„Nagy baj van abban az országban, ahol egy focivereség társadalmi kérdéssé válhat” – írta 1987-ben, a mexikói vb-kudarcot feldolgozó könyvében Mezei András. Idestova negyven év távlatából sem sok lényeglátóbb mondat fogalmazható meg a magyar társadalom és a hazai futball toxikus, már-már perverz viszonyáról, nem véletlen tehát, hogy az Írország elleni vb-selejtezős bukta óta ismét elemzési lázban az ég az ország:
Ebbe az értelmezési versenybe csütörtökön este nem kisebb nagyágyú jelentkezett be, mint Orbán Viktor, Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, aki az állami sportmédia YouTube-csatornájának podcastjában vendégeskedett Hajdú B. István kommentátor, és Bognár György korábbi válogatott játékos, jelenlegi Paks-edző társaságában.
A beszélgetés címét – Van-e élet a halál után? – maga Orbán adta, aki saját bevallása szerint még mindig csak kóvályog a vereségtől, ami szerinte, minekutána a futball valójában önbecsülési kérdés, ténylegesen a halált jelentette számunkra.
Szürreális kordokumentumnak is beillett
Keresve sem lehetett volna pontosabb, szebb, élesebb bizonyítékát kapni a magyar futball valóságát az eredmények mentén ide-oda hajlítgató kormányzati narratívának, mint ez a keretezés.
Korábbi cikkemben azt írtam, „nagy bajban van annak az országnak a futballja, amelyik tíz centin méri meg viszonyát a valósághoz”, ezt most annyival egészíteném ki, hogy még ennél nagyobb bajban van annak az országnak a futballja, amelyik miniszterelnöke egy focivereség után másfél órás podcastban érzi szükségét elmagyarázni a sportágról alkotott gondolatait.
Szürreális, kordokumentumnak beillő élmény volt azt nézni, ahogyan
