A Zöld Sast Nagy Imrének hívják, fakereskedő Gyömrőn, de nem volt ez mindig így. A Ferencváros kabalaállatának története 1928-ban kezdődött, amikor Manno Miltiades (jeles grafikus és válogatott középcsatár) felkérést kapott, hogy tervezze meg a Fradi labdarúgó szakosztályának önálló címerét. „Milti” jelvényén egy turul tartja a karmai között a focilabdát és a pajzs alakú, zöld-fehér Fradi-címert.
Aztán idővel a turulból sas lett, a lelátó népe pedig a zöld sasokat buzdította. Ezt hallotta meg a rendszerváltás után Szever János – vagy, ahogy az Üllői úton ismerik: Johnny bácsi – a lelkes szurkoló és filmgyári munkás, több jelmeztervező ismerőssel, aki 1992-ben elkészítette és magára húzta a zöld sas jelmezét. (Szever János ferencvárosi kötődéséhez egy sokatmondó adalék: ő tanította vezetni a 19 éves Albert Flóriánt, 1960-ban.)
Nagy Imre a Fradi-szentélyében – kattintson a képre! Fotók: Neményi Márton
Így lett a Fradinak kabalaállata, amely az összes hazai meccsen szárnyalt. Akkoriban a csapat is, amelyik 1981 után 11 évvel végre újra bajnokságot nyert. Johnny bácsi 2006-ig cipelte a sast magával mérkőzésre, addig, amíg a Fradit egy – utólag jogszerűtlennek mondott döntéssel – a másodosztályba száműzte az MLSZ fura ura. Itt került a képbe Nagy Imre, a gyömrői fakereskedő, aki azóta fradista, amióta az eszét tudja.
Út Jászberénybe
Imre épp Jászberénybe tartott mérkőzésre, amikor Budapest határában rávillogott egy autó. Johnny bácsi látta meg Imre kocsijának kalaptartóján a Fradi-sálat. Végül együtt mentek Jászberénybe és az út alatt gazdát cserélt a jelmez. „Régi vágyam volt, hogy közel kerülhessek a Sashoz, erre kiderült, hogy én lehetek az” – mondja a zöld-fehér szimpatizáns. Új emberhez új sas dukált: Imre közel félmilliót költött egy modernebb jelmezre, ami a BKV elleni hazai meccsen debütált.
Bár a sas ragadozó madár, a Zöld Sasnak komolyabb konfliktusa nem volt. A szegényes magyar kabalaállat-felhozatalból csak a kispesti oroszlánt említhetjük, de ő már rég nem jár meccsre, az MTK új kabalaállatát, a libát pedig annyira féltik a kék-fehérek, hogy ebbe a cikkbe sem engedték el. Készült viszont közös fotó a stuttgarti krokodillal, Fritzle-lel, aki a Sas meghívására érkezett az Üllői útra.
Imre szerint a szurkolókkal sincs baj, „a kispesti és újpesti tábor néha betalál, de nem szabad visszaszólni”. Izgalom tehát nem sok van egy Sas életében, a jelmezből nézve ugyanis nem olyan a hangulat, mint a lelátóról. Felpróbáljuk a sasfejet, amiben nem az a legfurcsább, hogy az orron át látunk ki, hanem, hogy a csőr miatt elegendő távolságot kell tartanunk az előttünk állóktól. A sas lába ötvenes, pamuttollazata pedig nem szereti a vizet, ezért esős időben csak óvatosan szurkol.
Sasfészek
A téli időszakot Gyömrőn „vészeli át” a zöld-fehér madár, egy aprócska szentélyben. Mert nehéz máshogy nevezni azt a szobát, melyben Imre a relikviáit tartja. A nyakán Fradi-tetoválást viselő szurkolónak egy FTC-Újpest meccs volt az első, ahol rögtön egy 5-0-s győzelemmel bizonyították a zöld-fehérek, hogy érdemesek a biztatásra, (Szokolai László pedig azóta Imre kedvence).
