A 2016-2017-es évad kezdetén egy lyukas garast sem adtunk volna a kispesti csapat végső győzelmére, amely végül egy igazi ki-ki meccses bajnoki döntőn, nagy taktikai csatában, idegfeszítő mérkőzésen, a Videoton szombat esti 1-0-ás legyőzésével, három pont előnnyel nyerte meg története tizennegyedik bajnoki címét.
Ennyi a száraz tény. De hogy jobban megértsük a kispesti csodát, vissza kell kanyarodnunk 2007 környékére. A történet onnan kezdődik, hogy a két patinás klub, a Videoton és a Honvéd két különböző utat felvázoló klubépítésbe kezdett.
Videoton: útkeresés, Honvéd: logikai bukfenc
A Videoton az akkor induló Puskás Akadémiával szövetkezve, játékoskeretét annak legjobbjaival kiegészítve – de nem rájuk építve (!) – a nemzetközi szintet célozta meg. A később önállóvá váló Puskás Akadémia a végzős hallgatóira támaszkodva a hazai NB I szintjén kívánt tevékenykedni.
Mára mindkét eredeti koncepció hamvába holt, mert a két szomszédklub között az együttműködés megszakadt.
- Az Puskás épp a másodosztályban ünnepelt bajnoki címet, de az eredeti céltól elszakadva, már ők sem támaszkodnak saját nevelésű játékosokra.
- A Videoton évek óta a magyar futball legmagasabb költségvetésével, minőségi hazai játékosok (Juhász, Fiola, Varga) és külföldi már-már sztárok (Lazovics, Scsepovics, Marics) igazolásával, elismert külföldi szakvezetővel változatlanul a nemzetközi szintet próbálja elérni, de akadémisták nélkül.
A Honvéd Fejér megye két ékkövével ellentétben következetesen kitartott eredeti koncepciója mellett. A Videotonhoz képest kifejezetten csóró, alacsony költségvetéssel működő kispestiek egyre több saját akadémista be- és felépítésével – szombat este hat saját nevelésű játékosa volt a kezdőjében! -, egy-két rutinos minőségi igazolással (Lanzafame, Kamber, Vasziljevics) a tengelybe és olasz edzői vonallal (Morales, majd Marco Rossi) próbálja felvenni a versenyt a hazai élcsapatokkal. (Az már a sors pikantériája, hogy a Vidi valamikori partnerakadémiáját Puskásnak hívják pontosan úgy, ahogy a Honvédét illene…)
A bajnoki cím elhódításával ez az állítás még akkor is igazságot nyert, ha kijelenthető, George F. Hemingway, a Honvéd tulajdonosa, az elmúlt tíz évben teljesen irracionális szakmai döntések mentén vezette klubját. Ugyanis
- a Honvéd hagyományaira fittyet hányva olasz stílusú játékot játszik, holott Puskásékra, Détáriékra egyáltalán nem a „Védekezz és kontrázz!” futball volt a jellemző,
- a Honvéd akadémiáján a legutóbbi időkig holland oktatási metodika mentén zajlott a képzés, míg az első csapat évek óta olasz típusú játékot játszik, ergo olasz módra képzett játékosokra lett volna igény. Aki egy kicsit ért a futballhoz, az tudja, a két oktatási metodika tűz, és víz.
Be kell látnunk azonban, ezek a logikai bukfencek, ami mentén a tulajdonos vezeti a klubot, nem okoznak problémát, sőt, idén nagyon is ütős végeredményben csúcsosodott ki. Továbbá mindez azt is bizonyítja, mindegy honnan, melyik futballkultúrából érkezik az modell, ahol képzett, jó labdarúgókat nevelnek, építenek be a felnőtt csapatba, ott megfelelő leoktatást követően bármilyen taktikát képesek elsajátítani és kivitelezni a labdarúgók.
Hogyan győzhette le Dávid Góliátot?
