A nyolcvanas évek hajnalán a The Georgia Kraft Corp. emberei épp egy tölgyerdőt ritkítottak, mikor a feldarabolt fák egyikének teherautóra emelésekor egy vicsorgó, barna-fehér vadászkutyát pillantottak meg a törzs belsejében. A favágók sajnos jócskán elkéstek a megmentéssel, hiszen a mumifikálódott kutya már közel két évtizeddel korábban a fában ragadt.
Fotó: imgur
A kutya nyilvánvalóan egy, a gyökerek közti résbe rohanó állatot üldözött, majd a belül már korhadó fatörzsben is követni próbálta. Nyolc és fél méteres magasságig jutott, majd beszorult az egyre szűkebbé váló résbe, áldozata viszont jó eséllyel a fa egyik magasabb odván keresztül megmenekült.
A furcsa múmia az őt körülvevő fával együtt a fakitermelés történetét, illetve az erdőket bemutató Southern Forest World múzeumba került, melynek ma is legfontosabb attrakciója: a sajátságos halálneme miatt Stuckie nevet kapott állat egy üveglapon át ma is jól látható, állapota pedig semmit sem romlott az azóta eltelt közel negyven év alatt.
– tehetjük fel a kérdést.
A választ a tölgyekben jelen lévő savak, a tanninok (csersav) adják meg, hiszen ezek legfőbb ismertetőjegye, hogy kicsapják a fehérjéket, és megőrzik a szöveteket. A nyúzött bőrök kikészítéséhez és tartósításához használt anyag a lebontást végző mikrobák távol tartása mellett alacsony nedvességtartalmú környezetet is eredményezett, a kutya elhelyezkedése miatt pedig az esetleg felbukkanó dögevőknek sem volt esélye – derül ki a témában a Newsweeknek nyilatkozó biológus magyarázatából.
A Newsweek nyomán, kiemelt kép: Nicholas A. Tonelli
