Nyolc forduló lement már a francia labdarúgó-bajnokságból, a liga szupercsapata, a Paris Saint-Germain pedig magabiztosan vezet, egyedül egy Montpellier elleni döntetlen rondít bele az összképbe. Amúgy már hét győzelmük van a nyáron Edinson Cavani mellé Neymart és Kylian Mbappét is megszerző párizsiaknak, a gólarányuk pedig félelmetes: 27-5.
El is lopják a show-t, ha a Ligue 1-ről van szó, pedig akad még ott érdekesség bőven. Például, hogy a Monaco annak ellenére tartani tudja magát, hogy kulcsembereket adtak el a nyáron, vagy épp az, hogy az Olympique Marseille egyelőre ott lohol a két nagy mögött.
A klub az egyik legsikeresebb Franciaországban, nyolc bajnoki címe a harmadik legtöbb a francia élvonal történetében, de volt itt még három kupagyőzelem is, sőt, 1996-ban még a Bajnokok Ligája elődöntőjében is járt az együttes. Olyan játékosok jöttek ki a klub akadémiájáról, mint Didier Deschamps vagy épp Claude Makélélé. A sikerek ugyanakkor jó ideje elkerülik a csapatot, éveket töltöttek el a másodosztályban a kétezres években, az élvonalba 2013-ban jutottak vissza. Az előző idényben elért hetedik hely tulajdonképp hatalmas bravúr a közelmúltat elnézve.
Most meg azt látja az ember, hogy ott tanyáznak a negyedik helyen. Ha csak az elmúlt hat bajnokit nézzük, hasonlóan jó formában vannak, mint a listavezető PSG. Mindezt szinte ismeretlen játékosokkal a csapatban, viszont egy ismerős emberrel, Claudio Ranierivel a kispadon.
Minden kezdet nehéz,
szokták mondani és ez a mostani Nantes esetében is így van bizonyos szempontból.
Az előző idényben a sportvilág szíve egyszerre szakadt bele a hírbe, hogy Ranierit menesztették a Leicester City-től. Attól a klubtól, amellyel a modern kori focitörténelem legnagyobb csodáját elérve megnyerte a Premier League-t, de aztán a rossz eredmények miatt kirúgták rá fél évre.
Tartott egy kis pihenőt, aztán jött a lehetőség, hogy a Ligue 1-ben vállaljon munkát.
A Nantes egy ideje már keresi a tökéletes megoldást, Michel Der Zakarian 2016-os távozása, majd René Girard idény közbeni menesztése után úgy tűnt, hogy Sérgio Conceicaóban meg is lelik, de a portugál a nyáron a Portohóz ment. Így Ranieri már a harmadik vezetőedzője csapatnak alig több mint egy éven belül.
A Nantes külön kérvénnyel fordult a ligához, hogy adjanak zöld utat Ranierinek. Korábban Guy Roux is megkapta az engedélyt, ő a visszavonulásból tért vissza 68 évesen, hogy átvegye a Lens irányítását. Ranieri is leülhetett aztán a kispadra, így a Monaco után (2012-2014) ismét a francia élvonalban kezdett el dolgozni.
Finoman szólva sem volt mély a klub zsebe,
összesen 11,3 millió eurót költött a nyáron erősítésre a Nantes. Mondjuk ez nem meglepő annál a csapatnál, amely a keret értékét tekintve erősen a középmezőny tagja, és amely az akadémiából hozza fel a játékosokat. A játékosok egytizedét sem érik a PSG keretének (49,4 millió szemben az 521,3 millióval).
- A Nantes 4,5 millió eurót költött az eddig négy meccsen mindössze 88 percet játszó, gólt még nem szerző mali csatárra, Kalifa Coulibalyra;
- jött még a román válogatott kapus, Ciprian Tatarusanu (2,5 millió euró);
- a brazil középpályás Andrei Girotto (2,3 millió);
- a francia védő, Nicolas Pallois (2 millió);
- meg még páran ingyen és kölcsönbe.
