Kevesen tudják, hogy a tegnap elhunyt Komár László és Bagi Iván nagyon jó barátok voltak. A humorista elmesélte, annak ellenére nagyon szerették egymást, hogy merőben más típusú emberek. „Én visszahúzódó, csendes ember vagyok, unalmas is talán, ő pedig egy lármás, vitális, pörgős, nyers, humoros ember volt. Nagyon nem passzoltunk össze, de én nagyon élveztem az ő személyiségét. Ha a humort vesszük alapul, ő elpazarolt tehetség” – vallja Iván, aki szerint Komár – ha másképp építik fel akkoriban az imidzsét – humoristaként is megállta volna a helyét.
„Sokkal egyszerűbb gondolkodású volt, mint én. Mindig tudott valami vicceset mondani. Vissza tudott rántani a földre, ha rossz kedvem volt, ki tudott rángatni belőle. Jó hatással volt rám a jó értelemben vett ‘elmebetegsége’ – fogalmazott Iván. – Egyébként gyerekként már az ő dalain nőttem fel, a bátyám kedvence volt, éjjel-nappal hallgatta.”
„Olyan volt, mint egy nagy gyerek” – jelentette ki Bagi a barátjáról, és azt is elmondta, Laci gyakran kérte az ő tanácsát. „Derült égből villámcsapás volt a halála. Azt mesélte, amikor a lábában volt a daganat, de az utóbbi időben nagyon szemérmes volt a betegségét illetően. Mi, a barátai, pedig úgy tettünk, mintha semmi baja nem lett volna, nem lett volna jó, ha sajnáljuk” – szögezte le.
Bagi Iván az utolsó élményét is felidézte az énekesről: „Felhívtam, felvette, mondta, hogy el van úszva, de visszahív, aztán végül is nem hívott. Ekkor már ezer baja volt. Abban azonban biztos vagyok, ha látna minket, csak azt mondaná, ne legyetek ilyen szomorúak.”
