Kezdjük a címekkel: a Portóval egy-egy BL- és UEFA-kupa, két portugál bajnokság, egy-egy portugál kupa és szuperkupa.
A Chelsea-vel ugyancsak két bajnoki cím, két ligakupa, egy-egy szuperkupa (Community Shield) és FA Kupa, az Internazionaléval egy BL, két olasz bajnoki cím, azaz „scudetto”, valamint egy-egy olasz kupa és szuperkupa, most pedig a Real Madriddal – eddig – egy Copa del Rey. Az összesen annyi, mint tizennyolc, szép termés mindössze hét idény alatt.
Tehetségénél azonban csak az egója nagyobb. A vereséget, a kudarcot egyszerűen képtelen elviselni a nagy provokátor, és ha vesztésre áll, netán már ki is kapott aktuális csapatával, akkor óhatatlanul jön a botrány.
Az első – napvilágra került – balhé még a 2005-2006-os idényben történt, amikor először találkozott a Barcelonával, a mára mumusává lett szupercsapattal, amelynek akkor még Frank Rijkaard volt a szakvezetője. Emlékezetes, hogy „Mou” azzal vádolta meg Anders Frisk svéd játékvezetőt és Rijkaardot, hogy a 2005 februári BL-meccs szünetében a bírói öltözőben beszélgettek, azt sugallva, hogy mintegy „levajazták” a végeredményt.
Az UEFA „a légkör megmérgezésére alkalmas hamis nyilatkozat” vádjával 13 ezer euróra bírságolta a portugált. (Lábjegyzet: Frisk a történtek után – a Chelsea szurkolóitól kapott életveszélyes fenyegetések hatására – visszavonult a bíráskodástól.)
A Chelsea-nél töltött időszak hazai pályán, tehát a Premier League-ben is „termékeny” volt. 2005-ben 7500 euróra büntette a liga, amiért Sir Alex Fergusont, a Manchester United menedzserét a bíró befolyásolásával gyanúsította meg. 2007-ben azért büntették 109 ezer euróra (és munkaadóját, a Chelsea-t 435 479 euróra), mert Mourinho kapcsolatba lépett Ashley Cole-lal, az Arsenal balhátvédjével. Ez tilos, illetve csak a szóban forgó játékos szerződésének utolsó hat hónapjában megengedett.
Büntetést ugyan nem vont maga után, de kiváltotta a szurkolók haragját, amikor a Liverpool elleni ligakupa döntőjében mutatóujját ajkára illesztve intette csendre a Vörösök rajongóit.
Íme a Liverpool-drukkerek előtti mozdulatsor:
A Különleges Milánóban sem tétlenkedett – két rövid idény alatt 78 ezer eurónyi bírságot halmozott fel. Tízezer a bíró kritizálásáért egy Inter-Milan derbi után, tizenháromezer azért, mert megrángatta egy újságíró karját, negyvenezer azért, mert azt mímelte, mintha meg lenne bilincselve, amivel két játékosa kiállítása ellen tiltakozott – ezért halmazati büntetésként három meccsről is eltiltották -, végül tizenötezerre büntették az utolsó bajnoki fordulóban, a Cagliari elleni mérkőzésen, amikor inzultálta a játékvezetőt.
Következett Spanyolország, ahol már tizenhárom röpke hónap leforgása alatt összeveszett edzőkkel, játékosokkal, klubvezetőkkel, újságírókkal, szurkolókkal, bírókkal – a futball nevű népszórakoztató mutatvány valamennyi szereplőjével.
Az UEFA 2010 novemberével 30 ezer eurós büntetéssel, továbbá egy mérkőzésről való eltiltással sújtotta helytelen magatartás miatt – ekkor történt, hogy arra vette rá játékosait, Xabi Alonsót és Sergio Ramost, hogy szándékosan gyűjtsék be második sárga lapjukat, ekként kihagyva az értéktelen következő összecsapást.
Igazán azonban a Barcelona elleni meccseken bújt belé az ördög. A BL-elődöntő után – a kiesés felett érzett tehetetlen dühében – Mourinho megkérdőjelezte a Barça sikereinek és trófeáinak jogosságát, továbbá az UNICEF-hez fűződő kapcsolat tisztaságát. Ezért az UEFÁ-tól kapott egy két meccsre szóló eltiltást (ami bűnismétlés esetén háromra emelkedhet), továbbá 40 ezer eurós pénzbírságot, amit viszont a fellebbezés után 30 ezresre mérsékeltek.
Ez eddig összesen 278 000 euró, alighanem világcsúcs egy futballedző életében.
A legutolsó húzása, “szemet” szúrt a döntéshozóknak is:
És még nincs vége a sornak: a Barcelona elleni szuperkupa-párharc második felvonásának lecsengése, amikor belenyomta az ujját Tito Vilanova, a katalánok másodedzője szemébe.
Az ügyet tárgyalja a Spanyol Királyi Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága. Mourinho büntetése négytől tizenkét meccsig terjedő eltiltás lehet, plusz az apró – vagyis a pénzbírság.
