A csütörtökön megölt líbiai diktátor, Moammer Kadhafi harmadik fia – a hét közül -, Szádi még szeptember 11-én Nigerbe menekült, ahol az ottani miniszterelnök, Brigi Rafini kijelentette, hogy nem adják ki Líbiának, mert nem bíznak a ifjabbik Kadhafival szemben tanúsítandó emberséges bánásmódban. Asz Interpol már augusztus végén a legerősebb fokozatú, piros körözést bocsátott ki Szádi Kadhafi ellen.
S hogy miért szerepel Szádi Kadhafi neve egy internetes lap sportrovatában? Mert a most 38 éves férfi valaha a Juventus 7,5 százalékos tulajdonosa volt, s „fénykorában” – ha volt neki egyáltalán ilyen – két meccsen pályára lépett a Serie A-ban.
Szádi 2000 és 2003 között két tripoli csapat, az Alahly és az Al-Ittihad csatára volt, összesen 148 bajnoki mérkőzésen 23 gólt szerzett. A líbiai futballt gyakorlatilag Szádi köré szervezték: a mérkőzések elején és közben a játékosoknak csak a mezszámát volt szabad bemondani, egyedül Szádi Kadhafi nevét közölte a hangosanbeszélő – azt viszont kötelező volt.
Szádi volt a líbiai válogatott csapatkapitánya, a Líbiai Labdarúgó Szövetség elnöke, 2000 és 2006 között 18-szor szerepelt a nemzeti csapatban, és két gólt szerzett.
2000. június 6-án a BBC jelentette, hogy Szádi a máltai Birkirkara F.C. csapatához igazol, mert a Birkirkara abban az idényben indult a Bajnokok Ligájában. A szerződésből aztán semmi sem lett.
2003 nyarán viszont a Perugia Serie A-csapat excentrikus elnöke, Luciano Gauci leszerződtette Szádit, aki azonban csupán egyszer lépett pályára, 2004-ben (15 percre cserélte be Serge Cosmi edző a Juventus ellen, de a Kadhafi srácnak negyedóra nem volt elég ahhoz, hogy labdához érjen… A meccset egyébként 1-0-ra megnyerte a Perugia.). Nem sokkal később fennakadt a doppingteszten, nadrolont találtak a szervezetében. A kötelező kétéves eltiltásból csak három hónap lett… 2005-ben az Udineséhez igazolt, ott is egyetlen mérkőzés jutott neki osztályrészül (tíz perc a Cagliari elleni idényzáró összecsapáson, itt jegyezték fel egyetlen Serie A-s kapuralövését), végül a Sampdoriában fejezte be nem éppen dicsőséges olaszországi pályafutását – két évig volt a klub igazolt játékosa, de egyetlen meccsen sem jutott szóhoz.
Del Piero ellen is játszhatott…
Előzőleg, 2001-ben beválasztották a Juventus labdarúgócsapatának elnökségébe. Az akkor 28 éves fiatalember édesapja, Moamer el-Kadhafi befektetési társaságán, a Laficón keresztül megszerezte a a sztárklub részvényeinek 7,5 százalékát. Al-Szadi annyira szerette a Juventust, hogy elérte: az Olasz Kupa 2001-es döntőjét Tripoliban rendezzék, s ez végül szerencsét hozott, mert az együttes 2-1-re nyert augusztus 25-én a Parma ellen. A “kis” Kadhafi a Triestinára is szemet vetett: a másodosztályú klub részvényeinek 33 százalékát kívánta felvásárolni, de sikertelenül. Tavaly arról adott hírt a Daily Mirror, hogy Szádi megvásárolná a hatvanmillió fontnyi adóssággal küszködő Portsmouth csapatát – de ebből az üzletből sem lett semmi.
Amikor a líbiai válogatottban futballozott, de az olasz szövetségi kapitány, Francesco Scoglio nem akarta betenni a csapatba a nem éppen kirobbanó tehetségű Szádit. Hiba volt: Scogliót rövid úton menesztették.
Az alábbi videó egy 2003-as Líbia-Kanada barátságos mérkőzésen készült, amelyen feltehetően bedrogozva játszott. Amikor lecserélték, alighanem a futballtörténelem leghosszabb ideig tartó levonulását mutatta be.
Egykori barátnője, a bolgár sztriptíztáncosnő Dafinka Mircseva elbeszéléséből tudjuk, hogy a kétezres évek elején, amikor jobbára Párizsban lébecolt a „kis” Kadhafi, volt olyan esztendő, amikor 280 millió dollárt vert el kokainra és prostituáltakra. (Apja összeharácsolt vagyonát 32 milliárd dollárra becsülik – a szerk.)
Szádi rendszerint 3500 dolláros – éjszakánként! – lakosztályban „húzta meg” magát. A kedvenc dobermannjának külön szobája volt, a kutya bélszínt evett – nem is keveset.
Dafinka egyébként azt állítja, hogy bár kenyai szafárin is részt vett az ifjabb Kadhafival, egyszer sem feküdt le vele.
Nyilván ez a színtiszta igazság…
