Ezrével futunk bele naponta a kommentekbe, néha mi is először hátrahőkölünk a székben, aztán elolvassuk még egyszer, majd még egyszer, végül nagy részét belerakjuk az alábbi kategóriák valamelyikébe.
1. A sértegető kommentelő,
aki hozzászólásában képtelen bármi érdemit hozzátenni az adott témához, ami előrevinné a párbeszédet, nincsenek tényeken és adatokon alapú érvelései, vagy úgy általában olyan meglátásai, amelyek azt mutatnák, hogy legalább minimálisan jártas az adott kérdésben. Nincsen tudáson alapuló véleménye, csak a másik kommentelő, vagy a cikkíró sértegetésére képes.
2. A mindenhová politikát látó,
aki úgy szól hozzá egy teljesen ártalmatlan, mindenféle politikától mentes cikkhez, hogy képes bárhová odaképzelni Orbánt, Gyurcsányt, Mesterházyt vagy épp Bajnait.
3. A nyelvtannáci,
akinek elég egy elütés, egy rossz név vagy helyszín és máris kész a baj. Azt gondolja, a legnagyobb baj az újságírással egy vesszőhiba, egy kimaradt betű vagy egy szó, és egy-egy kis hiba miatt máris a cikkíró kivégzését követeli, miközben a modernkori sajtót – magyart és külföldit egyaránt – átjáró rendszerszintű bajokrol fogalma sincsen (mintha egy ácsot szidna egy elgörbült szög miatt, miközben a ferdén álló mestergerenda fel sem tűnik neki).
4. És a sima zseni,
Az kommentelő, hogy képben van a legfrissebb és legapróbb jogszabályváltozásokkal is. Őt nem lehet megvezetni, majd könyörtelenül le is írja, hol és mikor tévedett a cikkíró – hatalmasat, természetesen.
5. Aki nem érti, hogy egy oldalon több témával is foglalkoznak,
és igen, a megjelenő cikkek között bizony vannak kis könnyed érdekességek, teljesen politikamentes vicces videófelvételek, cuki állatok vagy emberi hülyeségről szóló megdöbbentő történetek is, és nem képes felfogni, hogy ilyenekkel miért kell foglalkozni egy újságban. Jellemzően olyan cikkek alatt szokott megjelenni és értetlenkedni, hogy ez most mégis miért jelent meg, amelyek a legolvasottabbak között vannak.
6. Aki számára nem létezik a külvilág,
és képtelen felfogni, hogy vannak magyar emberek, akiket nem csak a magyar emberekről szóló magyar hírek érdekelnek, hanem van bennük annyi tudásvágy, kíváncsiság és érdeklődés, hogy határon túlról érkező történetekről is szeretnének olvasni, és ez valamiért annyira bántja őt, hogy muszáj értetlenkedésének az egész ország előtt hangot adnia.
7. Akinek fogalma sincsen arról, hogyan működik az internet,
és olyan dolgokat követel, amelynek semmi, de semmi értelme, és hozzászólásában olyan dolgon van kiakadva, amely csak azt tükrözi mennyire tudatlan a net alapjaival kapcsolatban.
8. Szövegértésből egyes,
aki nem veszi észre a szövegben lévő részleteket, lazán átsiklik lényeges mondatokon, és felháborodva kommentel.
9. A zsebrasszista,
akiből a társadalomban megbújó nagyfokú rasszizmus és antiszemitizmus néha a hozzászolásokban tör elő gejzírként. Vannak, akik vagy nem tudják, vagy nem akarják visszafogni magukat és minősíthetetlen stílusban gyalázkodnak. Szerencsére mindig vannak olyanok is, akik helyreteszik a magukról megfeledkezett (és magukból kikelt) hozzászólókat.
10. “Pártújság! Pártújság!” – kiabálják azok,
akik élnek-halnak azért, hogy oda tudják írni hozzászólásba, hogy politikai megrendelés van a háttérben, ez vagy az a párt pénzeli a cikkírót.
10. Az írásjelhalmozó,
aki valamiért mondandója végére egymillió felkiáltójelet, vagy kérdőjelet rak, ki tudja milyen megfontolásból.
11. A CSUPANAGYBETŰS,
vagy más néven ordibálós, aki azt gondolja, ha minden egyes szavát csupa nagybetűvel írja, akkor jobban oda fognak rá figyelni, pedig általában pont az ellenkezője történik, hiszen sokkal nehezebb olvasni az ilyen szövegeket. Gyakran írásjelhalmozó is.
12. Nem tudom, hogy mi történt, de…
Nem érdekli, hogy mi történt vagy kiről van szó, őt csak az érdekli, hogy mondhassa a magáét. És mondja is.
+1: Nem tudok hozzászólni!
Nyilvánvaló, hogy olyan komment nincs, amiben azt írják le, hogy nem tud hozzászólni az adott cikkhez. Mert ha oda tudná írni, akkor nem ezt írná oda. Ilyenkor jönnek az e-mailek és telefonok a szerkesztőségbe, ahol távsegítségben próbálják elmagyarázni, mi lehet a probléma. Legtöbbször eredménytelenül.
