Verebes József a 20. század második felének – Bukovi Márton után, aki a „visszavont centerjátékot” terjesztette el az 50-es évek elején – a legnagyobb hatású edzője volt. Klubkultúrát teremtett, lerakta a „Rába ETO stílus” alapjait. Az elmúlt évtizedek egyedüli futballgondolkodója, aki alkalmas volt új tudás létrehozására, akinek tanait, tanításait a mai napig nem értették meg, még a saját edzőgenerációjának tagjai sem.
Akit a 2000-es évek elején a futballközépszer kiszorított a magyar labdarúgásból és így mondhatni, méltatlanul körülmények közt élve, elfeledve hunyt el vasárnap fél 3-kor.
Verebes sorsa bizonyságát adta ismételten annak, hogy az irigység hogyan tesz parkoló pályára olyan embert, akit a a magyar futballnak élete végéig a tenyerén kellett volna hordoznia, akinek minden mondatát és minden percét dokumentálni kellett volna, hogy szelleme, tudása megmaradjon, fénylő csillagként vezesse az utókort. Így ismételten elszalasztottunk egy esélyt, mert a Mágus – mint oly sok magyar edző – a sírba vitte tudását és mostantól kezdve semmit sem profitál lényéből a magyar futballiparág.
Verebes József 1981-ben robbant be a magyar labdarúgásba. Abban a történelmi pillanatban és azt követően, hogy:
- Az 1980 – 81 es bajnokságban a Rába ETO három bundameccsel maradt benn a labdarúgó NB I-ben.
- A Rába játékosállománya változatlan, a nézőszám alacsony.
- Utoljára 1963 -ban nyert vidéki csapat bajnokságot.
- A bajnoki elsőség kiváltsága a fővárosi csapatokat illette. A vidéki csapatok a vidék legjobbja címért versengtek ebben az időben.
- A vidéki játékosok önbizalomszegények voltak, már akkor elvesztették a bajnoki meccset, amikor meglátták a Budapest feliratú táblát (idézet Lakat Károlytól).
- Verebes, Mezey, Bicskei egyszerre tűnt fel a magyar futball színpadán, mint ifjú titán. Három tehetséges edző, három futballfilozófiával:
- Bicskei a hagyományos TF felfogást vallotta, aki minden labdarúgó problémát kondicionált.
- Mezey játékrendszer kiinduló pontú gondolkodást vallott.
- Verebes meg stílus kiinduló pontú gondolkodást vallott. Tette ezt úgy, hogy a stílus, mint gyűjtőfogalom nem is volt tananyag a TF-szakedző képzésen, ahol 1978-ban diplomát szerzett.
- A magyar szakma a 70-es 80-as években belterjessé vált, nem tudta átvenni, lekövetni, leoktatni a Hollandiából érkező nemzetközi trendeket, a totális labdarúgást.
Abban az időben a nemzetközi labdarúgás elszaladt mellettünk. Az akkori edzői garnitúra, bár nagy tekintélyű, nagy tiszteletű, és felkészült volt, rendkívül sok tapasztalt edzőből állt, de ezt a futballkultúrát, ezt a szellemiséget nem vette át. Annyira konzervatív játék volt Magyarországon, teljesen beállt a futballunk. A modern futball alapjait a hollandok tették le, akik teljesen új szemléletű, új játékfelfogású csapatjátékot találtak ki, mégpedig a letámadásos futballt. A játékuk jellemző stiláris jegyeket hordozott
– emlékezett vissza Verebes József a nyolcvanas évek elejének állapotára.
Verebes sokat kutakodott, hogy hogyan is kellene ezt a futballt leoktatni. Akkoriban nem volt internet, a nyugati szakirodalom sem volt fellelhető Magyarországon, vagy csak titokban, ergo nem létezett követhető forrás. Mivel dokumentumot sehol sem talált így kénytelen volt saját kútfőből kitalálni ennek oktatási módszertanát. Verebes továbbépítette a hollandok letámadásos, kirohanásos futballját a visszatámadással. Miután az oktatási módszertant a hollandok körülbelül csak tíz év után publikálták, így elmondhatjuk, hogy
Nem csak az oktatási módszertan létrehozásával, hanem a visszatámadás európai bevezetésével.
