Az egykori, 1977-ben átadott Lőrinci Sportcsarnok helyén most a kibővített és teljesen átépített, modern, ezerfős lelátóval rendelkező kis ékszerdoboz, a Budapest Airport Aréna áll, amelyben Börcsök Csaba szakosztályvezető büszkén vezetett körbe bennünket. Az idén szeptemberben átadott létesítményt még nem sikerült teljesen belakni, de a feelingje így is magával ragadó.
„Eddig 710 néző volt a legkevesebb, de például a Szeged ellen telt házunk volt. A szurkolók szeretik a csapatot, magukénak is érzik.
Itt szakértő közönség gyűlik össze, nincs egy rossz szó, vereség után is megtapsolják a fiúkat
– magyarázta.
Budapest egyik legnagyobb és legnépesebb (18.) kerülete számára a kézilabda egy kincs, ez az a sportág, amelyet a legtöbben nyomon követnek, amelynek annyian szurkolnak itt. Börcsök szerint ez a szeretet kötelez, a tavaszi feljutást követően minden követ megmozgattak, hogy sikerüljön megteremteni az NB I-es feltételeket. Szerencsére az önkormányzat is látta, érezte azt az erőt, ami a csapat mögött/mellett áll, így támogatta az NB I-es szerepléshez szükséges, a másodosztálynál jóval magasabb költségvetést.
Ennek azonban meg is kellene felelni, így a cél a bennmaradás lenne. Ám a PLER kilenc forduló után nyeretlenül, mindössze egy ponttal az utolsó helyen áll. Év végéig még négy bajnoki vár rá, ezeken kellene minimum négy pontot begyűjteni a közvetlen riválisokkal szemben, de ha becsúszna egy meglepetés, az lenne az igazi.
Bravúr okozta gondok
A PLER évek óta arról álmodott, hogy visszafoglalja helyét a férfi kézilabda NB I-ben. A csapat 2016-ban esett ki, azóta küzdött, harcolt, végül egy rutinos edző, Horváth Attila vezetésével sikerült a bravúr. A korábbi válogatott irányító, az egykoron Budakalászon és a Ferencvárosnál is sikeres szakember tavaly vette át az irányítást, a vezetők pedig úgy tervezték, 2–3 éven belül már a feljutásért harcolhat a csapat. Ám az új szakvezetővel ezt a szintet már az első szezonban sikerült megugrani.
„Végigjártam az edzői ranglétrát, bárhol voltam, sikereket értem el. Tíz éve voltam már a PLER-ben ifi- és serdülőedző, így tudta a vezetés, mire számíthat. Azt hiszem, jó döntést hoztam” – jegyezte meg.
Arra a felvetésre, hogy egy élvonalban sikeres edzőnek nem derogál-e alacsonyabb osztályban dolgoznia, nemmel felelt.
„Hívhatjuk visszalépésnek, de én nem így tekintettem rá” – mondta, és valóban, pályafutása során eddig szinte mindig úgy alakult az élete, hogy egy gyengébb csapatot épített fel, őt ezek a kihívások éltetik.
„Ezúttal egy NB I/B-s csapatot kellett feljuttatnom az élvonalba, ráadásul nem is tavaly, inkább a mostaniban lett volna ez a cél. De ahogy idekerültem, azonnal meg tudtuk lépni, azaz elértem a célomat. Egy olyan, fiatalokból álló csapattal, amelynek nagy része dolgozott, sokan tanultak, így azt az edzésszámot sem érhettük el, ami szükséges lett volna.
Szerencsére minden korosztályra és körülményre fel vagyok készülve, így az amatőr vagy félprofi létre is. Persze sokat kellett engednem az elveimből, ám, azt hiszem, nagyon jó volt a kémia köztem és a csapat között.
Úgy fogalmazott, az lepte volna meg, ha nem jutnak fel, de éppen a bravúr okozott komoly gondot. Ami az NB I/B-ben elég volt, azzal nem lehetett nekivágni az élvonalnak.
„A tavalyi keret teljes mértékben alkalmatlan lett volna az NB I-re. Mivel májusban derült ki, hogy feljutunk, már nem találtunk megfelelő szabad játékost. Próbáltuk a maradékból a jobbakat kiválogatni. Végül 12 játékost kellett beépítenünk úgy, hogy a kezdőcsapatunk gyakorlatilag új emberekből áll.”
