A magyar tenisz királynője, a Roland Garros bajnoka, a Cote d’Azur Suzyje, de mindenekelőtt hős volt. A hazai lapokban 1940. október 2-án az jelent meg: „Körmöczy Zsuzsát, legjobb formában lévő hölgyteniszezőnket kihagyták a válogatottból, amely ma délben utazik Berlinbe. A Mária királyné serleg döntőjében a Somogyi, Jusits, Szilvássy összeállítású csapat kevés reménnyel veszi fel a küzdelmet a németekkel.”
Sőt, még csak labdát sem vehetett, pályát sem bérelhetett a Horthy-rendszer híresen humánus zsidótörvényei miatt. Az FTC két futballista világklasszisa, dr. Sárosi György és Toldi Géza bérelt neki pályát az Üllői úton, ahol Fáncsy Ferenc gondnok konkrétan az életét kockáztatta, hogy hagyta őt edzeni. (Bár, ha kiderül az összejátszás a tizenéves kis „fekéllyel”, akkor a nagy Sárosi és Toldi is alighanem bajba került volna.)
Utóbb Körmöczy Zsuzsika, akit hatvan-hetvenéves korában is Zsuzsikának szólítottak, egy pasaréti pincében volt kénytelen bujkálni – bizonyos Pintér Klára papírjaival –, e miatt a veséjével úgy megbetegedett, hogy a második világháború befejezése után hét műtétet hajtottak rajta végre, éveken át nem is versenyzett. Képzeljük el, hány Roland Garrost nyerhetett volna, ha nincs ez a hosszú kényszerszünet!
Amikor – 1958-ban – Párizsban győzött, már harmincnégy éves volt. Jean Lesueur, a hétszeres francia bajnok teniszező harminc esztendővel korábban mondta róla: „Boldog vagyok, hogy láthattam a jövő Suzanne Lenglenjét.”
Napjainkban persze azt vesézték ki róla – többször és hangsúlyosan –, hogy a háború után egy ideig i-vel írta a nevét, mert „az ötvenes évek Magyarországán már egy név végi ipszilon is jóvátehetetlen egzisztenciális károkat okozhatott.”