Az MLSZ bajnoki kiírása alapjaiban határozta meg a csapatok szombat esti mérkőzéskoncepcióját, hiszen a Honvédnak elég volt a döntetlen, míg a Vidi győzelmi kényszerrel lépett pályára.
A Honvéd bemutathatta a; „Védekezz és kontrázz!”, az ellenfél játékának megfojtására és abból vezetett támadásokra épülő futballját, míg a Videoton megjeleníthette a labdatartásra épülő, széleken tudatosan területet nyitó, kombinációs játékát.
A csapatok eltérő rendszerben álltak fel, ahol a Honvéd ebből adódóan eleve biztosította a létszámfölényt a pálya tengelyében. Mindez elősegíthette a játék lassítását, és a labdaszerzést a legforgalmasabb pályaterületen.
Honvéd játékrendszere 3-5-2, míg a Videoton játékrendszere: 4-4-2
A játékosok a tétnek megfelelően, a biztonságot szem előtt tartva, kevés kockázatot vállalva kezdték el a találkozót. A Honvéd kereste a párharcokat, ütközésekkel igyekezte széttördelni a Vidi játékát. A hazaiak számára kulcsfontosságú volt, hogy ne legyen folyamatos az ellenfél labdabirtoklása, mert így mindig akadt lehetőség és idő helyreállítani az olykor-olykor megbontott védekezésüket.
A kispesti kontratámadások, ha a lehetőség úgy adta vagy földön, kombinációval épültek, ha meg erre nem volt mód, egyszerűen hosszú játékkal a levegőben. Az ívelésekkel az ebben az évadban élete formáját futó Eppel Mártont – gólkirály 16 találattal -, mint centert keresték többnyire, majd az általa jó százalékban lekészített labdák megtámadásával építkeztek tovább.
Az első helyzet a Honvéd kapuja előtt adódott és ki tudja mi lett volna a meccs végkimenetele, ha ezt ki is használja a Videoton – ebben az esetben mindkét csapatnak fel kellett volna adnia saját játékát, a Honvédnak támadni kellett volna, míg a Vidinek védekezni és kontrázni.
A mérkőzés első helyzete, Scsepovics ajtó-ablak helyzetben hibázott.
Amíg a Vidi támadói mélységből próbáltak behatolni az ellenfél csapatának védőfalába, addig a Honvéd erőcsatárai összehangolt együttműködésük eredményeként.
Eppel elmozog, Lanzafame beindulás után visszalép és labdát kap.
Meddő próbálkozások után az első valamire való Honvéd helyzet, szögletrúgás után alakult ki.
A kispesti játékos közeli fejesét bravúrral védi a Vidi kapusa.
Az első játékrészben döbbenetesen magas, 27 szabálytalanságot – egy átlag BL meccsen kilencven per alatt van 14-16 – jegyezhettünk fel, ami azt mutatja, valójában a Honvéd elképzelése szerint zajlott a játék.
Szünet után minden ott folytatódott, ahol az első játékrész után abbamaradt. A Vidi próbálta magához ragadni a kezdeményezést, a Honvéd változatlanul tördelte a játékot és várt a kontra lehetőségére, ami a 60. percben elérkezett.
Klasszikus kontratámadás, „felpassz – visszapassz, lefordulás – szélességi passz – beadás – befejezés” kombináció végén Eppel a frissen magyarított, amúgy brazil Viníciust megelőzve megszerezte a vezetést a Honvéd csapatának.
A kontratámadás első szakasza: felpassz Eppelnek – lekészítés vissza Langzafaménak, majd lefordulás – szélességi passz és King, a felfutó szélső védő labdát kap.
A kontratámadás befejező szakasza: King beadja a labdát, Eppel érkezik, megelőzi Viniciust és közelről gól szerez. A képen látható, hogy hiába a védőfölény védekezés esetén (6 védő ás 3 támadó), ha a támadó csapat kezdeményezési fölényben van, a támadás könnyen góllal végződhet.
