Talán nem vagyok vele egyedül, én augusztus-szeptembertől számolom az éveket és általában május-júniusig tartanak. A július meg egy amolyan grátisz hónap, akkor lehet felhőtlenül pihenni. Azért van így, mert szeretem a sportokat, ezért már jó ideje szezonokban gondolkodom és nem naptári évben. Az UEFA is így tesz.
Ugye a napokban adták át az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) éves díjait, kihirdették az elmúlt szezon csapatát, a legjobb játékos pedig Cristiano Ronaldo lett. Nem meglepő, Bajnokok Ligáját nyert a Real Madriddal és Európa-bajnokságot Portugáliával. Bár a döntőben megsérült, lecserélése után kvázi edzőként dirigált az oldalvonal mellől, a győztes gólt szerző Édernek is megmondta, hogy nyerőember lesz. Persze a fanyalgók fanyalognak, hogy nem sok köze volt az aranyhoz, de ezzel nem kell foglalkozni. A legjobb helyre került a díj.
A nemzetközi szövetség, a FIFA csak fél év múlva, a szokásos januári, zürichi gáláján hirdeti ki az év legjobbjait. Ami, ha szezonokban gondolkodunk, akkor tulajdonképpen nem egy egész idényt vesz alapul, hanem két felet. Jelen esetben a 2015/16-os tavaszt és a 2016/17-es őszt. Na, meg jelen esetben a nyári, nemzetközi tornákat.
Vegyük például Ronaldót. BL-győztes, Európa-bajnok, de a fináléban megsérült, kihagyja az idény elejét és ki tudja, milyen formában tér vissza. Bár mindegy is, mert biztos, hogy ott lesz az Aranylabda legjobb három játékosa között, és ha Lionel Messi nem kezdi el hármasával rugdosni a gólokat az összes meccsén, valószínűleg övé is lesz a kitüntetés. Fél jó évért cserébe.
Egy másik példa: igen, az ominózus 2010.
Abban az évben Wesley Sneijder például triplázott az Interrel és világbajnoki döntőt játszott Hollandiával, Diego Forlán pedig az akkor még jóval gyengébb Atlético Madridot cipelte a hátán és nyert velük Európa Ligát, a vébén pedig a legjobb játékos lett. Mindkét teljesítmény, de főleg a hollandé aranylabdáért kiált, ám az ősz már egyiküknek sem sikerült túl jól, be sem kerültek a top3-ba.
Persze ő sem érdemtelenül, 60 gólt azért csak összerugdosott 2010-ben, de fura volt, hogy a már említett Sneijder-Forlán duó mellett megelőzte barcelonai csapattársait, a világbajnok Andrés Iniesta, Xavi kettőst is. A mai napig vitatéma az a döntés.
Ez csak két példa, mégis tökéletesen lehet velük érzékeltetni, mennyi buktatója van az Aranylabda-szavazásnak. Amikor egy szezont vizsgálunk, akkor sokkal inkább kirajzolódik az, kinek ment jól, és nem utolsósorban könnyebb elfogadni a döntést is.
Ezzel szemben a FIFA gyakorlatilag házhoz megy a pofonért,
mert ha éves szinten megy a dolog, akkor hiába szakírók, szövetségi kapitányok és a válogatottak csapatkapitányai adják le a szavazataikat, sokkal könnyebb belekötni az eredménybe. Ahogy az meg is történik évről-évre.
Ha a FIFA nem áll át a szezononkénti díjazásra, akkor hamarosan nem csak a világ egyik fele fogja egy rossz viccnek gondolni az egész aranylabdásdit.
Nyitókép: MTI/EPA/Valeriano Di Domenico
