A Korea elleni győztes mérkőzés után azt a tanulságot vonhatta le a szakvezetés, hogy a nyitott védekezés ellen sok munka vár még a csapatra, de a gyorslábú ázsiaiak ellen a visszarendeződés kifejezetten jól működött, igaz, az ellenfél rengeteget hibázott.
Izland ellen az első negyedórában elfogadható volt a játék, igaz, a kontrákat nem sikerült megállítani és a labdavesztéseket a két villámlábú szélső kegyetlenül megbüntetette. Főleg a veszprémi Bjarki Már Elísson élt a kínálkozó lehetőségekkel, ám ekkor még Szita Zoltán átlövései mellett megjátszható volt Bánhidi Bence is, így 8-8-ig jól tartotta magát a csapat.
Aztán amint őket megfogta az ellenfél, elbizonytalanodott a válogatott, a szélsőjáték nem ment, az izlandiak szélsőit nem sikerült megtartani, így szép lassan nőtt a különbség.
A második félidő 17-12-es izlandi vezetésről indult, és amíg Ancsinék megharcoltak egy-egy gólért, az ellenfél jól kihasználta az üres kapu kínálta lehetőségeket.
25-19 után váratlanul egy 4-0-s magyar feltámadás következett, Ancsin már a hatodik gólját bombázta a kapuba, majd Rosta előbb egy hetest lőtt be, majd egy kipattanót bokszolt a hálóba. Sőt, Ilic kettőre hozta fel a csapatot, 25-23-nál időt is kért Gudmundur Gudmundsson. Az utolsó tízpercet – hosszú idő után ismét – Bánhidi, majd Szita gólja vezette be (27-25), majd egy hosszú, tanácstalan támadás során Chema Rodríguez kért időt, hogy rendezze a sorokat.
Sikerült is, Bóka lerohanásból, Rosta hetesből volt eredményes, ezzel az 55. percben (8-8 után először) ismét döntetlen volt az állás (28-28).
A magyar csapat döbbenetes hajrával 30-28-ra legyőzte a vb egyik titkos esélyesének tartott izlandiakat, és ezzel nem csupán a továbbjutás, de az olimpia felé vezető úton is nagy lépést tett. Az már a meccs előtt eldőlt, hogy a középdöntős szereplés megvan, de az is biztos, hogy két pontot visz magával a magyar csapat.