Miután szakanyag nem állt rendelkezésre Magyarországon, ezért ennek a megfejtése kulcskérdés volt számomra. Nekem kellett mindent kitalálnom. Először meg kellett fejtenem magát a játékot, hogy ez hogy néz ki. Majd ezt le kellett bontanom. Utána meg kellett oldanom ezek képzését és oktatását is:
- a letámadást,
- a kirohanást,
- a visszatámadást.
Majd az alkalmazás közben meg kellett látnom milyen típus szituációk, milyen terhelési mutatók jönnek ki. És így teljesen célirányos, speciális lett az edzésem, mert egyetlen egy felesleges elem nem volt benne. Mindig minden a stílussal, a rendszerrel összefüggésben volt felépítve. Eszméletlen hatékony volt. Ami érdekes volt, hogy holland edzést nem is láttam. De nem is ez a lényeg. A szellemiséget, a gondolkodásmódot, a felfogást kell átvenni. Még egyszer kihangsúlyozom, én nem a játékrendszert vettem át, mint Mezey, hanem a gondolatot, a stílust, a játékfelfogást, a szellemiséget. Ezt adaptáltam a rendelkezésre álló játékosállományomhoz
– emlékezett Verebes a kezdeti nehézségekre.
Abban az időben – és tévesen még ma is – a futballt mesterségesen három részre osztották. Technikára, taktikára, erőnlétre. A heti edzésciklus is ennek szellemében került kialakításra. Az egyik nap technikai edzés volt, egy másik nap kondicionálás, a harmadik nap taktikai képzés.
Az erőnlét kialakítása az alábbi elvre épült. Először kialakítjuk az alap-állóképességet, majd a , gyorsasági-állóképességet, végül a speciális-állóképességet.
Verebes szakított ezzel a dogmatikus gondolkodással és a következőt mondta:
Én ezt komplexen fogtam meg. A képességeket együtt kell fejleszteni. Nem lehet a játék összetevőit hangsúlyozni a másik rovására.
Verebes abból vezette le a focit, hogy tíz ember támad, tíz ember védekezik. A posztok elmosódnak, a szervezettség maga oldja fel a szerepeket. A magas fokú szervezettségben a posztok elmosódását nem szabad összekeverni a csapatjáték szervezetlenségéből fakadó káosszal, anarchiával.
Lényeges a rendszerben az egészben való gondolkodás. A játékos egyszer védő, egyszer támadó, attól függően, hogy hol van a labda. Amikor a csapat védekezik, akkor megszűnik az egyéniség, hiszen ha a védekezés során az együttgondolkodásban hiba van, akkor megbukik a rendszer. Ami a legfontosabb rendszerként kell felfogni az egészet. Minden mindennel összefügg. A csapatot úgy kell felfogni, mint egy feladatmegoldó rendszert.
Ebben a játékban nincs lehetőség a félelemre, hiszen ide maximális koncentráció kell. Itt a döntési helyzetben nincs idő a mérlegelésre, mert minden játékosnak, minden pillanatban feladata van.
A játékosok a rendszert soha sem rúghatták fel, mert a cél érdekében működő feladatmegoldó rendszer a fontos.
Most térjünk át egy pillanatra a mai magyar valósághoz. A ma magyar edzője nem szívesen ad szakmai riportot.
Miért? Mert azt hiszi, hogy a tudás letéteményese és az egzisztenciáját veszélyezteti, ha más is a tudás birtokosa lesz. Verebes mindezt máshogy gondolta.
A két megnyert bajnokság után az egész gondolatmenetet kiadtam. Győrben tartottam edzésbemutatókat, tömegek vettek részt rajta. Hogy miért nem féltem átadni a tudást? Azért, mert a nagy dolgok létrehozásához átlagtól elütő edző kell. Az átlagos edző csak átlagos csapatot és átlagos játékost képes nevelni. Általában nem a mesteremberek találnak kik újat, hanem a kreatívok az egyéniségek. A pályaedző meg tudja tanulni nálam a szakmát, el tudja vinni a gyakorlataimat, de az egyéniségemet nem.
– fogalmazott hitvallásáról a Mágus. Érdekes, Magyarországról manapság rengeteg edző jár ki a fejlett futballkultúrájú országokba edzéseket megfigyelni. Minden esetben a végső konklúzió, hogy ott is ugyanazokat a gyakorlatokat csinálják, mint nálunk. Értsd: a magyar edző gyakorlatokban gondolkozik, nem a gyakorlatok szellemi üzenetében, mint Verebes.
