A szakemberek több mint húsz megfigyelőpontot létesítettek annak érdekében, hogy minél pontosabban meghatározhassák a kihalófélben lévő állatok számát – közölte Szun Haj-ji, a vadállatok kutatóintézetének helyettes vezetője. Tájékoztatása szerint 2005 óta már jó néhány alkalommal rögzítették videokamerákkal a tigrisek mozgását a Laoje és a Vanda hegyek térségében.
A 2006-ban és 2007-ben végzett felmérésekből kutatók arra következtettek, hogy Hejlungcsiangnak körülbelül 12, míg a szomszédos Csilin tartománynak 8-10 szibériai tigrise lehet.
Szun feltételezi, hogy a vadon élő tigrisek száma az elmúlt években az állat- és természetvédelem jóvoltából megszaporodott. Úgy vélte, hogy a tigrisek természetes élőhelyének, az erdőknek a védelme, valamint az etetők kihelyezése nagyban hozzájárul fennmaradásukhoz. Az erdészek által fenntartott etetőknek köszönhetően ugyanis a környező hegyekben több a szarvas és az őz, vagyis az emberek közvetve igyekeznek biztosítani a tigris táplálékát. Szun ugyanakkor megjegyezte, hogy a hegyekben elhullott állatok tetemeivel is találkoztak.
A szibériai tigris a világ egyik legritkább állatfaja, elsősorban Oroszország keleti részén, Északkelet-Kínában és a Koreai-félsziget északi területein fordul elő. A 20. század elején csaknem teljesen kipusztult a terjeszkedő emberi települések, élőhelyének megfogyatkozása és az orvvadászat miatt. Korábbi előfordulási területe a tizedére zsugorodott.
Becslések szerint ma összesen körülbelül 500 élhet még vadon. Kínában a nyolcvanas években még száz körül volt a számuk. 1986-ban Hejlungcsiangban nyolc szibériai tigrissel alapítottak egy tigrisparkot, ahol mára körülbelül 700-ra szaporodott az állomány.
