Október 30-án elhunyt Magyarország egyetlen Aranylabdás futballistája, Albert Flórián. Megrázott a hír, hiszen olyan, mintha személyesen ismertem volna. Amíg újságíróként dolgoztam többször is szerencsém volt találkozni vele, de soha nem beszéltünk. Mégsem egy ilyen pillanat, ami beugrik róla, hanem egy teljesen hétköznapi helyzet. Néhány évig Békásmegyeren laktunk, és HÉV-vel közlekedtem a belváros felé. Nagyjából másodszor utaztam arra, amikor Csillaghegyen felszállt Albert Flórián.
Ez öt éve lehetett. Sportos volt és rendkívül méltóságteljes. Valószínűleg meredten bámulhattam, amikor egy pillanatra találkozott a tekintetünk, és ő kedvesen elmosolyodott. Úgy láttam örül, hogy egy fiatal nő felismeri. Semmi többet nem jelentett az a mosoly, mint kedvesség és köszönet, de ez egy örök kép és érzés maradt bennem.
Nyugodjon békében.