Egy közösségi portálon találtunk az alábbi szösszenetre, ami nagyon jól szemlélteti, mennyire szeretjük a hétköznapokban az étellel kapcsolatos kifejezéseket használni. De vajon azért, mert a nyelv változik, vagy mert ennyire szeretjük a hasunkat?
Megkérdeztük nyelvtudor ismerősünket, mit szól a szleng használathoz.
Sándor szerint, ami a keretben szerepel, az az élő nyelv bizonysága. A nyelv, mint az életünk, állandóan változik. Reagál az élet változásaira, például azzal, hogy a nyelvi szókészletet, abban is a szavak jelentését formálja, alakítja, megújítja vagy elfelejti.(Nem emlékszem, hogy használnánk azt a kifejezést, hogy marhája van valakinek arra, hogy tehetős, pedig egykor ezt is jelentette – szó szerint és képletesen is) – mondja a nyelvtudor.
Fotó: Shutterstock
A nyelv fejlődési képességének a tünete például, hogy kiterjesztett jelentéssel ruházza fel az egyes szavakat. Olykor öncélúan, de többnyire mint hasonlatnak a sűrítésével. Tehát egy jelenséget, képet, amit tapasztalunk egy szóba sűríti bele. És az lehet például egy kajával kapcsolatos kifejezés is. Például: ott a megmogyoróz – mert az ember töke a zacskóban hajaz az amerikai mogyoróra… vagy amikor perecel valaki, akkor a végtagjai összekuszálódnak, mint a perec szárai, ha pedig káposzta a fejed, akkor úgy össze vagy kuszálva, mint a káposztafej levelei (nem is beszélve a híg káposztaléről)!
Vagyis a leleményesek mindent elkövetnek, hogy a lehető legérdekesebb szöveggel kábítsák a hallgatóikat. Akik ebben leginkább jeleskednek, azokból jó eséllyel író válik vagy – sokkal gyakrabban – szélhámos – véli a nyelvtudor.
Ha az ön tarsolyában is van étellel, itallal vagy mással kapcsolatos szleng, amit a hétköznapokban használ, küldje el nekünk!