Közben távozott az előző szezonban a legjobb teljesítményt nyújtó Guillamue Gillet (Olympiakosz) és a tehetséges középpályás, Amine Harit (Schalke 04) is.
A Nantes két vereséggel kezdett,
a Lille ellen egy 3-0-s zakóval indult a bajnoki szezon, majd a Marseille is elverte őket, igaz már csak 1-0-ra. Az első bajnoki után lépett egy fontosat Ranieri, a francia kapust, Maxime Dupét, aki három gólt kapott az első meccsen lecserélte arra a Tatarusanura, aki három évnyi Serie A-tapasztalattal felvértezve érkezett.
Most épp ők alkotják Franciaország egyik legjobb védelmét,
bár Ranieri még keresgéli a tökéletes összeállítást, mert a sérülések miatt is megy a rotáció hátul, de ez a nyolcas, az élen a 23 éves csapatkapitánnyal, Leo Dubois-val, a kapuban Tatarusanuval (és kiegészülve a két középső középpályással, Abdoulaye Touréval és Andrei Girottóval) hozott le nyolc bajnokit öt kapott góllal úgy, hogy abból három rögtön az első mérkőzésen esett. Jött aztán még a Marseille és a Strasbourg, szóval mindössze három mérkőzésen kapitulált csak a védelem.
Kell is a jó védekezés, mivel az elmúlt hat mérkőzőséből ötöt megnyerő és csak egy döntetlent játszó Nantes-nál a meccseken csak 37 százalékban van a labda és a csapat a mérkőzéseit nem nagyon, csak kicsit szokta megnyerni. Konkrétan minden egyes győzelmük egygólos volt, négyszer játszottak 1-0-t, egyszer pedig egy 2-1-et. Mindössze hat szerzett góljuk van (6-5 a gólarányuk), aminél csak négy csapat lőtt kevesebbet. És ezen a hat találaton is öt játékos osztozik, egyedül az argentin Emiliano Sala szerzett már kettőt. A hat gólból egyébként is kettő is bomba volt.
Előbb Girotto sokkolta ezzel a Caent:
Majd a csapatkapitány, Dubois ezzel a lökettel nyerte meg a Strasbourg elleni mérkőzést:
A formula a Leicesternél is jól bevált 4-4-2. Bár Ranieri az első meccseken még kísérletezett, visszatért a nyerő taktikához, nem mellesleg elődje is ezt játszatta elsősorban a csapattal. És tökéletesen működik eddig a gépezet.
Bajnoki címet nyerni a Leicesterrel fantasztikus volt. Na, meg az emberek szeretete is. De tovább kell lépnünk. Örülök, hogy a Nantes-nál lehetek edző, ezt a klubot a világon mindenhol ismerik. És az, hogy a tabella végéről a hetedik helyig felküzdötték magukat az előző szezonban jelzi, hogy kiváló játékosok alkotják a keretet. Igyekszem kihozni ebből a lehető legtöbbet
– mondta Ranieri még a kinevezésekor.
A vezetőség sem támasztott vele szemben kifejezetten nagy elvárásokat, csak azt várják, hogy tegyék oda magukat, ha meg esetleg összejönne valamelyik európai kupasorozat, akkor mindenki nagyon boldog lesz. Márpedig Ranieri pont ezekből a helyzetekből tudja kihozni a legtöbbet, mint anno a Valenciával, vagy legutóbb a Leicester Cityvel. És ezt teszi most a Nantes-tal is, amit díjaz a közönség, majdnem 27 ezer az átlagnézőszám, jó 3 ezerrel több, mint az előző idényben.
Nyolc forduló után kijelenteni, hogy a Caludio Ranieri együttese lesz a szezon meglepetéscsapata, azért még erős lenne. Viszont a Leicestert sem vették komolyan sokáig, aztán mire a nagyközönség észbe kapott, a Premier League élére repültek és ott is maradtak. Úgyhogy érdemes lesz odafigyelni a Nantes-ra.
