Napjaink egyik legfelkapottabb témája, hogy a médiában megjelenő tartalom hogyan és mennyire befolyásolja az egyén és rajta keresztül a társadalom életét is. Különösen igaz ez a legnagyobb nézettséggel rendelkező valóságshow-kra és szappanoperákra, amelyek könnyű azonosulási lehetőséget kínálnak a néző számára. A Hír24 Tóth Péter kommunikáció-kutatóval, valamint Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal arról beszélgetett, hogy az említett műsortípusok – a bennünk megjelenített agressziós és pornográf tartalmak által – nyomán mennyire devalválódik a klasszikus értékrend.
Itt van például a TV2 ÖsszeEsküvők című valóságshow-ja, mely meglepő ellentmondásra épít. A műsor célkitűzésében hagyományos értékek fogalmazódnak meg: miszerint a győztes pár házasságot köt, ám amit látunk, az mégis merőben más. A tévé képernyőjén szereplő menyasszony- és vőlegényjelöltek sokkal inkább úgy viselkednek, mint akik egy pornófilm castingján vesznek részt, ha nem tudnánk, eszünkbe sem jutna, hogy a cél a holtomiglan-holtodiglan.
A műsor viszonylag nagy érdeklődésre tart számot, így felmerül a kérdés, vajon mennyire befolyásolja a nézők házasságról alkotott véleményét.
Hevesi Kriszta szexuálpszichológus szerint a témát több szempontból is érdemes boncolgatni. „Kimondhatjuk, hogy akármi is lesz a végkifejlet, a győztes pár érdekházasságot köt, még abban az esetben is, ha gyengéd érzelmek is kialakulnak közöttük. A szereplők érdekből (is) költöztek a Rezidenciára: szereplésvágyból vállalták a bezártságot, a főnyereményért küzdenek – és emellett akár a szerelmet is megtalálhatják” – szögezte le a szakember. „Annak ellenére, hogy a kamerák kereszttüzében nem a hagyományos módon jut el egy pár az oltárig, mégis van a műsornak egy pozitív üzenete: miszerint a fiatalok körében is érték lehet a boldogító igen kimondása” – tette hozzá.
„Az is kérdés, hogy a műsorban megjelenített erotikus tartalmak hogy hatnak a fiatal nézőkre. A munkám során gyakran találkozom azzal, hogy a tizenévesek számára a szexualitás egyáltalán nem kötődik romantikus érzelmekhez, sokkal inkább fizikai aktivitásnak tekintik. Itt, a műsorban legalább megjelenik a romantika illúziója és a házasság ígérete” – vélekedik Hevesi Kriszta.
Tóth Péter kommunikáció-kutató szerint a valóságshow-k narratív jellegükből kifolyólag szögezik a képernyők elé a nézőket. Az ilyen típusú műsorok könnyű azonosulási lehetőséget nyújtanak az nézőknek és kevés elemző gondolkodást igényelnek.
„A valóságshow-kból jövő ingerek természetesen – a szimpátia és antipátia kiváltásával – hatnak ránk, de a hatásuk általában nem tartós: nézzük és elfelejtjük” – mondja a kommunikációs szakember. Tóth Péter nem tartja kifejezetten károsnak az ilyen tematikájú műsorok jelenlétét a médiában, sőt, azt állítja, bizonyos szempontból a bennük látható normaszegés pozitív irányú változásokat is elindíthat a családon, egy kisközösségen, vagy a társadalmon belül. „Paradox felvetés: képesek-e a normák fennmaradni, ha nem sérülnek? Szerintem természetszerűen sérülniük kell ahhoz, hogy újragondoljuk és rekonstruáljuk őket. A normaszegő viselkedés tapasztalása sarkall minket arra, hogy újrafogalmazzuk és visszaállítsuk a szabályainkat” – vélekedik Tóth Péter, aki azt is hozzátette, még kisebb a médiatartalmak általi sérülés lehetősége, ha a család együtt nézi a televíziót, megbeszélik a látottakat, reflektálnak rá.
A szakember szerint nagyobb a félelem a média káros hatásaitól, mint amekkora a valós veszély. „A média negatív, illetve pozitív hatásaival kapcsolatosan ismeretes az úgynevezett harmadikszemély-hatás. Az elmélet lényege, hogy az egyén önmagát és azokat, akiket magához hasonlónak tart vagy feltételez, védettnek vél a média befolyásoló hatásaival szemben. Ezzel szemben a tömegeket – akiket egyébként jelentősen eltérőnek tekint önmagához képest – védekezésre képtelennek, kiszolgáltatottaknak tartja, és ez félelmet generál” – magyarázta Tóth Péter.
