A magyar válogatott nagy lelkesedéssel vetette magát küzdelembe, de hiába támadta le ellenfelét a hazai csapat, igazán nagy helyzet nem alakult ki. A finnek meg is nyugodtak, a félidő derekát meg is tudták nyomni, ekkor többször Gulácsi Péternek köszönhettük, hogy nem kaptunk gólt. Lassacskán magunkhoz tértünk és a 30. percben gyönyörű góllal szereztünk vezetést: Nagy Ádám labdaszerzéséből indult minden, majd Kalmár Zsolt kapott jó kiugratást és egy parádés sarkazással ziccerbe hozta Szalai Ádámot, aki a bal alsó sarokba lőtt higgadtan.
Hét perccel később megint Nagy került főszerepbe, a Bologna középpályása megint labdát lopott a finnektől, megiramodott a kapu felé és mivel jó darabig nem mentek rá, lövésre szánta el magát. Joronen csak beleérni tudott, a labda a hálóban kötött ki, a magyarok pedig tomboltak.
Még a félidő vége előtt a végig aktív Teemu Pukki próbált helyzetbe kerülni, de Willi Orbán remekül szerelte. Félidőben mindkét csapat cserélt egyet és sajnos az 54. percre mindhárom változtatási lehetőségét ki is használta sérülések miatt. Pedig nem volt durva a meccs, hiába osztott ki a szlovén játékvezető öt sárga lapot a találkozón.
A finnek fordulás után nem tudtak igazán veszélyesek lenni, míg a magyar csapat azért egyszer-egyszer kidolgozott helyzetet, de ezek rendre kimaradtak. A végeredmény így is szép lett, különösen mivel az észtek meglepetésre legyőzték Görögországot, így a csoport második helyén végeztünk.
Ezzel egyúttal zsinórban negyedik hazai mérkőzését is megnyerte a magyar válogatott, ilyenre utoljára 30 évvel ezelőtt volt példa!
