Az Indiát feltérképező Sir George Everest egy évszázaddal korábban, 1852-ben állapította meg: a helyiek által Csomolungmának (Jóságos Istenanyának) nevezett, 8848 – más mérések szerint 8850 – méteres hegycsúcs a világ legmagasabb pontja.
A hegyóriás akkor a prózai 15. csúcs elnevezéssel került fel a térképre, csak 1865 óta viseli jelenlegi nevét.
Sikertelen csúcstámadásokkal kezdődött
1921-ben vezették az első expedíciót a Mount Everest meghódítására és 1938-ig 7 expedíciót szerveztek. Valamennyi expedíció Tibet felől rohamozta meg a csúcsot és ez alatt az idő alatt jelentős eredményeket értek el.
„1922-ben George Finch és Geoffrey Bruce 8320 m-ig jutnak fel. 1924-ben Teddy Norton és Howard Somervell 8565 m magasságig hatolnak. George Mallory és Andrew Irvine, akik megkísérlik a továbbjutást — eltűnnek. 8600 m magasságban látják őket utoljára. Felértek talán a csúcsra. . . nem lehet tudni, mert ebben az irányban a későbbi expedíciók nem jutottak ilyen magasságra” – írta 1953-ban a Magyar Földrajzi Társaság által kiadott Földrajzi közlemények.
Aztán nyolc év szünet áll be, mert a dalai láma nem engedélyezte az expedíciók szervezését. 1933-ban Frank Smythe szintén 8565 m-ig jutott. 1935-ben és 1936-ban a szokatlanul korán beálló monszun megállította a próbálkozásokat. 1938-ban Smythe és Eric Shipton csak 8400 m-ig hatolnak; néhány nappal később Bill Tilman és Peter Lloyd is elérték ezt a magasságot.
„A második világháború alatt a próbálkozások szünetelnek. 1950 novemberében, a monszun elülte után a Mount Everest megmászására szervezett expedíciók történetében először történik kísérlet, hogy dél felől jussanak fel a csúcsra. Az angol Tilman és az amerikai Charles Houston felhatolnak a Khumbu gleccseren. Továbbjutásukat azonban reménytelenné teszik a világ egyik legnagyobb gleccserzuhatagának jégpiramisai. Ezért a Mount Everest mellékcsúcsán, a Pumori oldalán kísérlik meg a továbbvonulást. 1951-ben több felderítés után Shipton, Hillary és W. H. Murray újból megmásszák a Pumorit. Ez az út sok tapasztalattal gazdagította a hegymászókat. Ezekkel a tapasztalatokkal gazdagodva indult útnak 1952 ben a svájci Raymund Lambert és a nepáli Tensing Bhutia. 8600 m magasságig sikerült eljutniuk és ezzel megdöntötték minden addigi rekordot” – írta a Földrajzi közlemények.
Hillary és Tenzing
Végül felhasználva az előző expedíciók tapasztalatait, a kilencedik brit expedíció 1953. március 10-én indult John Hunt ezredes vezetésével. Két hegymászó május 26-án már csak kilencven méterre volt a csúcstól, de az oxigénkészülék hibája miatt vissza kellett forduljanak. Az expedíció vezetője a második csúcstámadásra a legelszántabb és legjobb állapotban lévő párt, Hillaryt és Tenzinget jelölte ki, akik május 29-én reggel fél hétkor, mínusz 27 fokos fagyban indultak el a 8500 méteren felállított táborból.
A csúcson töltött negyedóra alatt fényképeket készítettek, majd baj nélkül visszaértek a táborba, ahol Hillary első mondata a nem túl szalonképes, de érzelmeit hűségesen kifejező „Elintéztük a kurafit” volt – olvasható az MTVA Sajtóarchívumának anyagában.
A hírt az alaptáborból kódolt üzenet formájában gyalog vitték el a legközelebbi településre, hogy megsürgönyözzék a katmandui brit követségre – vélhetőleg ez volt a történelemben az utolsó nagy hír, amelyet futár közreműködésével röpítettek világgá. A legenda szerint a hírt Londonban visszatartották, hogy először II. Erzsébet királynő június 2-i koronázási ünnepségén tehessék közzé.
A Mount Everest meghódítása hatalmas szenzáció volt, csak az 1969-es Holdra szálláshoz hasonlítható. Az eredetileg méhészkedéssel foglalkozó Hillaryt lovaggá ütötték, Tenzing – mivel nem volt brit állampolgár – György-érdemérmet kapott. A két hegymászó soha nem árulta el, hogy melyikük lépett először a csúcsra, a kérdésre mindig azt válaszolták: együtt, csapatként értünk fel. Mindkettejük családja az Everest vonzásában maradt: Hillary fia és Tenzing unokája is feljutott a Föld legmagasabb pontjára.
Miközben a világ erről beszélt, a magyar (nyelvű) sajtó nem nagyon kapta fel a hírt – az Arcanum szerint csak az Új ember katolikus hetilap, illetve a vajdasági Magyar Szó számolt be róla. Képet is csupán 1954-ből találtunk, akkor áprilisban az Élet és tudomány, júniusban a Béke és Szabadság közölt fotókat.
4000-en a csúcson
A csúcson eddig mintegy négyezren jártak. A legnagyobb nehézség a nagy magassággal járó oxigénhiány, így a többség oxigénpalackkal mászik – e nélkül először a hegymászás élő legendája, a dél-tiroli Reinhold Messner és az osztrák Peter Habeler ért fel 1978-ban. Az első nő 1975-ben jutott fel a világ tetejére, ugyanez nőnek oxigénpalack nélkül 13 évvel később sikerült.
A csúcsra felért már vak hegymászó, volt aki művégtaggal mászta meg, egy nepáli serpa egy hónapon belül háromszor is feljutott a tetejére. A legtöbbször, szám szerint 28 alkalommal a hegyi vezető Kami Rita hódította meg, a külföldiek körében a rekordot a brit Kenton Cool tartja, aki idén 17. alkalommal mászta meg a Mount Everestet.
