Sokak szerint a magyar labdarúgás mélyrepülésének az egyik oka, hogy az utóbbi évtizedekben a legeredményesebb magyar edzők nem jegyezték, vagy írástudó emberrel nem jegyeztették le, és nem adták tovább azt a tudást, amely hosszú, sikeres karrierjük alatt felgyülemlett. A „legnagyobb magyar edzők” és a „sikeres karrier” jelzők rögvest meghatározzák, messze-messze vissza kell menjünk a magyar futballmúltba.
A magyar labdarúgás egyik legellentmondásosabb alakja, Ferenczi Attila, ugyan kiadott 14 olyan futballszakkönyvet az elmúlt évtizedben, amelyekben megtalálható a régmúlt magyar edzők egy-egy alapvetése, de többek között
- Mészáros József (Ferencváros, VVK-győzelem, 1965)
- Kovács Ferenc (Videoton, 1985, UEFA-kupa 2. hely)
- Baróti Lajos (szövetségi kapitány, 117 mérkőzésen és 4 vb-n ült a kispadon),
- Illovszky Rudolf (szövetségi kapitány, 1972, Eb., 4. hely),
neve sem szerepel egyetlen, a futballgondolkodást átfogóan rendszerező szakkönyv szerzői között.
A fiatalabb, nemzetközi szinten már kevésbé sikeres edzőgeneráció közül Mezey György, Bicskei Bertalan, Both József, Kiss László írt könyvet, míg legutóbb Sisa Tibor: „Döntésképesség és kreativitás a labdarúgásban” címmel jelentetett meg egy kifejezetten színvonalas munkát.
Hozzájuk csatlakozott Ifjabb Bene Ferenc, aki Taktikai Periodizáció a 21. század labdarúgásának edzésmódszere címmel összegezte az a metódust, amit a világ csak „Mourinho-módszerként” emleget, de többek között André Villas-Boas, Paulo Sousa, Leonardo Jardim, Carlos Carvalhal is használja évtized óta sikerrel.
Bene hat éve kutatja a módszert, amelyet könyvében tíz külföldi szakkönyv és saját gyakorlati tapasztalatai alapján összegzett.
Az edzőnek elképzelése kell legyen arról a játékképről, amelyet mérkőzésen viszont szeretne látni csapatán. E játékkép lemodellezéséről kell szóljon minden edzés. Ilyen megközelítésből nincs a hagyományos szakmai anyagokban megtalálható tiszta felkészülési, még régebbi szakzsargonnal alapozási időszak, nincs olyan, hogy külön taktikai, technikai, vagy izolált fizikai képzés, hanem komplex módon tartalmaz mindent. Minden a mérkőzésből indul ki és a játékos valamennyi mozdulata az edzésen a mérkőzés kontextusában kell megvalósuljon mind intenzitás, mind pedig koncentráció terén. E komplex módszerrel első sorban a játékos agyát eddzük, fejlesztjük, nem pedig izoláltan egy-egy fizikai, vagy technikai képességére koncentrálunk
– avat be nagy vonalakban a módszerbe Bene. A könyv egészen mélyen elemzi, és ad egyben gyakorlati útmutatást is a portugál módszerhez. Ahhoz, amit évtized óta használnak külföldön, de a magyar edzőképzés anyagaiban még sincs benne. Vagy legalábbis a szerző – aki maga is 20 éve gyakorló edző – bevallása szerint itthoni szakirodalomban még nem találkozott ezzel a „Mourinho-módszerrel”. Hiánypótló, egyben örömteli kiadvány, amely akár vitaindító is lehet a megújulást kereső magyar futballszakemberek számára. (Nyitókép: AFP)
