A bombázók:
Ki ne emlékezne Váradi vagy Mracskó szabadrúgásaira? Amikor a sípszó után valamelyik Béla akkurátusan lehelyezte a labdát a gyepre, az ellenfél nehezen talált önként jelentkezőt a sorfalba… Nem mellesleg egyikük sem a gólszerzésért kapta a jussát, sokkal inkább a védekező teljesítményükért becsülték őket. Mégis mindketten extrára voltak képesek, ha egy-egy szabadrúgásnál odaállhattak a labda mögé.
Az NB1 2013-as őszének lövés/kaput eltaláló lövés TOP20-as listáján egyetlen védőt sem találunk. Egyrészt azért, mert a lista a darabszámból indul ki, a védelemből pedig ritkán kerül kapu elé az ember, másrészt pedig mintha kihaltak volna a hátsó alakzatokból a bombázók.
Támadóként a Fradista Böde Dániel elképesztően agilis e téren – végül is ez a dolga -, vezeti is a listát. Meccsenként átlagosan majd 3,5-szer próbálkozik kapura lövéssel. 46 százalékos kaput eltaláló mutatója és a kanadai listán elfoglalt hatodik helye (9 gól, 3 gólpassz) is azt sugallja, a hatékonyságával sincs gond.
E téren tán csak Simon Attila (Paks) és Nikolics (Videoton) jobb nála. Ők ugyan jobbára a 16-oson belül jeleskednek, de 62, illetve 60 százalékban találják el a kaput onnan és mindketten 14 pontot értek el a kanadai táblázaton is.
De ha már bombázók. A lista 3. helyén Pölöskei Zsolt áll, aki szintén szép számmal próbálkozott és ugyan “csak” 4 gólt és 1 gólpasszt jegyzett ősszel, viszont középpályás és mind a négy találatát hálószaggató lövéssel a 16-oson kívülről érte el. Lővései a legendás holland Arie Haanéra emlékeztetnek, így az „ősz bombázója” díjat az MTK 22 éves játékosának adjuk.
A cselgépek:
Ha már a múltat idéztük a bombázóknál, “cselló téren” ide citálhatjuk Törőcsik Andrást, aki úgy táncolt, mint senki más. Az Újpest egykori zsenije képes volt egyszerre több védőt is hintába ültetni, nem véletlenül imádta őt a közönség.
Más kérdés, a 70’-es évek óta annyira felgyorsult a játék, hogy a klasszikus rongylábak manapság nem nagyon élnek meg nagy pályán, maximum a kicsin. Ennek ellenére Jenner, a Ferencváros légiósa igencsak szereti a „színes ceruzát”… Próbálkozásban mindenképp élen jár, más kérdés, cseleit csak 40 százalékban eszik meg a védők és célirányos hatékonyságban – gólszerzés (4 gól, 4 gólpassz) – sem áll az élen.
Az Újpesti Suljic is szereti felfűzni az ellent, e téren 63 százalékos sikeressége kiemelkedő, de mi végett, ha egyetlen gólpasszt jegyzett az ősszel.
Nekünk ezért inkább a Radó (Haladás: 10/4), Szakály D. (Debrecen: 7/5), Simon A. (Paks: 13/1), Orosz Márk (Pápa: 3/2), Kovács István (Videoton: 1/2) , Bacsa Patrik (Dósgyőr: 7/0) magyar hatos fogat a favoritunk – már ha a cselek számát, annak hatékonyságát és a végcélt, azaz a góllövést vesszük alapul.
Ők hatan amellett, hogy minden meccsen színt visznek a játékba 41 gólt rúgtak és 14 gólpasszt adtak. Mi több, a mi fiaink…
Fejkirályok:
A fejpárbaj logikusan a védelem/védekező középpályás és a támadósor között gyakori. Többnyire a támadó harmadokban fordulnak elő, ha csak az ékekre történő felívelésekre vagy a rögzített szituációkra gondolunk mindenképp.
Ennek megfelelően a TOP20-as listán sem az alacsony szélsők vagy belső középpályások vannak az élen, sokkal inkább a robosztus támadók és védők. A kimutatáson szembetűnő a pápai Griffiths, a debreceni Sidibe és a fradis Böde kimagasló számú próbálkozása – mögöttük hosszú csend… Íme egy Griffiths fejesgól a Honvéd kárára.
Az is szembetűnő, hogy míg az első 10 közt 6 támadó játékos van, addig a második tízben csak védők, ami azt is jelzi, hogy míg az ékek egyedül verekszenek elől a labdáért, addig az általuk vívott fejpárbaj megoszlik az ellenfél játékosai közt.
Aki még figyelemreméltó adattal rendelkezik, az a pécsi Fodor Ferenc. A 22 éves védő 75 százalékos győztes fejpárbaj mutatója is kiemelkedik a mezőnyből, és ha tudjuk, hogy a 22 éves védő a szezon elején még jobbhátvédet játszott és csak az ősz második felében foglalta el a pécsi védelem tengelyét, még a 69 próbálkozás is érthetővé válik.
Portások:
A kapus poszt magában szaktudást, szakértelmet feltételez. A hálóőr az egyetlen játékos, aki kézzel érhet a labdához, ezért, és relatív labdaügyetlenségük miatt szokta előszeretettel mondani Bognár György szakkommentátor: azért áll a kapuban, mert futballozni nem tud. Mégis minden csapatépítés úgy kezdődik, végy egy jó kapust…
Nem csoda, hiszen ő az utolsó mentsvár, amikor már senki nem segíthet, ő az, aki még esetleg megfogja a megfoghatatlannak tűnőt is, ő az, aki tartást ad a csapatnak. A mellékelt lista beszédes, teljes mértékben poszt specifikus, így ehhez nem is tennénk hozzá semmit.
Hacsak annyit nem, hogy a mezőkövesdi Horváth Tamás a 10. fordulóban Szántai “Bartender” Levente helyére tartaléksorból beugorva az utoló hét meccsen volt kezdő. Ettől kezdve stabilizálódott, az amúgy gyengécske Mezőkövesd hátsó alakzata.
A 26 éves kapus pontokat mentő és szerző védései emlékezetesebbek számunkra, mint az idestova 20 éves NB1-es pályafutásra visszatekintő Szűcs Lajos egy-egy magánszáma. De ez látszik a rangsorból is… November elején a Videoton ellen ugyan kikaptak 1-0-ra, de a kapus parádézott.
