Nyugodtan kijelenthetjük, a MOL Vidi szállította a BL-selejtezők 2. körének szenzációját azzal, hogy szerda este kiejtette a bolgár bajnokot (0-0, 1-0). Nem azért mert a bolgár labdarúgás sokkal előrébb jár a magyarnál, sőt. Viszont, ha a Ludogorets Razgrad játékosainak összértékét, a keretében lévő brazilok sebességét összevetjük a magyar bajnokéval, úgy egyértelmű; ennek a párosításnak messze nem a Vidi volt az esélyese.
A fehérváriak azonban pont olyan fegyelmezett célfutballal léptek pályára, mint amilyet az odavágón (0-0) bemutattak. A cél szentesítette az eszközt, így
A razgradi csapat braziljai nehezen is viselték, hogy a Vidi ezúttal sem engedte a folyamatos játékot, azt, hogy nagy sebességgel tudják a védelemre vezetni a labdát (27 szabálytalanság 13-al szemben). A Ludogorets játékosai ettől, no meg attól lehettek feszültek (7 sárga, 1 piros lap), hogy nagyon nem ment nekik a játék. Paulo Autuori személyében olyan edzőt ültettek a nyáron a kispadra, akinek a Magyarországon sokat szapult Georges Leekensnél is hosszabb a karrierlistája,
Marko Nikolicot persze nem érdekelte, hogy a találkozó után lökdösték a brazil játékosok, akik az öltözőben hangos ajtócsapkodással is kifejezték érzelmeiket. A szerb edző a mérkőzést követően úgy fogalmazott; remek meccset látott, ahol a Vidi volt a jobb csapat.
Olyanok voltunk, mint egy kis hadsereg a pályán. Számomra a játékosok igazi hősök, megtettek mindent, amit elterveztünk. Megtartottuk a fegyelmezettséget az első mérkőzésről, de mellette jóval veszélyesebbek voltunk a bolgár kapura. Kívülről talán ez nem látszik, de nem könnyű így játszani a mérkőzéseket. Nagy győzelem volt a mai, nagyon büszke vagyok. Bízom benne, hogy mindenki más is büszke ránk Magyarországon
– mondta Nikolic a találkozót követő sajtótájékoztatón, majd hozzátette, jövő hétfőn már utazhatnak is Malmőbe.
Paulo Autuori szerint sem játszott jól a csapata:
Vura kiállítása miatt emocionálisan nehéz helyzetbe kerültünk, megzavarodtunk, az a 10-15 perc és a kapott gól el is döntötte a párharcot. A játékosok nem tartották be a taktikai utasításokat, nem koncentráltak. A piros lapról annyit tudok mondani, hogy az első sárgát nem éreztem jogosnak, a második pedig játékvezetői interpretáció kérdése, de egyébként nem igazán foglalkozom az ítéletekkel. Az biztos, hogy a második félidei játékunkból hiányzott a szív, a mindent elsöprő akarat, így pedig nem juthattunk tovább. A futball már csak ilyen, az élet megy tovább és az Európa Ligában folytatjuk.