A férfi megszállott gyűjtő, mindenre vevő, ami a Ferencvárossal kapcsolatos. A zöld-fehér szőnyegen zöld-fehér csocsó, rúdján Fradi-játékosokkal, egy kisasztalon Novák Dezső cipője a 67/68-as bajnokságból. Az ablaknál pedig az Albert-stadion kicsinyített mása, felkapcsolható reflektorokkal!
Csak eredeti pólókat gyűjt
A falakon több tucat bekeretezett mez. Imre megszállott gyűjtő, de csak eredeti trikókat gyűjt, amelyeket valamelyik focista hordott már. Hogy ne tudják megvezetni, régi Képes Sportokban ellenőrzi le a felkínált dresszeket. „Az az igazi, amin varrottak a reklámok.”
Szántó, Dzurják, Simon, Gera
A 63 darabos kollekcióban a többi közt helyet kap a legendás jobbhátvéd, Simon Tibi meze és az előd, Szántó Gáboré a nyolcvanas évekből, vagy Dzurják Csöpi „Márka” szponzorfeliratos dressze. A gyűjtő szerint Szántó csíkos mezét (abból az időből, amikor Nyilasi ezüstcipős lett) volt a legnehezebb megszerezni, „bár a Nyilasi-, Ebedli-, Bálint- és Martos Győző-aláírást egy mezre összehozni sem volt könnyű”.
A mezárfolyamról Imre titokzatosan beszél, mert itt az olcsóbb darabok is 30-40 ezer forintnál kezdődnek, míg azért a Fulham-mezért, amelyet Gera Zoli viselt az Európa Liga döntőjében, több százezret is ki kellett fizetni.
Ami kell, és ami nem
Imre halkan hozzáteszi, hogy az elmúlt évek játékosai közül kevésért lehet igazán rajongani, még olyan fradista is akadt, akinek felsőjéért egy fillért nem fizetne, úgyhogy a jelenleg Cipruson légióskodó Leandrónak össze kell szednie magát, ha a gyömrői kollekcióban szeretné tudni mezét.
| Korábban a Fradi-pályán: |
| Ha ide kattint, megnézheti a Fradi egyik legendáját, amint 18-ról rácsavarja, a bőrcipőt nem kímélve. |
Amiért viszont a Sas tenne meg mindent, az egy 1967-es Albert-mez, „az még az Albert-családnak sincs”, de egy Fischer Pál-szerelés is sokat érne Imrének. A maiak közül a kapus Jova Levente dressze kerülhet be a legkönnyebben a gyűjteménybe. „Előbb-utóbb az is meglesz” – szól a bizakodás hangja.
Segítség Újpestnek
Van, hogy nem a mez, hanem az eladás célja ad okot a büszkeségre, Imre egyszer kerek százezer forintot fizetett Lisztes Krisztián dresszéért, egy árverés részeként. A pénzt egy szklerózis multiplexben szenvedő lány gyógyítására fordították. Egy Újpest-drukker lány gyógyítására. A lila-fehérekkel ezen kívül nem túl belsőséges a sas viszonya, bár Imre magánmúzeumának egyik szobra épp egy jelenetet ábrázol ebből a viszonyból.
A gyűjtemény legszomorúbb emléktárgya két érem. Egy aranyérem a 2000/2001-es bajnokságból és egy ezüst egy évvel későbbről. Ugyanaz a focista adta el őket Imrének, mert a nyomor és az éhezés nagy úr. Imre – aki nem volt hajlandó elárulni, ki szegényedett így el – pedig diszkréten segített, elszörnyedve azon, milyen anyagi helyzetbe kerülhet egy-egy játékos a pályafutása végén.
Kattintson a képre!
Azt, hogy eddig mennyit költött Imre a múzeumára, már rég nem számolja, „többmilliós tétel, de nem iszom, nem dohányzom”. A család pedig beletörődött, és keresik a lehetőséget, hogy lehetne kitörni a gyömrői családi ház szobájából egy látogatható kiállítás irányába. Így lesz egy vérbeli szurkolóból múzeumigazgató sas.
