1949. november 3-án a Georgia állambeli Cuthbertben született tizenkét gyerek közül negyedikként. Kilencéves volt, amikor szülei elváltak és ő anyjával a pennsylvaniai Eastonba költözött, ezért emlegették később a szorítóban Eastoni Gyilkosként.
Akkoriban segélyekből éltek, szegénységük miatt 13 évesen kimaradt az iskolából, hogy támogathassa anyját, autómosóban, kohókban, teherautó-sofőrként és kőbányában is dolgozott. A már tinédzserként 190 centis és 90 kilós Holmes az utcai verekedésekből is kivette részét és soha nem talált legyőzőre.
Balegyenes és gyilkos felütés
Tizenkilenc évesen kezdett bokszolni, s 1971-ben bekerült a legendás Muhammad Ali edzőtáborába. Itt alakította ki stílusát, amelyet folyamatos és kiszámíthatatlan irányváltások, minden idők legjobb balegyenese és gyilkos felütések jellemeztek.
Az 1972-es müncheni olimpia előtt már válogatott kerettag volt, de a hazai selejtezőben sorozatos fogásra hivatkozva diszkvalifikálták, így a játékokra nem jutott ki. Ez volt 22. és utolsó amatőr mérkőzése, a következő évben 19-3-as mérleggel profinak állt.
Már az első időszakban olyan óriásokkal osztozott a szorítón, mint Joe Frazier és Muhammad Ali – igaz nem velük szemben, hanem előttük, a felvezető mérkőzéseken húzott kesztyűt. Élete nagy lehetősége 1978 márciusában jött el, amikor hatalmas szenzációt keltve egyhangú pontozással verte Ernie Shaverst, aki egy évvel korábban éppen csak elvesztette a világbajnoki döntőt Alival szemben.
A győzelem után kihívhatta a Bokszvilágtanács (WBC) világbajnokát, Ken Nortont, akit 15 menetben vert meg úgy, hogy a pontozóbíráknál 14 menet után döntetlenre álltak, és egészen elképesztő, ütésekben gazdag utolsó menetet produkáltak.
A WBC övét öt éven át őrizte, 1980-ban a már leszálló ágban lévő Muhammad Alit verte (a mérkőzés visszhangot váltott ki, mivel Alit korábban bunyóra alkalmatlannak ítélték), majd Leon Spinks ellen is diadalmaskodott, 1982-ben egy rendkívül kemény, faji felhangokkal is tarkított mérkőzésen a nagy fehér reménységnek kikiáltott Gerry Cooney sem tudta megállítani.
Első 48 meccsén veretlen maradt
Címéről 1983-ban lemondott, hogy az akkor megalakult Nemzetközi Bokszföderáció (IBF) világbajnoka lehessen. 1985-re három címvédésen volt túl és 48-0 mérleggel rendelkezett, ennél jobbat (49-0) csak a pályafutása során mindvégig veretlen maradt Rocky Marciano produkált.
A rekorddöntés azonban elmaradt, Holmes az év szeptemberében váratlanul vereséget szenvedett Michael Spinkstől és fél évvel később, a visszavágón is alulmaradt.
A két vereség elkedvetlenítette és visszavonult, de 1988-ban nem kis összeg ellenében, de különösebb felkészülés nélkül ismét kesztyűt húzott Mike Tyson ellen.
Minden idők egyik legnagyobb ütőerejű és legkíméletlenebb nehézsúlyú bajnoka neki sem kegyelmezett, a negyedik menetben egy megsemmisítő erejű, szűk jobbkezessel padlóra küldte, s bár Holmes még felállt, nem sokkal később egy hatalmas jobbkezes lengőütés után kiszámolták.
1991-ben ismét visszatért és egy hosszabb győzelmi sorozat után, a következő évben már ismét a világbajnoki címért szállhatott ringbe Evander Holyfield ellen, de egyhangú pontozással alulmaradt. Még kétszer kezdte újra, 1995-ben Oliver McCall ellen a WBC, majd 1997-ben a dán Brian Nielsen ellen az IBO nehézsúlyú bajnoki címéért mérkőzhetett, de mindkét alkalommal pontozásos vereséget szenvedett.
Semmi szélsőség, semmi botrány
Visszavonulása után Eastonban telepedett le, a bokszból szerzett pénzét különböző üzleti vállalkozásokba fektette, többek között edzőterme, klubjai, éttermei, nyerőgépei vannak és televíziós showműsora is futott.
Holmes minden idők egyik leginkább alulértékelt nehézsúlyú bokszvilágbajnoka. Soha nem keltett szélsőséges érzelmeket, pályafutását nem kísérte zajos ünneplés, de elkerülték a botrányok is, és mivel boldog házasságban élt, magánéletével sem adott témát a sajtónak.
A ringben gyors, kemény és technikás volt, a küzdelmet soha nem adta fel, még ha padlóra került is, képes volt felállni és nyerni. 2008-ban beiktatták az Ökölvívó Hírességek Csarnokába, 2010-ben szobrot emeltek neki lakóhelyén, Easton városában, éttermével és irodaházával szemben.
Forrás: Nemzeti Archívum Sajtóarchívum