A tudás átadáshoz hiteles edző kell, hiszen „lényeges hogy az edző szakmailag hiteles legyen.
Nekem rendkívül nagy a tekintélyem és ez nem parancsuralmi tekintély, hanem a szakmai tudásommal értem el azt, hogy a játékos hitelesnek fogad el. A felkészítés során a játékos tudatára hatok. Ezzel nagyobb teljesítményre képes, hiszen magáévá tette a gondolatot. Mert elsődlegesen az agyat kell edzeni és másodlagosan a testet.
Magyarországon sok edzőnek feltették már a kérdést, miért nem játszik a csapata Barca stílusban? A standard válasz: Nekik könnyű. Majd én is játszom Barca stílusban, ha lesz egy Messim, egy Neymarom, egy Iniestám.
Ehhez képest Verebes a stílus kérdéskörét is máshogy látja:
A stílus minden szinten tanítható. Az eredményességet és azt, hogy valaki milyen szinten játszik egy adott stílust, azt a játékoskvalitás határozza meg. A stílus, a taktika elemeinek elsajátítása, nem játékosállomány kérdése. Hiszen – mint mondtam -, a nagy játékosok szerepe csak az eredményességet és a játékminőséget befolyásolja, a felfogást, a szellemiséget, magát a stílust nem. Ha valami oknál fogva mégsem eredményes a játék, az nem az elképzelés hibás voltából fakad, hanem abból, hogy a működtető játékosok esetleg nem olyan minőségűek, mint amit az elképzelés megkíván.
Tehát Verebes legfontosabb üzenete az utókor számára így összegezhető:
- A stílus, az eszme minden szinten tanítható, nem játékosállomány kérdése.
- Az eredményességet a stílus és a játékos minőség határozza meg.
A mai magyar futballvalóságban vissza-visszatérő téma, a kevés néző. Van aki a vénaszkennerben látja a nézők hiányát, van aki a sok tv-s meccsben, van aki a külföldi játékosokban, van aki a gyenge létesítményekben. Verebes itt is más véleményen van.
A profi játéknak egyértelmű célja, hogy látványos és eredményes legyen. Általában a kettő együtt jár. A legnagyobb kontrollja ennek, hogy eladható. Ha eladható, akkor a meccsen telt ház van. Nálam Győrben forradalom volt. Olyan fergeteges játékot játszott a csapat, hogy az emberek nem fértek be a stadionba. A nézők meg voltak őrülve, mert a játék teljesen magával ragadta nézőt, odabilincselte a lelátóhoz, részévé vált a küzdelemnek.
Az MLSZ stratégiai programja 5 éve dübörög. Verebest nem kérték fel, hogy valódi diagnózist adjon a mai magyar futballállapotokról. Ennek ellenére megtette. Jó lenne hallgatni rá.
Sok mindenben el vagyunk maradva, hiszen még mindig korszerűtlen a játékunk. Az a fajta játékfelfogás, hogy gyengébb vagyok és csak védekezek, ma már megbukott. A mai napig sok részelemet látok a magyar edzők munkájából, amit én egészként alkalmaztam. Vagy kitámadás, vagy visszatámadás, vagy letámadás. De egészében sosem. Ezért gyenge színvonalú, ritmustalan, korszerűtlen a játék s ennek bizonyítéka a rendkívül kevés néző. A tudás Magyarországon mintegy 30 éve rendelkezésre áll és még mindig nem vesszük észre azt az utat, amin el kéne indulnunk. Az új játékfelfogás alkalmazása kimondottan játékszervezési és szakmai kérdés. Ez nem pénzkérdés, nem létesítménykérdés és nem játékos kérdés. Ez felfogás és szakma kérdése. Az hogy mi ezt nem Arsenal szinten játsszuk az egy dolog . Ott van 30 válogatott játékos. Nálunk ugyanezt lehetne játszani, legfeljebb a minőség nem lesz olyan.
Verebes szerint tehát a magyar futball gyengeségének valódi oka, a szakmai munka elégtelensége. Minden más, amire előszeretettel hivatkoznak, ál ok.
A fentiek bizonyítják, Verebes József igazi futballforradalmár volt. Bízunk benne, hogy meghallják a gondolatait és a jövő magyar labdarúgását áthatja majd a Mágus eszmeisége.
