Névtelenül írnám le döbbenetes élményem. Boldog házasságban éltem, amikor névtelen levelek jöttek a postaládába. Kaptam egy hívást, egy nő keresett, aki kérte, hogy találkozzunk, lássunk végre tisztán
– a mai sztorit olvasónk küldte az Így jártam blogunk email címére (igyjartam@24.hu) és ahogy a fenti bevezetőből is kiderül, a téma a hűtlenség, amit a szerető adott tudtára a feleségnek. A történet mégsem szokványos és hétköznapi, sőt: megcsalásról sem lehet igazán beszélni. Mindenesetre a titokzatos nő, aki találkozót kért a feleségtől, annyira belerondított a kapcsolatba, hogy a feleség a válópert vezető bíró kérdéseinél kapott észbe.
„A férjem nem jött el a találkozóra, miért is jött volna. Nem tudtam, kivel találkozom, odajött hozzám egy nő és kérdezte, ki vagyok. Bemutatkoztam, persze ő nem. Ezzel már tudomásul vettem, hogy egy illemet nem ismerő nő áll előttem. Elhordott engem mindennek a találkozáskor, elmondta, milyen rossz anya, feleség vagyok, hogy ő bevállalná a gyerekeimet is, mert látja, a férjem nem boldog velem. Nem hallgattam ezt tovább, otthagytam azzal a mondattal, hogy: szánalmas vagy.
Utána sírtam és a lelkem összedőlt mint a kártyavár. Döntöttem és felhívtam a férjem, elmondtam, mi van. Csendet éreztem a férjemben, mást nem. Még akkor beadtam a válópert, de egy okos idős bíró feltette a kérdést a válásnál, hogy van-e jogom ahhoz, hogy tönkre tegyem a gyerekeim életét azzal, hogy elszakítom őket az apjuktól. Felnőttek oldják meg egymás közt a problémát. Igaza volt. Nem váltam el. A férjemnek kijelentettem, hogy soha nem lesz már a szememben ugyanaz az ember, mint azelőtt volt, és van egy érzelmi határ, amit soha nem tud többé átlépni nálam. Jó pár hét múlva hallottam néhány közeli pár hasonló problémáját és kiderült, hogy ostoba, irigy, utálatra méltó nők mindenre képesek, hogy megkapjanak egy férfit. Akkor is, ha nős, családos apa.”
Olvasónk, akit nevezzünk mondjuk Erikának, végül úgy döntött, hogy bármi is történt a férje és a titokzatos nő között, a gyerekek miatt együttmarad a férjével, és összetartja a családját. A történetben sokkal később ugyan, de végül kiderült, ki az, aki azt a bizonyos barna trutyit kavarta a házasságukban.
„Átbeszéltük a férjemmel a dolgokat és rájöttünk, ki az a szemét nő. Kiderült, hogy a férjem nem is fogta fel, hogy az a nő hajtott rá, pedig látta, a férjem semmibe veszi, mert boldog. Nem tettünk semmi többet, boldogan éltünk tovább, úgyis tudtuk, hogy egyes «barátok» pontos információt adnak a mi családi életünkről. Eltelt pár év, de sajnos a kijelentett érzelmi határ megmaradt. Boldog házasságban élünk, most már 24 éve, talán boldogan is fogok meghalni. Gyönyörű, felnőtt gyerekeink vannak.
A tanulság az, hogy annyira gonosz világban élünk, hogy senkinek semmi nem szent, a házasság sem. Jó volt leírni ezeket a sorokat, megkönnyebbülés volt.”
A gyerekek miatt érdemes együttmaradni és nem elválni?
Vannak helyzetek, amikor érdemes adni egy esélyt, és van, amikor el kell válni. Erika ebben a helyzetben a családja mellett döntött, és úgy akart elválni, hogy abban sem volt biztos, a férje megcsalja. A helyzet azért vált komplikálttá, mert egy harmadik fél úgy viselkedett, mintha ténylegesen történt volna valami, ami azóta sem bizonyosodott be. A házasság tovább működött, a bizalom megrendült. Abban az esetben jó döntés elválni, ha bántalmazó a kapcsolat, ha a megcsalás rendszeresen fennáll és a feleséget ez zavarja, csorbul az önértékelése, önbizalma, ha az életének minden szegmensére hatással van a hűtlen a férj. Továbbá akkor, ha a gyerekek nevelését is akadályozza a férj viselkedése. Senkinek nem kell a saját életét elszenvednie, így ha a körülmények, a társ viselkedése negatívan befolyásolja a mindennapokat, ha több a rossz, a veszekedés, a másikra nem odafigyelés, akkor mérlegelni kell, boldogtalanul haladunk-e együtt tovább, vagy szembenézünk a gondokkal.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