Andjelic érzi az erőt a bennmaradáshoz
Közben a délelőtti edzésen ment a harc, a két csapatra osztott keret focival nyitott – maradjunk annyiban, látszott, hogy sohasem lesznek profi labdarúgók. De a küzdőszellemre nem lehetett panasz, amikor véget ért ez párharc, már az volt a srácok kérdése: ugye másnap jön a második félidő.
Aztán következhetett a kézilabda végre, amelyben Horváth Attila segítséget is kapott. A kerethez ugyanis – mivel a közel-keleti bajnokságok már lezárultak – két rutinos játékos is csatlakozott októberben, akik kivették a részüket a fiatalok irányításából.
„Nagyon boldog vagyok, hogy visszatérhettem Magyarországra, hiszen szép emlékeim vannak: két évet töltöttem Cegléden, ötöt a Fradiban” – nyilatkozta a montenegrói válogatott Kuvaitból érkezett irányítója, Bozo Andjelic.
A 31 éves játékos elmondta, számára sokat jelent, hogy ismét együtt dolgozhat Horváth Attilával, akivel a Fradinál már összecsiszolódott. „Nagyszerű edző, jó ember, kiválóan együtt tudunk dolgozni” – fogalmazott.
Azt mondta, érzi az erőt a csapatban ahhoz, hogy meglegyen a bennmaradás.
Rosszul kezdtük a bajnokságot, csak egy pontunk van, de a következő meccseken jó eredményeket kell elérnünk, és akkor van esély, hogy elérjük a minket megillető helyet a tabellán.
Hogy ez neki mit jelent? Szeretné, ha formába lendülne, mert fűti a januári Eb-szereplés vágya. Pláne, hogy Montenegró éppen a magyarokkal van egy csoportban.
„Három hónapig nem volt klubom, de most itt vagyok, játszok, remélem, januárra készen állok majd. Montenegrónak jó csapata van, a magyaroknak pláne, de egy meccsen bármi megtörténhet.”
Két klasszis, dupla annyi gól
A legnagyobb fogás azonban mégiscsak Christian Dissinger, a németek olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok balátlövője, akinek személyében BL-győztes játékos érkezett. Nem véletlenül jegyezte meg Börcsök Csaba, hogy az október 28-i, Szeged elleni meccsen az a furcsa helyzet állt elő, hogy a PLER-ben ugyanannyi Bajnokok Ligája-győztes szerepelt, mint a jóval erősebb riválisnál.
„Hát ez hiányzott eddig” – sóhajtott fel Horváth. „Eddig nem volt vezéregyéniségünk elöl és hátul, most Christian átvette ezt a szerepet. Részemről is megvolt eddig, hogy jeleztem a hibákat, elmagyaráztam, amit kellett. De mivel most belülről, egy társtól jön ugyanez, a többiek talán jobban elfogadják az instrukciókat. És meccs közben, a pályán ez sokkal pontosabb, célravezetőbb, mintha én hiába ordibálnék, és nem hallanák meg.”
És hogy mit jelent a két ember?
„Velük dupla annyi gólt lövünk: eddig 23 körül termeltünk átlagban, a Fradi ellen legutóbb már 34-et dobtunk. Amióta ő és Bozo itt vannak, végre funkcionál a támadásunk, most már csak a védekezést kell összeraknunk.
Annak ellenére, hogy a táblázat nem ezt mutatja, azért az edzések jó hangulatúak. Az a probléma, hogy eddig nem tudtuk ezt átmenteni a mérkőzésekre.
A szezon feléig még négy mérkőzés van, amit idén le is játszanak.
„A Komló elleni hazai és a kis Veszprém elleni meccset kötelező lenne behúzni. Bízom benne, hogy ezen a két meccsen úgy összeverbuválódunk, hogy a Balatonfüred és a Csurgó ellen tudunk meglepetést okozni. Mert valamikor a meglepetéseket is el kell kezdeni.”
Egy olyan szakembernek, aki pályafutása során eljutott egy olimpiára, talán edzőként is vannak még vágyai. Horváth nem tagadta, álmaiban korábban szerepelt a szövetségi kapitányság.
Sőt, még most sem adtam le belőle, de úgy látom, ez nem arról szól, hogy ki milyen edző. Nem adom fel az álmaim, de már nem hiszem, hogy odajutok
– mondta.
