Az idei milánói-cortinia téli játékok egyik sztárja az osztrák Benjamin Karl volt, aki megvédte címét a férfi snowboard párhuzamos óriás-műlesikló versenyében, majd rendhagyó módon ünnepelte pályafutása második olimpiai aranyát.
A 40 éves sportember a legendás sízőtől, Hermann Maiertől lopta az ötletet, és félmeztelenre vetkőzve örömködött a havas pályán.
Senki sem hitt az álmaiban
„Vannak, akik azt mondják: »Minden rendben van, de kérlek, vedd vissza a ruháidat«, és így tovább. De nem érdekelt. Abba sem igazán gondoltam bele, mennyire lesz fontos a második aranyérem. Hogy legendává tesz” – nyilatkozta.
Úgy fogalmazott, a 2022-es, pekingi első aranya sokkal inkább meghatotta.
„Két gyermekem van, de be kell vallanom, az volt életem legérzelmesebb pillanata. Az egész karrierem lepergett a szemem előtt, mint egy film. Ez látható is volt, mert sírni kezdtem, és nem tudtam abbahagyni. Alig tudtam beszélni az interjú alatt.”
Azt mondta, ez a lendület gyermekkora óta elkíséri, és úgy véli, az ember legnagyobb ereje a saját motivációja.
Már tízévesen felírtam egy papírra, hogy olimpiai és világbajnok szeretnék lenni. De senki sem hitte el, hogy meg tudom csinálni. Az a legnagyobb szívesség, ha azt mondja, hogy valamire nem vagyok képes – pontosan ez ösztönzött.
Egy végzetes nap
Karl felidézett egy 2021-es autóbaleset is, amelyben egy 70 éves férfi meghalt. Egy hirtelen jégeső okozta vízátfolyás miatt autója áttért a szembejövő sávba és nem tudta megakadályozni a balesetet.
2022 áprilisában három hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
„Egy végzetes nap volt. Minden gyűlölködőnek, aki azt mondja, hogy nem érdemlem meg, hogy Ausztria zászlóvivője legyek, mert egy ember halála szárad a lelkemen, azt mondom, alaposan nézzen utána a történteknek és a körülményeknek, majd gyorsan hallgasson el.”
Úgy emlékszik vissza a balesetre, hogy egyszerűen nem lehetett megakadályozni.
Vizes volt az út, semmi nyoma nem látszott vízátfolyásnak vagy bármi másnak. Lehetetlen volt irányítanom az autómat. Őszintén szólva nem tartom magam gyilkosnak. Ezt ki kell mondanom; egyszerűen vannak végzetes napok.
Ugyanakkor hangsúlyozza, mennyire hálás az áldozat családjának.
„Hihetetlenül szerencsés vagyok, mert az áldozat családja a legszeretőbb család, akit el lehet képzelni. Megbocsátottak nekem, tartjuk a kapcsolatot, és csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm.”
