Háromszoros olimpiai bajnokként érkeztél Párizsba, de meglepetésre már az első körben kiestél az egyéni versenyben. Elégtétel volt, hogy a csapattal ezüstérmesek lettetek, amire 28 éve nem volt példa a magyar kardvívásban?
Az volt a cél, hogy egy szépségtapasszal menjek haza. Nagyon vágytam arra, hogy a párizsi olimpia ne negatív élmény, csalódás legyen. Hogy tudjak ünnepelni a Grand Palais-ban, tudjak valamit adni a szurkolóknak. Üzentek, írtak, rengeteg szeretetet kaptam az elmúlt hetekben és hónapokban tőlük, sajnos ezt nem tudtam meghálálni az egyéni versenyen, és emiatt nagyon csalódott voltam. Rágtam is magam ezen. De az, hogy a csapattal három nap alatt össze tudtunk így állni, ki tudtuk egymást rángatni ebből a csalódott helyzetből (Szatmári András is az első, Gémesi Csanád a második körben esett ki – a szerk.), arra méltán lehetünk büszkék. Mert alakulhatott volna ez másképp is, ha beleülünk a szomorúságunkba, és már az olaszok elleni negyeddöntőben sem tudunk teljesíteni, lehetett volna ez egy hetedik hely is, és akkor lehet, hogy most nem is beszélgetnénk – vagy legalábbis nem ilyen vidáman. De ki tudtuk rángatni magunkat, Rabb Krisztián fantasztikusan állt be, nagyon sok erőt adott nekünk az ő teljesítménye, hozzáállása és karaktere. És hát végül is ünneplünk egy ezüstérmet. Minden jó, ha jó a vége.
Milyen volt a Grand Palais, ahol a vívás ment? Jelentett plusz nyomást a helyszín?
Másfajta terhet vagy nyomást, szorongást éreztem a verseny előtt, mint egyébként az olimpiákon. Küzdöttem vele, természetesen a mentális felkészülésre ugyanúgy nagy hangsúlyt fektettünk, de valahogy nem jött ki a lépés. Ezt persze ezer helyen elmondjuk, hogy a vívás olyan sportág, ahol az adott napi forma, hogy milyen lelkiállapotban állsz oda, határozza meg a versenyt.
Az olimpiákon ennek kapcsán általában elő is kerül egy kifejezés: valakinek napja van.
Igen, és az határozza meg, hogy ki lesz győztes, az érmes, és ki búcsúzik már az első meccsen.
Ezt pedig szeretném úgy felfogni, hogy még értékesebb az elmúlt három olimpián megnyert aranyérem, mert most látszott, hogy nagyon könnyű elbotlani, megcsúszni bármelyik körben, akár az elsőben is.