, mik a céljaid: legyen sok követőd vagy olyan tartalmad, amire később is azt mondod, büszke vagy, mert egészen megállta a helyét? Egy este elkezdtem TikTok-videókat nézni a YouTube-on, azóta folyamatosan dobálja fel nekem a trash tartalmakat. De tényleg félelmetesek a számok: olyat is láttam, hogy valakinek 5-6 videója és 200 ezer feliratkozója van. Nekem ez a Mónika-show szintjén van.

Mit gondolsz azokról, akik a gyerekük születése után már a 0. perctől nézettséggé teszik a legintimebb pillanatokat? Vagy szimplán arra, aki gyerekekkel akar kattintást kierőlködni maga körül?

Nálam külön bugyrot érdemel a pokolban az, aki kizárólag a gyerekével akar pénzt csinálni a YouTube-on. Ettől nagyon kivagyok. Lehet, hogy ezeknek a gyerekeknek ez vicces, de majd ők is lesznek egyszer húszévesek, az internet meg nem felejt. Már most sem irigylem őket, mi lesz még a jövőben? Az újszülöttekről készült videók és képek kapcsán meg azon gondolkodom néha, hogy a szülőszobában ezt ki fotózza le. Az apuka, zokogás közben? A nővér? Nyilván mindenki odavan a gyerekéért, meg mindenkinek a sajátja a legszebb, de lehet, hogy húszévesen kiakad majd amiatt, hogy te egyperces korától folyamatosan fotózod őt. Illene megvárni azt a kort, amikor majd maga dönti el, akar-e szerepelni vagy sem. Az anyaság témája egyébként fontos, nekem is tervben van, hogy beszélek róla, ha eljön az ideje, viszont amikor valaki például a gyerekekre aggasztja vagy a gyerek kezébe adja a szponzorcuccokat, azt azért ne.

Politikáról is beszéltél az áprilisi választások előtt. Nem kerestek meg utána egy párttól sem, hogy beszélj már kicsit mellettük?

Nem történt még ilyen, de lehet elmennék valamilyen gyűlésre felszólalni. De fogalmam sincs, mennyire vannak jelen a YouTube-on, hogy egyáltalán észrevegyék az ottani politikai diskurzusokat.

Amerikában Ingrid Nilsen simán vlogol politikáról 3,5 millió követőjének. Csinált interjút Obamával, a tamponokról kérdezgette. Hány év múlva látsz arra esélyt, hogy például az aktuális magyar miniszterelnököt tamponokról faggasd a YouTube-on?

Orbán Viktornál talán nincs realitása ennek. Itthon annyira kiöregedett a politikai élet, hogy abszolút nem látok arra esélyt, hogy idáig eljussunk. Tök jó lenne, mert azzal tudnának fiatalabb rétegeket megcélozni, hogy ők is beszállnának ebbe. Néhány pártnak nem érdeke, hogy fiatalabb réteget megcélozzon, emiatt kiesik a dolog. A többi párt meg fejetlen, viszont sokkal több embert érnének el. Szerintem lenne rá kereslet, alapvetően is érdekesen hangzana ilyen közegbe beültetni a politikusainkat, mert megismernénk az emberibb oldalukat. Itthon mindenki úgy gondolkodik a politikáról, hogy ez tőle független dolog.

A többi videósnak van véleménye a témában?

Sok videósról tudom, milyenek a politikai nézetei, és, mondjuk, azok meg is egyeznek az enyémmel. Viszont felszólalni nem akarnak. Sőt, ami még szomorúbb, hogy ilyen Vajna Tímea-féle fánkozós eseményekhez olyan emberek csatlakoznak be, akik tudom, hogy utálják a kormányt, a kormányközeli embereket. Ez mindenkinek az egyéni döntése, nekem nem fér bele. Az is lehet, hogy valaki nem köti össze a politikai szállal, csak azt nézi, az egy menő fánkozó. Nekem nagyon régen írtak, hogy küldenének egy doboz fánkot, mondtam, jó, kösz, nem. Az a baj, sokan úgy gondolkoznak, tök menő, ha bármilyen együttműködésed van, azok a fánkok is jók a fotóra, jól néznek ki. Vannak olyan események, ahol Vajna Tímea fánkjai vannak. Hát én inkább éhen döglök, de akkor se eszem meg.

Egy magát magasra pozicionáló videós ingyen elmegy még valamilyen eseményre?

