Stieber Zoltánt 2017. augusztus 10-én szerződtette az amerikai bajnokságban érdekelt D.C. United. A 29 éves, 25-szörös magyar válogatott középpályás tavaly, a bajnokság hajrája előtt érkezett Washingtonba és nyolc mérkőzésen 526 játékperccel és egy góllal segítette csapatát.
Georges Leekens ugyan behívta, de sem Kazahsztán (2-3), sem pedig Skócia (0-1) ellen nem számított rá. A belga edző október 30-óta a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, de úgy, hogy egyedülálló módon a kinevezését követő tavalyi két meccs, a Luxemburg elleni égés (2-1) és a Costa Rica elleni győzelem (1-0) alkalmával még nem adta a nevét a produkcióhoz, Szélesi Zoltán megbízottként ült a kispadon, Leekens a lelátóról figyelt.
Stiebert a novemberi meccsekre is behívták a válogatott keretbe. Luxemburgban a nyolcvanharmadik, Costa Rica ellen pedig időhúzó csereként, a kilencvenegyedik percben állt be. A kazah és a skót meccsen nulla perc jutott neki.
Azok után, hogy Georges Leekens odajött hozzám, és azt mondta, nagyon tetszik neki, amit tőlem lát, szerinte megfelelő állapotban, jó formában vagyok, nagyon nem ezt éreztem. Azt mondta, úgy látja, az ék mögött mindhárom középpályás pozícióban használni tud, és kérdezte azt is, hogy nekem melyik a kedvencem. Ne értsenek félre: megviselt engem is a kazahok elleni kudarc, a csapat tagja vagyok, ha pályára nem is léptem, de az első mérkőzés után végképp nem hittem, hogy Skócia ellen sem jut nekem egyetlen perc sem. Kegyetlen rossz érzés a két vereség, nekem még külön rosszulesett, hogy ennyire semmibe vettek. Nem tagadom, huszonkilenc évesen nem erre számítottam
– nyilatkozta Stieber Zoltán a Nemzeti Sportnak. A játékos hozzátette, hazafelé, aztán vissza Washingtonba az átszállással, várakozással úgy negyven óra volt az út, ennyi utazással eltöltött idő tényleg soknak tűnik nulla percért.
Nekem mindig a válogatott volt az első, de felelősséggel tartozom a klubomnak is. És lehetek őszinte: itt is meg kell harcolnom a helyemért, a szerződéshosszabbításért. Soha nem helyeztem magam a válogatott érdekei elé, soha nem kötöttem feltételekhez a szereplést, ha hívtak, jöttem, de nem tagadom, nagyon megviselt, ami most történt. Át kell gondolni a helyzetet. 2011-ben voltam először válogatott, ennyi idő alatt huszonöt címeres mezben játszott meccs talán nem annyira sok, úgy értem, talán a korábbiakban sem mindig mindenki bízott bennem, de ha hívtak, mindig nagy örömmel jöttem. Ám ha biztosan nincs esélyem a pályán bizonyítani, akkor lehet, hogy nincs értelme ennyit utazni
– fogalmazott Stieber, aki Nemanja Nikolicshoz hasonlóan úgy látszik a jövőben kétszer is meggondolja, hogy ha Leekens hívja, hazajöjjön.
