A táv felénél még bő tízfős volt az élboly, de még a harmincadik helyen haladó hátránya sem volt nagyobb félpercnél. A legjobbak csoportja aztán néhány kilométeren belül nyolcfősre apadt, majd a hazaiak világcsúcstartója, a kétszeres vb-győztes Jamanisi Tosikazu váltott ritmust, amit csupán kevesen bírtak. A japán klasszis négy kilométerrel a vége előtt a második helyen haladó spanyol Paul McGrathot is kezdte leszakítani, ekkor azonban megkapta harmadik figyelmeztetését, amiért két percre ki kellett állnia.
Ezzel a hazai aranyálmok szertefoszlottak, elöl pedig a spanyol haladt a győzelem felé, s még másfél km-rel a cél előtt is úgy tűnt, ő ünnepelhet majd a végén. A mögötte haladó kínai Vang Csao-csao és a brazil Caio Bonfim azonban jobban bírta a végét nála. Különösen a dél-amerikaiban maradt rengeteg tartalék a hajrára és végül minden vetélytársát megelőzve, 1:18:35 órás idővel megszerezte karrierje első világbajnoki címét, a kínai és spanyol riválisa előtt.
A brazil azonban nem lehetett maradéktalanul boldog, ugyanis a verseny során egy hatalmas veszteség érte: elvesztette a jegygyűrűjét. Ugyanakkor úgy ért célba, hogy azt sem tudta, hogy világbajnok lett.
A harmadik kilométeren elvesztettem a jegygyűrűmet
– nyilatkozta kissé szomorúan a sportoló, aki történelmet írt, hiszen ő lett az első brazil gyalogló, aki aranyérmet nyert.
„De remélem, a feleségem nem bánja majd, hiszen aranyérmet nyertem. Mindig is hitt bennem. Miután ezüstöt nyertem a 35 km-en, azt mondta, bízzak benne, hogy meg fogom szerezni az aranyérmet.”
Elmondta, hihetetlen motivációt kapott a verseny alatt három gyermekétől.
Az utolsó két körben nem tudtam kiverni a fejemből őket. Értük és a hazámért, Brazíliáért nyertem.
Egészen vicces, hogy annyira koncentrált, hogy azt sem tudta, hol áll a versenyben. „Amikor az utolsó két kilométeren megelőztem a riválisaimat, azt hittem, második vagyok. Csak arra gondoltam, hogy szerezzek még egy érmet, nem tudván, hogy arany lesz.”
Ami a magyar Venyercsán Bencét illeti, a BHSE atlétája 1:23:06 órás eredménnyel a 32. helyen zárt.
„A taktikám hasonló volt a 35 kilométereshez. Az elején óvatosabb iramban kezdtem, és igyekeztem rátalálni a megfelelő tempóra, ami viszonylag hamar sikerült is” – nyilatkozta az MTI-nek.
Ami a nőket illeti, a hasonló, 20 km-es távon a spanyol María Pérez diadalmaskodott a a mexikói Alegna González előtt, a harmadik helyen pedig a hazai Fudzsii Nanako végzett.
A mezőny egyetlen magyar indulója, Spiller Tiziana karrierje első felnőtt világversenyén kiegyensúlyozott versenyt produkált. A verseny első harmadában a 40. hely környékén gyalogolt, a táv második felében pedig néhány helyet javítani tudott és végül a 36. pozícióban ért célba 1:35:32 órás idővel.
„Abszolút elégedett vagyok, mert nagyon egyenletes versenyt tudtam gyalogolni, ilyenre korábbról nem is nagyon emlékszem. Szinte egyforma volt az első és a második tíz kilométer” – mondta az MTI-nek a 21 éves atléta, hozzátéve, hogy hosszú szezonnak ért a végére, amivel rendkívül elégedett, mert minden célját sikerült teljesítenie.
A fő célom elsősorban az volt, hogy beérjek a célba, és, hogy a végén azt érezzem, kiadtam magamból azt, ami bennem volt. Örülök, hogy ez sikerült és technikailag is jól csináltam meg a versenyt.
Időeredményben őszintén szólva nem gondolkodtam, mert nem tudtam milyenek lesznek a körülmények, de szerintem az időm sem rossz” – nyilatkozta a BHSE gyaloglója.
