Általános tendencia, hogy mindig jut 2-3 film az Oscar-jelöltek közé, ami egy híres embernek kíván emléket állítani. Ezek persze rendre életrajzi filmek, szinte dokumentarista stílusban ábrázolva. Gondoljunk csak az idei választékra, például a Marilyn–, Thatcher–, Billy Beane– és még sorolhatnánk filmekre. Az utóbbi éveket, ha végignézzük, egyedül talán az Én, Pán Péterben sikerült egy kicsit elrugaszkodni a valóságtól, de az nagyon adott volt. 2012-ben Scorsese A leleményes Hugojával értünk el oda, hogy végre létrejött egy olyan emlékfilm, ami magát az alanyát is mellékszereplővé avanzsálta és a főtörténetet egy kalandos, mesés, varázslatos világba helyezte.
A méltatlanul feledésbe merült bűvész, rendező, Georges Méliès alakját és művészetét elevenítik fel egy árva fiú, Hugo (Asa Butterfield) kalandjain keresztül. A párizsi vonatállomáson élő, órákat szerelő utcagyerek apjával (Jude Law) talál egy örökmozgó elromlott robotot, amit úgy döntenek, megjavítanak. Közben tűzvészben meghal az apa, de a fiú, már csak apja emléke miatt is, tovább folytatja a szerelést. Mikor a véletlenek összjátékának köszönhetően sikerül beindítani a masinát, az elkezd rajzolni. Hamarosan egy filmbeli jelentet kerekedik ki az egészből és egy név: Georges Méliès. Hugo és barátja pedig mindent megtesz azért, hogy megfejtse a gép titkát.
Hugo
Forrás: UIP-Duna Film
Nem szájbarágós, nem helyezi a központba Meliést, mégis megismerjük szinte az egész életét. Elvarázsol a kisfiú kalandozása, izgalmas a nyomozás.
Minden színész szerethető, a Hugót játszó aranyos Butterfield, a barátnőt játszó Chloe Grace Moretz, Meliés szerepében Ben Kingsley, a férjét féltő Mama Jean (Helen McCrory), de még a Boratból ismert, jelenleg állomás-felügyelő Sacha Baron Cohen is.
11 jelölést kapott a film, ami számomra azt mutatja, hogy az akadémia is az egyik legösszeálltabb, legkerekebb filmnek tartja. Mégis szerintem nem fog sok díjat kapni, mert a forgatókönyvén kívül nincs igazán olyan kategória, amiben a legerősebb lenne.
Összességében nagyon szerethető A leleményes Hugo és le a kalappal a történet alapkoncepciójául szolgáló író, Brian Selznick előtt, aki mert egy nagyot álmodni és ezt meg tudta velünk is osztani!
