A kreatívabbak, a labdaügyesebb futballisták nyilván gyerekkoruktól az előre játékban érnek el sikereket, míg az óvó, védő ösztönökkel felvértezett futballisták az elhárításban, a védekezésben hatékonyabbak. Játékukat kevésbé a látvány, az ösztönösség, sokkal inkább a tudatosság, a taktikai fegyelem, a játék magas fokú értése, olvasása és a magabiztos technikai alaptudás jellemzi.
A jó védekező futballista megpróbálja gondolkodásban megelőzni az ellenfelét, ha nem sikerül, úgy az oldalvonal irányába tereli a támadót, miközben keresi vele a párharcot, de csak végső soron szabálytalankodik, ugyanis az ellenfél támadó harmadából elvégzett pontrúgások mindig gólveszélyt hordoznak magukban.
Muhamed Besicet sokan a legjobb védőnek tartják idehaza. Mi inkább azt gondoljuk róla, extra módon egy-egyezik,
de keresi a bajt és az ő posztján ez felesleges. Rendre túlvállalja magát, így kiszámíthatatlanságával gondba hozza védőtársait..
Ezért inkább középpályán lenne a helye – védekező feladattal
Fotó MTI
A modern futballban a „szinte csak” védekező feladat a belső védők és a csapatonként egy vagy két védekező középpályás sajátja. A szélső védők feladata ma már rendkívül komplex, gyakorta alapkövetelmény, hogy amint területet nyitnak előttük a középpályások, fussanak fel akár az ellenfél alapvonaláig, és aktívan vegyenek részt a támadásokban.
Logikus, hogy e posztokra jellemző statisztikai mutatók merőben mást elemeznek, mint a támadók esetében. A védekező játékosok ritkán kerülnek a kapu előterébe, így a gól extrát jelent náluk, ugyanakkor a labdaszerzés, a fejpárbaj, a szerelőkészség, a passzpontosság, a „lepattanó”, lecsorgó labdák megszerzése és megfelelő megjátszása kimondottan fontos mutató esetükben.
A védekező játékosok megítélése nehezebb, mint a támadóké, mert kevés egzakt szám, tény segíti a döntést. Meglehet, valakinek kiváló mutatói vannak, mégis egy-egy statisztikailag kimutathatatlan helyezkedési hiba miatt több meccs is elmegy rajta évente…
Mindezek figyelembe vételével is szembetűnő, hogy bármelyik védekezőkre vonatkozó kimutatást nézzük, ugyan találunk rajta válogatott játékost, de egyetlen listát sem vezetnek, inkább jó átlagukkal, kiegyensúlyozottságukkal hívják magukra a figyelmet.
Kádár Tamás ugyan a válogatottban jobbára baloldali védőt játszott, de a statisztikák alapján a legjobb belső védő volt ősszel
Fotó: MTI
Belső védők:
A passz-szám, a védekező párbaj, a fejpárbaj, a labdaszerzés és a “lepattanó ” vagy lecsorgó labdák megszerzése – ezek a belső védőket leginkább mérlegre állító mutatók. Kádár (Diósgyőr) neve megkerülhetetlen, ő mind az öt listán ott figyel a TOP20-ban. Lipták (Győr), Besic (FTC), Hegedűs (Mezőkövesd), Fodor (Pécs) négy listán, míg Mészáros (DVSC), Kálnoki Kis (MTK) és Karan (Kecskemét) neve három alkalommal bukkan fel.
Egy védőnél komoly hibapont, ha a labdavesztésekben is “jeleskednek”. Márpedig Fodor (6., 140) és Lipták (15., 123) amúgy kiegyensúlyozott teljesítményét ezek az adatok jelentősen lehúzzák.
Ami meglepő, hogy a Videoton brazil légiósa P. Vinicius vagy Caneira neve egyetlen TOP20-as listán sem bukkan fel. Érzésünk szerint az ősz egyik legjobb belső védő produkcióját nyújtó párosa azért szorult háttérbe, mert a Vidi egyértelműen támadó felfogásban játszik, rendre uralják a játékot, így a védőik kevesebbszer kerülnek megoldandó feladat elé – ettől persze még kiváló játékosok.
Karan és Kálnoki Kis ugyanakkor azért érdekes, mert mindketten listavezetők a belső védőkre tán legjellemzőbb, a kiváló helyezkedést jelző mutatókban. Karan a védőpárbajok (252/160; 63 %) számában nő magasan a mezőny fölé – a listán őt a kaposvári Kovács (186/136; 73%) követi.
Kálnoki Kis egyedüliként két listát is vezet. A labdaszerzésekben (115) és a szabad labdák (215) felszedésében áll élen, de párbajban sem utolsó 15. (191/111; 59%), ami azt jelenti, hogy inkább a játékot jól olvasó, mozgékony, gyors védők közé tartozik, akinek a szerelőkészsége is átlag feletti.
A két “szűrő” egymás ellen – Vitor Gomes éppen Zsidai Lászlót tapossa le – utóbbi sem maradt adósa
Fotó: MTI
Szélső védők:
Magyarországon egyértelműen hiányposzt a jobbvédő. Ha már választani kell, akkor első helyen a debreceni Lázárt említhetnénk, viszonylag sok támadópasszt ad a védekezés mellett. Majd a Szolnoki (Videoton) vagy a győri Svec neve haladja meg az átlagot. A TOP-kimutatásokban szinte alig találunk ezen a poszton játszó játékost. Csak egy fokkal jobb a helyzet a bal oldalon – ott Stopira (Videoton), Korhut (DVSC) emelkedik a mezőny fölé.
Védekező középpályások:
Ők az ellenfél támadásainak első megállítói, akiket kicsit más mutatók alapján szemlélünk. Ők azok, akik a védősor munkáját nagyban megkönnyíthetik. Ők néha nem válogathatnak az eszközökben – szűrnek, szabálytalankodnak, törnek-zúznak, ha kell. Helyzetükből kifolyólag ők vívják a legtöbb párbajt. Ők azok, akiket a labdaszerzések miatt tisztelünk, viszont nem veszíthetik el azt, mert abból nagy a baj.
Sándor Tamás (Videoton), Zsidai (DVSC) és Vitor Gomes (Videoton) neve emelkedik ki a listából. Talán legstabilabb ezek közül a portugál és a debreceni, míg Sándort inkább érezzük 50-50-es játékosnak, aki se a támadásokban, se a védekezésben nem tud ezért maradandót alkotni.
Mindezek alapján a sport24 TOP6 védekező játékos Lázár Pál (DVSC), Besic (FTC), Kádár Tamás (Diósgyőr) Stopira (Videoton), Zsidai László (DVSC), Vitor Gomes (Videoton).
