Az elmúlt cikkek latin-amerikai hangulatát kicsit megszakítva Hollandiával kezdjük a hetet, akiktől elsőként természetesen Rembrandt van Rijn és Vincent Van Gogh munkásságát említenénk meg. Az országot cikkünkben azonban az egyik leghíresebb kémnő, Mata Hari képviseli.
Az eredetileg Margaretha Geertruida (Grietje) Zelle néven született hölgy kamaszlányként vesztette el édesanyját. Miután apja újranősült egyik rokontól a másikhoz került.18 évesen ment férjhez egy nála húsz évvel idősebb tengerésztiszthez, Rudolf MacLeodhoz, akit egy újsághirdetésnek köszönhetően ismert meg. Követte férjét Jáva szigetére, két gyermekük is született. A házasság rémálomba fordult, mivel a férfi rendszeresen ivott és bántalmazta családját. Gyermekeik 1899-ben rejtélyes módon megbetegedtek, fiuk meg is halt, és ez csak tovább rontott a viszonyukon.
A boldogtalan nő Hollandiába való hazatérésük után Párizsba szökött, ekkor kezdődött táncosnői és kurtizán karrierje, már elhíresült nevén Mata Hariként (ami magyarul kb. annyit tesz a hajnal/nap szeme). A szinte semmiben fellépő, egzotikus táncokat előadó asszony hamar meghódította a párizsi éjszakát, a lábánál hevertek korának leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei, befogadták a leghíresebb szalonok. Produkciójára nemcsak a franciák figyeltek fel, erotikus műsorával egész Európát bejárta.
Kedvére válogathatott szeretőt magának, szíve (vagy éppen az esze) többnyire befolyásos tisztek és politikusok felé húzta. Ellentmondó információk vannak arról, hogy mikor szervezhette be a német titkossszolgálat, és hogy valóban kémkedett-e. A rossz nyelvek szerint szépsége kissé megkopott, ezért anyagi nehézségei voltak már az első világháború előtti években. Más forrás azzal magyarázzák csillagának leáldozását, hogy elszaporodtak a hozzá hasonlóan szinte meztelenül táncoló hölgyek, így már nem volt annyira különleges a produkciója (erről a problémáról sok mai énekesnő is tudna szerintünk mesélni).
Ahogy mondani szokták, a többi már történelem: 1917. februárjában tartoztatták le, a vád hazaárulás, kettős kémkedés Németország és Franciaország számára, többek közt ötvenezer francia katona haláláért vonták felelősségre. Halálra ítélték, hiába állt ingatag lábakon a vád, bizonyítékként egy ötezer frankos csekk, és egy tubus szolgált, aminek tartalma láthatatlan tinta volt, vagy lehetett éppenséggel valami teljesen más is. 1917. október 15-én végezték ki. Azóta már az is kiderült, hogy valóban ártatlan volt, a H21-es fedőnevű kémnő valaki teljesen más volt.(Ha még többre kíváncsi Mata Hari életéből, és a száz éve kitört első világháborúról, ide kattintva elolvashatja a Hír24 különkiadását.) A sors fura fintora, hogy éppen azért ismeri mindenki a nevét, amit valójában el sem követett.
Ha már furcsaság, és irónia, az alábbi szám bővelkedik benne, a címe magyarul azt jelenti, hogy van élet a halál után. Olyan remek “tanácsok” vannak benne ezzel a felkiáltással, hogy hajts át extra gázzal a piroson, szexelj koton nélkül. A zárópoén pedig focis utalás, “mi történik, ha Seedorf 11-est rúg? Van élet, van élet a halál után”a támadónak 1997-es két nagy kihagyott büntetőjére utalva. A mexikóiak most biztos sajnálják, hogy a dalt Huntelaarral nem lehet elénekelni.
Nem bánt kegyes kézzel a sors Mexikó emblematikus festőnőjével Frida Kahloval sem. 6 évesen gyermekbénulás miatt deformálódott a jobb lába. 18 évesen egy busz utasaként szenved balesetet, amit szinte csodával határos módon él túl. Bár az orvosok abban sem bíztak, hogy valaha lábra fog állni, sikerült felépülnie. Igaz, nem teljesen, gerincsérülése egész életén át kísértette, és emiatt nem lehetett anya, bármennyire is vágyott egy gyerekre.
Egyébként állítása szerint erdélyi magyar zsidó családból származott. Egy apjáról szóló könyv szerint viszont a Mexikóba kivándorolt férfi egy német protestáns család sarja. Tulajdonképpen lényegtelen, ahogy a születési éve is, Frida 1910-et mondott, a mexikói forradalom kitörésének évét, de valójában ekkor már három éves volt.
A lassú lábadozás alatt kezdett el festeni, mondhatnánk, hogy unalmában. 22 évesen ment férjhez egy neves festőhöz, a nála 21 évvel idősebb Diego Riverához, ekkor dőlt el végleg, hogy az ecsetet választja. Ennek ellenére mikor 1937-ban kiderült, hogy képei másokat is érdekelnek, kvázi nemcsak önszorgalomból készíti őket, kifejezetten meglepődött. 1953-ban első önálló mexikói kiállítása előtt nem sokkal amputálták a jobb lábát. Egy évvel később, 47 évesen halt meg
Frida festészetében az a páratlan és lenyűgöző, hogy szinte az irodalomhoz hasonló önvallomások, képbe tudta önteni életének minden szenvedését, például vetélésének fájdalmát, önarcképei önéletrajznak is elmehetnének. Viharos, megcsalásokkal teli házasságukról is árulkodnak a festmények, de politikai tartalmú művei is voltak. Van kép, amely testvére viszonyáról szól férjével, ez volt az a pont, ami után Frida sem volt már a hűség mintaképe, leghíresebb szeretője Lev Trockij volt, de többek közt a magyar származású Muray Miklós, illetve a Costa Rica-i Chavela Vargas énekesnő is megfordult az ágyában. Életéről Salma Hayek főszereplésével készítettek filmet. (festészetével az itt elérhető videó segítsével is megismerkedhettek, ha esetleg még kimaradt volna)
Egy csöppet kiruccanunk Mexikóból az alábbi zenéhez. Egy Puerto Ricó-i csapat dalát osztanánk meg veletek, amelyben közreműködött a mexikói Café Tacuba. A zenészek 2009-ben Latin Grammy-n dupláztak a számmal, elvitték a legjobb alternatív dal valamint Az év felvétele díjat is. Mert megérdemelték.
