Tíz éve vagyunk házasok a férjemmel, született két gyerekünk. Ő 36 éves, én 40, szó szerint a szívemet, lelkemet, testemet adtam a kapcsolatunkba, és most annyira el vagyok keseredve, hogy fogalmam sincs, mit tegyek. Megtudtam, hogy a férjem a hátam mögött panaszkodik rám, hogy nem adok magamra, hogy lelaktam a testem, hogy felszedtem minimum tíz kilót, hogy levágattam a hajam. A szemembe nem mondja, bár nem is kedveskedik, nem udvarol, csak megvagyunk a hétköznapokban. Szomorú vagyok, hogy másoknak panaszkodik a külsőm miatt, pedig sosem voltam vékony. Amikor összejöttünk, volt rajtam túlsúly, de azzal együtt imádott. Tudom, mert mondta is, imádott belemarkolni a combomba, most meg azzal kell szembesülnöm, hogy a hátam mögött kibeszéli a testemet is. Eszembe se jutna a sörhasára vagy a kopaszodó fejére megjegyzést tenni másoknak, nagyon kivagyok. Mit tegyek? Elmondjam neki, hogy tudom? Vagy színleljek, hogy minden rendben van?
Az olvasói levelet Hilda (ál)nevű olvasónk küldte nekünk, aki joggal érzi csalódottnak magát, hiszen egy ilyen típusú kibeszélést akár kisebb árulásnak is megélheti.
Mit lehet tenni?
A szépség és a fiatal test múlandó. Akkor tud örök maradni a szépség, ha belső értékek is társulnak hozzá, mint önbizalom, elégedettség önmagunkkal és az életünkkel. A férjek is megváltoznak, az ő testük sem lesz soha többé olyan, mint amilyen 17 éves korukban volt, és a kopaszodás, sörhas és a későbbi merevedési problémák őket is utolérik. A női test a szüléssel megváltozik, átalakul a mell, a has, a csípő, és hacsak nem a testéből él valaki, akkor egy dolgozó nő és anya nehezen tud napi 5 órát teremteni arra, hogy a testével és a külsejével foglalkozzon.
Feltételezhetően az olvasó maga sem elégedett a saját külsejével, hiszen akkor kinevetné a pletykálkodót – fel kell tenni a kérdést, hogy biztosan igaz, hogy a férj ezeket állította? Ha valóban van olyan a külsejében, amin szeretne változtatni, és van arra lehetőség, akkor érdemes lenne erre erőfeszítéseket tenni. Nem a férj vagy bárki más kedvéért, hanem a saját önbizalmáért, lelki egészségéért.
Jó esetben a férj és a feleség nem beszélik ki egymást, legalábbis olyasmiben biztosan nem, ami a másikat megalázó helyzetbe hozná mások előtt vagy saját nemiségében bántja. Sokan mégis megteszik, nem gondolnak a következményekre. Ez egy picit súrolja az éretlenség határát, de tény, hogy olykor mindenkinek szüksége van arra, hogy kieressze a gőzt. Olvasónk a nála négy évvel fiatalabb férjében csalódott, és ezt a férj tudtára is kellene adni.
Ha szóban nem megy, mert abból veszekedés lenne, akkor a legrégebbi módszerhez is folyamodhatunk: írja meg kézzel levélben, olvassa át többször, és ha elégedett a mondandójával, akkor adja oda vagy olvassa fel a férjének. Fontos, hogy amit leír, abban ne hibáztassa a férjet sem önmagát, hanem csak és kizárólag a saját érzéseiről írjon, hogy szomorú és csalódott, elárulva érzi magát. Ahogyan általában mindenki más viselkedésére igaz, akkor tesszük a legjobbat, ha kimaradunk a játszmákból, és inkább azzal foglalkozunk, hogy jól érezzük magunkat a saját bőrünkben.
Érdemes feltenni magunknak és a partnernek is a kérdést, miben változtunk meg az évek alatt, látják-e még egymásban azt a valakit, akibe beleszerettek? Általánosságban véve igaz az, hogy az évek múlásával nem is feltétlenül a külső megváltozása okoz gondot, az már csak az, amit szemmel láthatóan észreveszünk. A gyerekek születésével új életciklus kezdődik, lehetséges, hogy valamikor akkor csúszott el a kapcsolat a férj és a feleség között. Ezeket a belső problémákat tisztázva jó eséllyel építheti tovább a közös életüket.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