Szerintem evős-ivós dolgokra elmennek, talán konferenciákra, előadásokra is. Én is elmegyek, ha élményről van szó, de Instagram-posztot ilyenkor sosem garantálok. Viszont üzleti szemmel kell nézned: ez egy piac, és ha valamit elutasítasz, akkor azzal átpasszolod a többi résztvevőnek.

Van egyébként valamiféle aha-élmény, amikor a tartalomgyártó rájön, hogy ezt főállásban is lehet csinálni, és akár a munkahelyét is otthagyja a YouTube-ért? 

Ha van valami fix bevétel hónapról hónapra, ami kiváltja a másik munkádat, talán. De ezt nehéz megmondani. Nálam is lehetne tízszer, tizenötször több pénz abban, amit csinálok, ha nem válogatnék megbízások között. De nemcsak abból a szempontból kell szelektálni, hogy illik-e hozzád valami vagy sem. Nekem például vannak céljaim, hogy kikkel akarok majd együttműködni. Ha esetleg egy nagy divatcég ott van a radarodon, akkor Kínából rendelt sminktermékeket nem érdemes népszerűsíteni, mert a kettő üti egymást. A célokhoz vezető utat tényleg sok lemondással kövezték ki.

A YouTube-kereset miért tabu? Így is boldog-boldogtalan belevág az influenszerkedésbe, még nagyobb lenne az őrület, ha, mondjuk, nyíltan kimondanák, hogy a minimálbér négyszeresét teszik zsebre egy-egy videóval?

Alapvetően ez a fizetés dolog nemcsak a YouTube-nál tabu, de ha egy idegen ember odajön hozzám az utcán, hogy mennyit keresek, neki sem mondanám el. Ez pedig normális. Amúgy is hajlamosak arra az emberek, hogy az anyagi helyzetben turkáljanak: miből volt pénze, honnan van ez meg az, mit csinál vele? Ha pedig ehhez társítasz egy nyíltan kimondott összeget, még rosszabb lehet ez az egész.

A közösségi finanszírozásról, pénzbeli támogatásról mit gondolsz?

Én ennél büszkébb ember vagyok, nekem ne utalgasson senki pénzt. Ez így nagyon gáz szerintem, az meg, hogy néha gyerekek akarnak támogatni egy videóst, még furcsább, elvégre valahol a szüleik pénzével játszanak.

Szerinted a magyar YouTube olyan irányba halad, hogy a társadalom képes lesz elhagyni az olyan közhelyeket, mint az: „Ezen mi a munka?!”?

Én is megkapom sokszor, hogy „az mitől munka, hogy képeket posztolgatsz pénzért?”, de itt megint arról van szó, hogy az embereknek nincs igényük az edukációra. Aki ilyeneket ír, azt úgy bevenném egy videózási folyamatba, akár egy napi vlog esetében. Egyrészt megpróbálsz olyasmiről videót csinálni, amiről érdekes. Emellett meg kell élned a pillanatot kamerán kívül, sokan pedig nem szeretik, ha kamerát tolnak az arcukba. Ezt tiszteletben kell tartanod. Megvolt, hazajössz, aztán a nyersanyagból állíts össze valamit, ami nem túl rövid, nem túl hosszú, szép legyen, jó legyen. Szerintem az emberek azt hiszik, hogy a videó, amit feltöltesz, azt kézhez kapod valahonnan. Ameddig nincs meg az indíttatás az emberek részéről, hogy egy kicsit belelássanak a folyamatba, addig semmi nem változik. Sokan úgy szocializálódtak, hogy csak az a munka, amikor állsz a gyárban a szalag mellett.

Ha a társadalmi felelősségvállalás jobban előjönne, akkor esetleg? 

Kicsi az a réteg, amelyet egyáltalán érdekel az ilyesmi, és videózna is róla. Az a baj, mindenki nagyon komolyan veszi magát, annyira sztárban vannak néhányan, hogy az hihetetlen.

Baumgartner Kata nem lesz sztárban?

Már az elejétől azt érzem, hogy a komolyabb témák feszegetése az én irányom, csak nem nagyon találtam meg, hogy a gyakorlatban ez miként néz majd ki. De szerencsére a barátom, Misi is ezt a vonalat erősíti nekem a háttérből, úgyhogy folytatom azt, amit eddig. Persze az egyensúlyra vonatkozó alapelvem itt is érvényesül: a „lányos” tartalmak sem hiányoznak majd a csatornámról.

Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu