Valahogy nem tudok úgy válogatott meccset várni, hogy ne hinnék a győzelemben. A sportág tök mindegy. No persze egy-egy vízilabda, női, vagy férfi kézilabda mérkőzésen könnyebb a dolgom, nagyobb a sansz és a kiszámíthatóság, mint mondjuk kosár, röpi, hoki, vagy még inkább abdarúgó-válogatott mérkőzéseken.
Elcsépelt duma, de utóbbin már senki ellen sem mehetünk biztosra – példaként álljon itt az északírek elleni zakó, bármi, vagy bárki is volt annak az oka.
Most itt toporgunk a szombati újabb megmérettetés előtt, és miközben a vízcsapból is az folyik, hogy a román válogatott az esélyesebb, a sportérzékeny kollégák arról faggatnak mi lesz ott.
A válogatott már Bukarestben tartózkodik
Fotó: facebook
De miért is esélyesebbek? Mert ők az első fodulóban 1-0-ra megverték a görögöket? Vagy, mert 56 éve nem győztük le őket Bukarestben és bárhol is fusson ki a két nemzeti tizenegy egymás ellen 33 éve sehol? Vagy, mert a román játékosok összértékét többra taksálja a transfermarkt.de a magyarnál? Vagy mert a román bajnokság erősebb a magyarnál? Vagy miért is?
Ezzel szemben Piturca kapitány munkásságát már régóta meg nem értés fogadja hazájában. Ha igazak a hírek, már alá írt egy mézzel bőven megcsorgatott szerződést Arábiába. A játékosaik cseppet sem magasabban jegyzett futballisták, mint a magyarok, mi több, éppenséggel egyetlen olyan jegyzett kerettagjuk sincs épp, mint Dzsudzsák Balázs, vagy Szalai Ádám.
Azt is csak a vak nem látja, végre itt van egy tökös Dárdai gyerek, akit nem érdekelnek menedzserek, klubérdekek, végre 20-40 százalékban nem a “piaci szempontok” szerint varbuválja a kezdőt – értsd. kit kellene eladni -, hanem olyanoknak szavaz bizalmat, akik mostanság valóban játszanak klubcsapataikban és megfelelő formát is mutatnak.
Dzsudzsák Balázs bal lába aranyat ér(het)
Fotó: MTI
Szinte hihetetlen, hisz nekik külföldi menedzserük és megbecsült klubjuk is van, de végre egyszerre kapott meghívót az utóbbi időben külföldön remeklő Stieber Zoltán és Lovrencsics Gergő. Juhász Roland és Korcsmár Zsolt személyében végre újra összeállhat az utóbbi évek bizonyítottan legstabilabb belsővédő-párosa. Talán végre Dzsudzsák azt csinálja, amit a kapitány elvár tőle, amit az általa “zseninek” nevezett játékos valóban klasszis szinten tud, meghúzza a balszélt és úgy csavar be, mint anno Beckham a túlsóról, miközben mögötte mindig lesz megfelelő biztosítás.
Végre, végre, végre…
A németes mentalításról, meg egyebekről azért nem ejtenék szót, mert egy hét alatt senkiből sem lesz német… Ellenben hitet, csapategységet, összetartást és összetartozást egy hét alatt is el lehet érni a hitelesség, a szakmaiság, az őszinte szó jegyében.
A sikerre nincs garancia
Fotó: MTI
Mindez persze nem garantálja, hogy a Bukarestből három ponttal repül tovább a gép a soros feröeri mérkőzésre. Még az egyet sem, végül is lesz ott tizenegy elszánt román, akinek ugyanez a célja. A sport már cssak ilyen.
Ellenben megfelelő alapot szolgál ahhoz, hogy senki – a játékosok még tudat alatt se – ne gyártson okot, magyarázatot, kibúvót előre, futballistáink homlokukon ne kudarkerülő stigmával lépjenek a bukaresti gyepre, hanem emelt fővel, tiszta tekintettel. Tudatában annak, hogy amit a kapitány elvár tőlük, amit kristálytisztán személyreszabottan megfogalmazott feladatként, azt képes lesz végrehajtani, és ha nem, akkor mindig lesz mögötte valaki, mert “egy csapat vagyunk”.
Ha így lesz, senkiben sem marad hiány és kudarcérzet. Se szurkolóban, se játékosban. Bármi is legyen a végeredmény.
