A jó támadót a góljainak, kulcsfontosságú vagy gólpasszainak számán túl minősíti még a rálőtt, passzolt, ívelt labdák megtartásának, azok pontos megjátszásának, a fejpárbajok megnyerésének mutatói is. De a támadó-védő párbajok, azaz az egy-egy elleni szituációk megnyerésének vagy a sikeres cselek mennyisége százalékos számának is nagy a jelentősége, mivel azzal tud egy csapat létszámfölényes helyzetet kialakítani.
Ide számíthatjuk a támadó ellen elkövetett szabálytalanságok számát is, hiszen akit sokat “faragnak”, azt nyilván nehezebben tudják szabályos eszközökkel megállítani – hogy csak a leglényegesebbeket emeljük ki.
Simon Attila ősszel gyakran ünnepelt
Forrás: facebook.com
Csatárok:
Az igazi lesipuskások közt szembetűnő a Simon Attila (Paks 13 gól/1 gólpassz)–Nemenja Nikolics (Videoton, 12/4) duó dominanciája. Az összes kapura lövéseik száma is azt jelzi, kellő agilitással, folyamatosan rettegésben tartva a védőket a leshatáron futballoztak az ősszel, a pontosságuk pedig a góllövőlista első, illetve második helyében realizálódott.
A klasszikus csatárokat viszont ki kell szolgálni, a támadó középpálya és a megfelelő szélsőjáték nélkül fabatkát sem érnének – ezt támasztja alá, hogy fent nevezett gólvágók egyike sem szerepel a támadó párbajok TOP20-as listáján.
Simon és Nikolics értéke nem a labdák megtartásában és annak előkészítésében, sokkal inkább a 16-oson belüli, a kapu előtti szituációk gyors lereagálásában keresendő. Ők inkább jókor vannak jó helyen, remekül érkeznek a kapu elé és relatív biztosan használják ki helyzeteiket.
Radó András (Szombathely, 10/4) némiképp más értékeket csillogtató csatár. Ő tán kicsit szabadabban játszik, a Haladás alapvetően kontrajátéka miatt nagyobb a terület előtte, ezért gyakran a saját térfélére visszalépve és/vagy valamelyik szélről tör kapura. Olyan sebességgel mozog, ami magyar pályákon ritkaságszámba megy, így nem is lehet azon csodálkozni, hogy toronymagasan vezeti az ellene elkövetett szabálytalanságok listáját (55) és a kiharcolt büntetők számában (4) is éllovas.
Támadó középpályások:
A kiszolgáló személyzet élére a Kanta József (MTK), Böde Dániel (FTC), Szakály Péter (Debrecen), hármast emeli a statisztika. Ők gólszerzésben, gólpasszban és legtöbb támadó specifikus listán élen vagy élmezőnyben vannak.
Alig látszik ki a tömegből – legkissebbet, Radó Andrást búbolják csapattársai
Fotó: MTI
Talán Böde szorul némi magyarázatra, hiszen őt többnyire klasszikus erőcsatárként, ékként küldte pályára Ricardo Moniz, viszont a ferencvárosi a támadó sorból oly gyakran lépett vissza a labdáért a középpályás sorba, hogy itt találják meg társai kimagaslóan magas számban passzaikkal, ergo kimagasló számú párbajt is vív (429/181 – ezzel ranglistavezető), készít le labdát és érkezik második hullámban a kapu elé. Böde minden TOP-listán szerepel. A kapura lövések számában is ranglista első, a kulcspasszokban 2., a fejpárbajokban 3., a kanadai listán 6. – csak, hogy a legelőkelőbb helyezéseit citáljuk elő.
Kanta három (!!) listát is vezet, emellett minden rangsorban előkelő helyen van – csak a fejpárbajok TOP20-as listájáról maradt le, termeténél fogva érthető okokból.
Szakály helye sem lehet számunkra kérdéses. A többnyire bal szélről érkező támadójátékos gól- és gólpasszerős, kezdeményező, második az ellene elkövetett szabálytalanságok listáján. Szakály a kulcspasszokban (3.) is erős, Ő klasszikus szélső, aki a védekezésből is kiveszi a részét (14. a labda visszaszerzésben, 79/36).
A ferencvárosi Julian Jenner ugyan két listát is vezet, viszont játékát gyakrabban érezzük öncélúnak, mint a csapat szempontjából értékesnek. Előszeretettel cselez (ezt a listát vezeti), viszont csak 40 százalékos a mutatója, ami a TOP20-as listán a legrosszabb hatékonyságot mutatja. Rengeteget próbálkozik kezdeményező passzal is az ellenfél térfelén, (ebben is vezet), viszont itt csak 39 százalékos a sikerességi mutatója, ami szintén hagy némi kívánnivalót maga után.
A sport24 a TOP6 magyar támadó címet 2013 őszén a Radó, Böde, Kanta, Szakály, Simon, Nikolics hatosfogatnak adja.