A bekapott gól után a Vidi még intenzívebb támadásokba kezdett. A Honvéd a magyar szokásoktól eltérően, változatlanul egyedi területszűkítéses játékát játszotta. Nem húzódott vissza a saját 16-osára és ott próbálta megölni az ellenfél támadásait, hanem védelmi vonalát magasra tolva, a csapatszerkezetet megtartva, a lesvonalat területszűkítésre felhasználva, a párharcokat keresve, megfojtotta a Vidi minden próbálkozását.
A Honvéd játékára jellemző, hogy amíg a rúgott gólig (60. perc) háromszor állította lesre a Vidi támadóit, a hátralévő harminc perc alatt mindezt hat alkalommal tette.
Magasra tolt védelmi vonal. A Vidi játékosa lesen kapja a labdát.
A Honvéddal Rossi rogyásig gyakoroltatta edzésen az effajta védekezésre épülő alaptaktikáját. Ennek eredményeképp a területszűkítéses védekezést ma már készség szintjén játsszák a kispestiek. Ez relatív kockázatos játékelem, látható volt, magabiztos tudásuk egy pillanatra sem okozott pánikot. Még a 95. percben is gondolkodás nélkül lesre futtatták a beinduló fehérvári támadót.
Magasra tolt védelmi vonal a 95. percben.
A mérkőzést és a bajnokságot teljesen jogosan nyerte meg a hazai alakulat, mert hibáit minimalizálva, a nyomást elviselve, fegyelmezetten tette a dolgát, ami ellen a sokkal érdekesebb játékoskerettel rendelkező Vidinek, nem volt elegendő muníciója.
A bajnoki címmel a Honvéd és Rossi történelmet írt, míg George F. Hemingway, az egyesület tulajdonosa jogosan megdicsőült. Elég erős ellenszélben, akadékoskodó futballközegben is bebizonyította, látszólag laikusként, de valós tulajdonosi szemlélettel, a következetes klubépítés és a következetes szakmai munka – még ha néha irracionális is – képes legyőzni a pénz mindenek felettiségét. A történet valójában úgy lenne totál happy and, ha Marco Rossi megmutatná, a megfelelő képességű és rutinnal rendelkező tengely mellé beépített saját nevelésű játékosok nemzetközi szinten is megállják a helyüket, álomszerű módon bejutnának a BL, vagy az EL-csoportkörbe.
Emlékezetes módon pont a Videoton volt az a csapat, amely kétszer is a bajnoki cím megnyerése után menesztett edzőt. Előbb a klub történetének első bajnoki aranyát nyerő Mezey Györgyöt váltotta 2011-ben Paulo Sousa. A portugál első évében azonnal kiesett a nemzetközi kupából, másodikban azonban bizonyított, csoportkörbe vitte a Vidit.
2015 nyarán Joan Carillót menesztették a bajnoki cím után és Bernard Casonit nevezte ki Garancsi István tulajdonos, akinek a kezei között bő egy hónap alatt szétesett az addig kiváló formát mutató csapat és a francia edző csúfosan megbukott a nemzetközi porondon és itthon is.
Most a Honvéd nem tudja megtartani a sikeredzőt, Marco Rossit, aki még szombat este bejelentette, azonnal távozik a klubtól. Hemingway pedig hű maradt írásunk elején említett irracionális döntéseihez. Vasárnap már be is jelentette, dobja a számára eddig sikert hozó olasz vonalat és áttér a hollandra: Erik van der Meer viheti nyáron nemzetközi porondra a bajnokcsapatot. Hollandiában a három védős játékrendszer szinte ismeretlen, egy edző sem alkalmazza. Így Marco Rossi két éves munkáját dobja a tulajdonos sutba, a holland edző egészen biztosan más szisztémával érkezik. Csak remélni tudjuk, ez a váltás nem végződik olyan kudarccal, mint a Videotoné.
Gratulálunk a Honvédnak, gratulálunk az Akadémia dolgozóinak és gratulálunk az egyesület szakmai agytrösztjének, Rossinak, aki a meccs utáni sajtótájékoztatón jelentette be távozását a klubtól.
